A Szojuz TMA–10 a 34. lesz a Nemzetközi Űrállomáshoz indított űrhajók, űrrepülőgépek sorában. Eredetileg március 9-én startolt volna a kazahsztáni Bajkonurból, de az indítást holnapra halasztották, hogy megvárják az Atlantis űrrepülőgép programjában szereplő, újabb napelemtáblák felszerelését. A módosított startidőtől annak ellenére sem tértek el, hogy egy váratlanul lezúduló jégeső megakadályozta az Atlantis március 16-i indítását. Mint arról már korábban írtunk, több mint kétezer kisebb-nagyobb lyukat, repedést, sérülést okozott a jég az űrrepülőgép nagy hajtóanyagtartályának külső szigetelőburkolatán.
Az ISS–15 parancsnoka Fjodor Jurcsihin, az RKK Enyergija, fedélzeti mérnöke Oleg Kotov tesztpilóta, az RGNII (orosz állami tudományos kutató- és tesztintézet) mérnöke lesz. Külön említést érdemel a szintén orosz tartalék személyzet, a Mihail Kornyenko, Roman Romanyenko páros. Az utóbbi nem más, mint az egykori időtartamvilágcsúcs-tartó, Jurij Romanyenko fia.
Jurcsihin az újságírók kérdéseire válaszolva elmondta, hogy legfontosabb feladata a Nemzetközi Űrállomáson a tervezett elemek beszerelése és beüzemelése lesz.
Charles Simonyi eredetileg őszszel indult volna az űrbe, de a japán Enomoto orvosi okok miatt lemaradt az útról. Így az űrturisták sorában előbbre léphetett az iráni születésű, amerikai állampolgárságú, Anousheh Ansari s az őt követő magyar származású mérnök. A szofverfejlesztő mérnök egyébként a 2001-ben elhunyt Simonyi Károly akadémikus fia. A befizetett 20 millió dollár ellenére az ifjabb Simonyi nem egyszerű űrturistaként vesz részt a programban, hiszen különböző vizsgálatokat is végez az ISS-n. Mint mondta, örök álma volt egy űrutazás, de elsősorban az orosz és amerikai űrhajósok által végzett kozmikus munkából kíván minél többet megtanulni. Simonyi a Nemzetközi Űrállomás magyar műszerével, az emberi testet érő sugárzás mennyiségét mérő és kiértékelő Pillével is kísérletezik majd. E műszer alapváltozatát próbálta ki Farkas Bertalan a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén még 1980-ban.
Charles Simonyit tavaly augusztusban nyilvánították űrrepülésre alkalmasnak, és szeptemberben megkezdte a hat hónapos felkészülést. Az alapképzés után az ISS szintén mérnök végzettségű személyzetével együtt konkrét feladatokat végeztek. Simonyi a felkészítés végén, március utolsó napjaiban sikeres vizsgát tett az állami bizottság előtt. Utólag elmondta: a legnehezebb az volt, hogy hosszú időn keresztül általános, állandó, egyenletes teljesítményt nyújtson. Ebben segítségére voltak a társai.
Mivel a leszállási pályát megváltoztatták a szakemberek, az eredetileg tervezett 11 nap helyett 13 nap után, április 20-án tér viszsza a Szojuz TMA–9. Fedélzetén lesz az ISS mostani személyzete, Lopez-Alegria és Tyurin, míg az amerikai Sunnita Williams – az Atlantis űrrepülőgép későbbi indulása miatt – feltehetőleg az év végéig az állomáson marad.
Március 29-én a bajkonuri szerelőcsarnokban feltöltötték hajtóanyaggal, gázokkal a Szojuz TMA–10 űrhajót, a hordozórakéta összeszerelése március 31-én fejeződött be. Április 1-jén a mérnökök elvégezték a végső ellenőrzéseket az űrhajón, majd átszállították a hordozórakétához, ahol a két egységet összeállították. Tegnap a Szojuz–FG kigördült a kazahsztáni, Bajkonur űrrepülőtérre, ahol megkezdődött a végső startfelkészítés a holnapi indulásra.
Charles Simonyi három, a koronás címerrel díszített piros-fehér-zöld zászlót visz fel a Nemzetközi Űrállomásra, s egy csipetnyi magyar föld is lesz útipoggyászában. A lobogókat ugyanannál a szövetkezetnél készíttették el, ahol annak idején az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan részére varrták, hímezték az emblémákat. Simonyi úgy tervezi, hogy az egyik zászlót valamelyik múzeumnak fogja ajándékozni.
origo.hu
Azt hitte, nem látják: videón, ahogy tiltott tárgyat akarnak bejuttatni a balassagyarmati börtönbe
