Terényt és Szandát még megközelíteni is nehéz. Messze futnak innen a főutak, Rétságnál térek le Szécsényke és Becske felé, majd a kertek alatt, egy szinte félsávnyi aszfaltos csíkon jutok el Szandára, majd Terénybe. E két település neve a közelmúlt híradásaiból is ismert lehet. Február közepe óta nem szedi be ugyanis a vizitdíjat a két faluban dolgozó háziorvos, így tiltakozik egy olyan egészségügyi rendszer kiépítése ellen, amelyben szerinte a betegek kiszorulnak az ellátásból.
„Ez egy kétségbeesett tett, én sem vagyok forradalmár” – szögezte le a fiatal szakember, és hozzátette, valamit minden orvosnak tennie kellene, mielőtt a helyzet visszafordíthatatlan lesz.
Kétségtelen alaphelyzet az, hogy az olyan elöregedett falvakban, mint amilyen Szanda és Terény is, az emberek valóban betegek, gyakran munkanélküliek, tehát nincs pénzük arra, hogy fizessenek az orvosi ellátásért. Ezenkívül azért is igazságtalan a vizitdíj, mert az idős emberek évtizedeken keresztül fizették a járulékokat, gondolván, ezért cserébe ellátják őket, és most nincs arra félretett pénzük, hogy kifizessék az orvosukat – jegyezte meg a háziorvos.
Ugyanakkor a reform nem a vizitdíjjal kezdődött, hiszen hónapok óta történtek előkészítő lépések. Elég nagy nyilvánosságot kapott az, hogy tavaly októbertől minden háziorvosnak részletes betegforgalmi jelentést kellett adnia. Gyógyszerekhez mért betegkódolás történt, majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár meghatározta azon gyógyszerek körét, amelyek felírását javasolja.
– Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. A reformok mostani kiagyalói azt gondolják, hogy a rendszer pénzből áll csupán, számokból és százalékokból. Ez hazugság, ezt a rendszert annak ellenére, hogy pénz is van benne, az emberek közötti kapcsolatok tartják fenn – mondta Szabó Gergely, hozzátéve: olyan motivációk irányítják az átalakítást, amelyeket a legmesszebbmenőkig vissza kell utasítani. Azt hangsúlyozzák, hogy ez az átalakítás azért lesz jó, mert a felesleges beteg-orvos találkozások számát csökkenteni fogja. – Én úgy gondolom, hogy felesleges orvos-beteg találkozás nincsen, hiszen egy bizalmi viszony kiépítéséről van szó. Ráadásul ha ezt a viszonyt oda nem illő dolgok zavarják – esetünkben a vizitdíj –, akkor az lehetetlenné válik a beteg ellátása, tette hozzá.
Az ágyszámleépítés korrupciós
helyzetet teremt
– Az egészségügyben olyan átalakítás folyik, amely a hálapénz kényszerét növeli. Ha tíz ágyból négyet-ötöt-hatot leépítenek, akkor az eddigi ellátókapacitás nagymértékben csökkenni fog, tehát lesz olyan beteg, aki nem fog hozzáférni. Ha durvábban fogalmazunk, és nem csak ágyakról beszélünk: adott öt ember, aki lélegeztetőgépre szorul, tehát az életét csak így lehet megmenteni, de közben csak három gép van. Ki lesz az a három ember, aki a gépre kerülhet? Biztos, hogy az érintett családok mindent meg fognak tenni azért, hogy a döntéshozót abba az irányba befolyásolják, hogy az ő hozzátartozójuk jusson géphez. Finoman szólva ez egy korrupciós szituáció, s itt már nem hálapénzről fogunk beszélni, mert mindenki az életéért vagy a hozzátartozója életéért küzd majd. A szerencsétlen idős emberek a temetésükre félretett pénzüket fogják kifizetni az ellátáshoz jutásért, és a temetetlen halottakat majd az önkormányzatok temetik el – említette meg borúlátóan a háziorvos.
– A rendszer átalakítása riasztó dolgokat tartalmaz, például a felelősség kérdését – figyelmeztetett Szabó doktor. Hozzátette: ma Magyarországon sem az egészségügyi miniszter, sem az állam, sem a rendszer átalakítását kiagyaló, elvégző emberek nem tartoznak ellátási felelősséggel, hiszen a felelősséget a végpontokon lévő orvosok viselik. Az én szempontomból nézve az orvost alkalmazó önkormányzat, illetve a vállalkozó háziorvos rendelkezik ellátási kötelezettséggel. A kórházak esetében a kórház, valamint a működtető városi és megyei önkormányzat. Ez azért rettenetes helyzet, mert innentől válik a dolog életveszélyessé, és nemcsak a betegek számára, hanem a rendszerben dolgozó egészségügyi szakszemélyzet számára is. Az orvos a hódmezővásárhelyi esetet hozta fel, amikor az „ellátási zavarok miatt” egy férfi meghalt. – A rendszer-átalakító nem fog felelősséget vállalni, hanem azt mondja, hogy az a felelős, aki ott volt a helyszínen, aki utoljára látta, hiszen a volt miniszter, s az államtitkárból lett új nem vizsgálta meg, ők nem látták, így ők nem tehetnek semmiről sem, jegyezte meg.
Szabó Gergely plasztikus példával illusztrálta az átalakítás ellentmondását.
– Ha egy rendszer ötven-hatvan százalékát lenyessük, és azt mondjuk, hogy az a kis maradék csonk viszont majd minőségi ellátást biztosít, az pontosan olyan, mintha egy háromszobás lakásban élő családnak azt mondanánk, figyeljenek ide, mi két szobát leválasztunk önöktől, viszont a maradék lakrészen minőségi életet tudnak majd élni. – Az átalakítás során ugyan felmerül néhány részletkérdés: esetleg egy ágyon kell majd három vagy négy embernek aludnia, és esetleg a konyhában majd csak három turnusban fognak étkezni – sorolta az ellentmondásokat.
Lelkiismeretlen reform
A kialakult helyzet jól jellemzi azt, hogy az egészségügyi kormányzat megpróbálja a rendszer összes szereplőjét szembeállítani, a gyógyszerészt az orvost, a nővért és a beteget. Ez nemcsak következménye a rendszer-átalakításnak, hanem biztosítéka is annak, hogy ez a folyamat hónapról hónapra előre haladhasson, illetve keresztülverhető legyen az országon. Lelkiismeretlen és lehetetlen, és ez a folyamat oda vezet, hogy eljutunk egy olyan romhalmazhoz, amelyet már túlzás lesz egészségügynek nevezni, amelyben már nem oldható meg a betegek ellátása – szögezte le. – Az emberek nagy tömege súlyosabban betegszik majd meg, emiatt pedig idejekorán meghalhatnak. Ez akkora társadalmi feszültséget okoz majd, amelyet semmilyen állam és semmilyen kormányzat nem tud majd felvállalni. A szétvert, eladott, elkótyavetyélt ingatlanok helyett a szétzavart, tönkretett, kifosztott, orvosi, nővéri, ápolói csapatoknak kínkeserves munkával és óriási áldozatok árán kell újjáépíteni a rendszert, amit unokáink majd talán megláthatnak – mondta elkeseredetten a háziorvos.
A vizitdíjszedés elleni tiltakozás, az ügy felvállalása sok tanúságot és tapasztalatot hozott a doktornak, az első hetek után többször fenyegették büntetéssel, és azzal, a be nem szedett vizitdíj összegét elvonják, ugyanakkor talán a rendszert átalakítóknak nagyobb érdekük fűződik ahhoz, hogy békés, rábeszélésen alapuló megoldást találjanak. Ennek az oka az lehet, hogy a vizitdíj nagy ellenérzést váltott ki az emberekből. Szerinte ostobaság azt hinni, hogy a vizitdíj 300 forint lesz az idők végezetéig. Már ki is derült, hogy 500 és 800 forintos elképzelések is lehetnek. Ez azt sugallja, hogy a bevezetés óvatoskodó kísérleti jellegű volt, és kétségtelen, hogy a negatív felhangok és ellenérzések ellenére elfogadottá vált.
Sajnos kevés az ellenálló, vizitdíjat nem szedő kolléga – kesergett a terényi háziorvos. – A tiltakozókat előtte nem ismertem, de nagyon örülök annak, hogy az interneten és telefonon kapcsolatba kerültünk. Nagyon értékes embereknek tartom őket. Az én példám az, hogy a rettenetes rendszert megtagadva pontosan a betegeimhez kerülök közelebb és egyes kollégáimhoz is. Az internetes fórumok véleményeiből kiderül, hogy sokan nem értik, s dühvel, gyűlölettel vélekednek rólunk. A színlelt szakmai kapcsolatok légköre fagyossá vált, más emberekkel pedig elmélyült lett a kapcsolatom.
Van már vizitdíjbérlet is,
de az orvos nem pecsételi
Magyarországon a háziorvosok nagy része vállalkozó, és van néhány, aki alkalmazott. Szabó Gergely Szandán és Terényben alkalmazottként dolgozik. Őt a két önkormányzat által létrehozott társulás alkalmazza háziorvosként. Ők tartják fenn a praxist, ők tárgyaltak az egészségbiztosítóval és így találták ki az országban egyedülállóként a bérletes megoldást. A megbeszélésre a doktort is meghívták.
Térjünk vissza a vizitdíjszedés elutasításának tapasztalatára. – Érdekes, de pont az ellenkezője igaz, mint amit a rendszer átalakítói szajkóznak, azaz hogy az orvos-beteg találkozásba be kell építeni ezt a pénzügyi tranzakciót. Az én tapasztalatom ezzel ellenkezik, az orvos-beteg találkozásból teljesen ki kell szorítani a pénz jelenlétét, mert ez meg fog teremteni egy teljesen másfajta viszonyt – tudtam meg a doktortól.
– Számomra a vizitdíj megtagadása olyan döntő helyzetet hozott, hogy drasztikusan sikerült a hálapénz kérdéssel szakítanom. Évek óta tartó küzdelem ért véget, eddig ugyanis a beteg szükségét érezte, s át akarta a pénzt adni. Gyakran a végletekig fokozódott szituációkban valóságos testi küzdelem zajlott azért, hogy átadja, én pedig megpróbáljam visszaadni. Sokszor az az egyébként rettenetesen megalázó végkifejlete volt ennek, hogy a beteg otthonában történt ellátásakor a beteg az utolsó pillanatban az autó ablakán vagy az ajtón bedobja, vagy a zsebembe csúsztatja a borítékot. Én pedig birokra kelek vele, hogy visszaadhassam…
– Mivel én alkalmazottként a vizitdíjat az önkormányzat számára szedem, mindenki számára racionális érv az, hogy ha én az önkormányzat számára nem gyűjtöm be a pénzt, akkor a beteg hálapénzét sem teszem zsebre. Nagy küzdelmekkel járt ennek a betegekkel való megértetése, de érdekes, hogy ezt az érvet sokkal jobban el tudták fogadni, mint az összes többi eddigi érvemet.
Tehát a vizitdíjbérlet is létezik már. Április elsejétől a betegek az önkormányzatnál vizitbérletet vásárolhatnak. – Az én reakcióm erre az – mondta Szabó Gergely, hogy vizitdíj nélkül, attól függetlenül is ellátok mindenkit. Nagy a feszültség, mert én nem bélyegezek a rendelőben. Egyébként örülök ennek a megoldásnak, mert így nem a beteg megalázása és a beteg-orvos kapcsolat rombolása zajlik. Ez egy példa, annak a megmutatása, hogy lehetett volna másképp is csinálni. Most kilóg a lóláb, a fehér kendő mögül kivillannak a farkaskörmök, és mindenki megtudja majd, hogy a magyar egészségügyben valami rettenetes dolog zajlik.
Mi lesz, ha a vizitdíj nem szedése, a vizitbérlet nem pecsételése miatt a doktort mégis havi százötvenezer forintra megbüntetik? „A falvakban a fiúk azt mondták, hogy csinálnak egy jótékonysági focimeccset, és bejön ez a büntetés.”
Mások is dacolnak. Az orvosok egy kisebb része összefogott, és nem szednek vizitdíjat, mert az szerintük ellentétes az orvosi esküvel. – Ha üzleti alapokra helyezzük az egészségügyet, akkor éppen a lelkétől fosztjuk meg az orvost, mert a pénz beszedése kerül a középpontba – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek egy magánrendelőben dolgozó, neve elhallgatását kérő fővárosi sebész. Egy miskolci alkalmazottként dolgozó háziorvos azért nem szed vizitdíjat, mert csak ezzel tudja kifejezni, hogy nem ért egyet az egészségügyi reformmal. Úgy gondolja, hogy a vizitdíj elutasításával a hálapénzt is vissza tudta szorítani. Hasonlóképpen vélekedik egy debreceni urológus szakorvos is.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
