Kísértenek a vörösterroristák

Harminc esztendővel ezelőtt brutális merénylet áldozatául esett Siegfried Buback német főállamügyész. A tettet a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terroristái követték el. A gyilkos kilétét mindeddig nem sikerült felfedni. Most váratlanul újabb információk láttak napvilágot, amelyek arra késztetik a parlament pártjait, hogy a három halálos áldozatot követelő bűncselekmény ismételt felgöngyölítését szorgalmazzák.
Az áldozatok – a főállamügyész és két kísérőjének – leszármazottai három évtized óta várnak arra, hogy a makacsul hallgató RAF-terroristák egyike leleplezze a nyílt utcán, motorkerékpárról elkövetett merénylet két tagját. A RAF aktivistái elleni büntetőperek egy része annak idején indítékokra támaszkodott. Ezek alapján ítélték hatszoros életfogytiglani börtönre a RAF úgynevezett második generációjának legelszántabb aktivistáját, Christian Klart is, aki Horst Köhler államelnökhöz benyújtott kérvénynyel igyekszik elérni idő előtti szabadon bocsátását, amire a törvény szerint csak 2009-ben kerülhetne sor. Az államfő mindeddig tartózkodó álláspontra helyezkedett elsősorban arra a tényre támaszkodva, hogy Klar továbbra sem hajlandó beismerő vallomást tenni, vagy leleplezni a Buback-gyilkosság valós tettesét. Az ügy néhány nappal ezelőtt olyan fordulathoz érkezett, amely ismét felkeltette a közvélemény érdeklődését az 1977-es esemény iránt. Michael Buback – a meggyilkolt főállamügyész fia – újságcikkben foglalt állást Klar idő előtti szabadlábra helyezése mellett, mert egy telefonbeszélgetés során olyan értesüléseket kapott, hogy mások követték el az apja elleni gyilkosságot. Az informátor nevét viszont nem volt hajlandó elárulni. A RAF homályos múltja új fejezettel gazdagodik és dilemma elé állítja mind az államfőt, mind az igazságszolgáltatás képviselőit. Lehet-e hinni egy volt terroristának? A RAF-tagok mindig is hajlottak a valós tények elferdítésére.
Ha most hasonló meggondolásból cselekszik az informátor csak azért, hogy előmozdítsa Christian Klar idő előtti szabadon bocsátását, akkor Michael Bubackot az a veszély fenyegeti, hogy magára vállalja a „hasznos idióta” szerepét és ezen keresztül esetleg befolyást gyakorol akár az államelnökre is. Tovább bonyolítja a feltételezhető tényállást a nyomozómunkájáról híres Der Spiegel megállapítása: az ügyészség két évtizede tudja, hogy nem Klar volt a gyilkos, ő ugyanis a két tettes menekülését elősegítő gépkocsit vezette. A lap tudósítása két volt és már előzőleg szabadon bocsátott RAF-terroristától (Verena Becker, Peter-Jürgen Boock) kapott információkra támaszkodik, és arra a meggyőződésre jut, hogy a lövéseket a motorkerékpár hátsó üléséről az a Stefan Wisniewski adta le, akit egy másik gyilkosság és túszejtés kapcsán ítéltek el kétszer életfogytiglani börtönre, és aki 2003-ban szabadult. A Buback-merényletre utalva Wolfgang Bosbach, a kereszténydemokrata parlamenti frakció elnökhelyettese kijelentette: „a gyilkosság nem évül el, az új értesülések okot adnak arra, hogy az ügyet ismét kivizsgálják”. Hasonló értelemben foglaltak állást a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek is, attól tartva, hogy a főállamügyész gyilkosa valóban büntetlenül éli napjait.