A Szojuz TMA–10 a 34. lesz a Nemzetközi Űrállomáshoz indított űrhajók, űrrepülőgépek sorában. Eredetileg március 9-én startolt volna a kazahsztáni Bajkonurból, de az indítást holnapra halasztották, hogy megvárják az Atlantis űrrepülőgép programjában szereplő, újabb napelemtáblák felszerelését. A módosított startidőtől annak ellenére sem tértek el, hogy egy váratlanul lezúduló jégeső megakadályozta az Atlantis március 16-i indítását. Mint arról már korábban írtunk, több mint kétezer kisebb-nagyobb lyukat, repedést, sérülést okozott a jég az űrrepülőgép nagy hajtóanyagtartályának külső szigetelőburkolatán.
Az ISS–15 parancsnoka Fjodor Jurcsihin, az RKK Enyergija, fedélzeti mérnöke Oleg Kotov tesztpilóta, az RGNII (orosz állami tudományos kutató- és tesztintézet) mérnöke lesz. Külön említést érdemel a szintén orosz tartalék személyzet, a Mihail Kornyenko, Roman Romanyenko páros. Az utóbbi nem más, mint az egykori időtartamvilágcsúcs-tartó, Jurij Romanyenko fia.
Jurcsihin az újságírók kérdéseire válaszolva elmondta, hogy legfontosabb feladata a Nemzetközi Űrállomáson a tervezett elemek beszerelése és beüzemelése lesz.
Charles Simonyi eredetileg őszszel indult volna az űrbe, de a japán Enomoto orvosi okok miatt lemaradt az útról. Így az űrturisták sorában előbbre léphetett az iráni születésű, amerikai állampolgárságú, Anousheh Ansari s az őt követő magyar származású mérnök. A szofverfejlesztő mérnök egyébként a 2001-ben elhunyt Simonyi Károly akadémikus fia. A befizetett 20 millió dollár ellenére az ifjabb Simonyi nem egyszerű űrturistaként vesz részt a programban, hiszen különböző vizsgálatokat is végez az ISS-n. Mint mondta, örök álma volt egy űrutazás, de elsősorban az orosz és amerikai űrhajósok által végzett kozmikus munkából kíván minél többet megtanulni. Simonyi a Nemzetközi Űrállomás magyar műszerével, az emberi testet érő sugárzás mennyiségét mérő és kiértékelő Pillével is kísérletezik majd. E műszer alapváltozatát próbálta ki Farkas Bertalan a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén még 1980-ban.
Charles Simonyit tavaly augusztusban nyilvánították űrrepülésre alkalmasnak, és szeptemberben megkezdte a hat hónapos felkészülést. Az alapképzés után az ISS szintén mérnök végzettségű személyzetével együtt konkrét feladatokat végeztek. Simonyi a felkészítés végén, március utolsó napjaiban sikeres vizsgát tett az állami bizottság előtt. Utólag elmondta: a legnehezebb az volt, hogy hosszú időn keresztül általános, állandó, egyenletes teljesítményt nyújtson. Ebben segítségére voltak a társai.
Mivel a leszállási pályát megváltoztatták a szakemberek, az eredetileg tervezett 11 nap helyett 13 nap után, április 20-án tér viszsza a Szojuz TMA–9. Fedélzetén lesz az ISS mostani személyzete, Lopez-Alegria és Tyurin, míg az amerikai Sunnita Williams – az Atlantis űrrepülőgép későbbi indulása miatt – feltehetőleg az év végéig az állomáson marad.
Március 29-én a bajkonuri szerelőcsarnokban feltöltötték hajtóanyaggal, gázokkal a Szojuz TMA–10 űrhajót, a hordozórakéta összeszerelése március 31-én fejeződött be. Április 1-jén a mérnökök elvégezték a végső ellenőrzéseket az űrhajón, majd átszállították a hordozórakétához, ahol a két egységet összeállították. Tegnap a Szojuz–FG kigördült a kazahsztáni, Bajkonur űrrepülőtérre, ahol megkezdődött a végső startfelkészítés a holnapi indulásra.
Charles Simonyi három, a koronás címerrel díszített piros-fehér-zöld zászlót visz fel a Nemzetközi Űrállomásra, s egy csipetnyi magyar föld is lesz útipoggyászában. A lobogókat ugyanannál a szövetkezetnél készíttették el, ahol annak idején az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan részére varrták, hímezték az emblémákat. Simonyi úgy tervezi, hogy az egyik zászlót valamelyik múzeumnak fogja ajándékozni.
Nő a feszültség Délkelet-Ázsiában: nem szűnnek a harcok Kambodzsa és Thaiföld határán















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!