A Baranya megyei, siklósi központú, 53 települést magába foglaló kistérségből a települések csaknem fele szeretne kiválni. Elképzeléseik szerint Harkány, a patinás fürdőváros lenne a leváló településekből létrejövő új kistérség központja. A tervet a tagtelepülések, a megyei fejlesztési tanács, valamint a regionális fejlesztési tanács is támogatja – a „szakadárok” legalábbis megszerezték a többség beleegyezését. A végső szót azonban a napokban a kormány mondja ki.
A jelenlegi kormányzati politika – ahogyan azt Lamperth Mónika területfejlesztési miniszter kiszivárogtatott beszédéből megtudhattuk –, ha nem is tűzzel-vassal, de a pénzügyi források elosztásával igyekszik kicsikarni Magyarország „regionalizálását”, vagyis a megyerendszer felszámolását. A kétharmados törvény módosításához az ellenzék ugyanis nem járult hozzá, így a kormány egyéb kényszerítő eszközöket vet be. Ahogy Bédy István (Fidesz), Harkány polgármestere fogalmazott, Lamperth Mónika „állta a szavát”, minden úgy történik, ahogy azt az önkormányzati választások után a szocialista politikustársainak megígérte elhíresült beszédében. – Elfogadhatatlan, hogy az önkormányzati választásokon aratott jobboldali győzelemre az legyen a kormányzati válasz, hogy akkor most „megnyomorítjuk a megyéket”, nem gondolkodunk a kistérségek sorsáról, szerepéről, miközben az uniós fejlesztési pénzek felhasználása legfőképpen ezen múlik – mondta a polgármester, aki tagja a megyei közgyűlésnek is.
Megingó alapok
A többnyire ellenzéki vezetésű megyei fejlesztési tanácsoktól a fejlesztési források zömét „áttelepítették” a kormánypárti irányítású regionális fejlesztési tanácsoknak. Ahogy Bédy István hangsúlyozta: minden szintnek – a kistérségnek, a megyének és a régiónak is – megvan a maga szerepe, jelentősége. A kormányzat azonban éppen olyan fejlesztési forrásokat adott át a régiónak például Baranyában, amelyekről alacsonyabb, tehát megyei szinten nyilvánvalóan praktikusabb döntés születhetne. Nem beszélve arról, hogy az unió egyik legfontosabb alapelve, a szubszidiaritás – ami azt jelenti, hogy az emberek sorsát érintő kérdésekről való döntés a hozzájuk legközelebbi szinten szülessen – szintén sérül ezáltal.
– Felvetődik a kérdés: kinek az érdeke ez, ki húz hasznot belőle? A rossz politikai döntések kára viszont mindannyiunké, akik itt élünk – mondta. Ő úgy látja, a megyék befolyása az anyagi eszközök csökkenésével egyre zsugorodik. Baranyában is roskadozik a megyei önkormányzat, mivel a reform címszava alatt korszerűsítés helyett valójában drasztikus forráskivonás, elvonás zajlik minden téren – magyarázta.
A megyei fejlesztési tanácsoknak csak fillérek jutnak. Mindez Bédy szerint csak arra jó, hogy összevesszenek rajtuk a forráshiányos, a megszorítások miatt állandó pénzhiánnyal küszködő kistelepülések. A viszonyok tarthatatlanságát érzékeltetve elmondta, hogy a területi kiegyenlítést szolgáló alapban például 14 településre mindössze 8 millió forint jutott. Ez nagyságrendekkel kevesebb, mint a korábbi években volt. Ráadásul ilyen kis összegek esetében a pályázati költségek szinte el is viszik a pénzt, gyakorlatilag csak a költségvetési lyukak foltozgatásáról lehet szó.
Eközben a régiók alapját képező, felülről jövő diktátumok alapján létrehozott kistérségek szintjén is megindult az erjedés: tehát a kormány által erőltetett regionális átszervezésnek inognak az alapjai. Egyre több kistérség „indul oszlásnak”, ami nem véletlen. Boldogabb országokban ugyanis az úgynevezett kistérségek organikus fejlődés során, lassacskán alakultak ki, a természetes érdekegyezések mentén. Magyarország azonban olyan helyzetbe került az első, illetve a második világháború után, hogy ez a fejlődés évszázados késést szenvedett.
Az uniós csatlakozás előtti felkészülés hevében a törvényalkotók igyekeztek behozni a lemaradást: megszülettek a kistérségek és régiók, illeszkedve az uniós elvárásokhoz. Nem is volt semmi baj addig, amíg a határok „légiesek” voltak, csak a statisztikákban léteztek. Sőt megindult az önkéntes társulás a kistérségekben azokon a területeken – mint például a csatornaépítés, a körjegyzőségek kialakítása, különféle közfeladatok ellátása –, ahol együtt valóban többre tudtak menni a települések. Most azonban már úgy fest, a hatalom a pénzleosztással fűnyíróelven olyan fokú együttműködésre kényszeríti az önkormányzatokat, ami senkinek nem jó, kivéve a költségvetést: meg lehet spórolni néhány fillért. Ám a kormányzati takarékosság az adott térségben élők zsebére megy.
– Nem a polgárok vannak az államért, hanem éppen fordítva. Ezt tudomásul kell venni – szögezte le Harkány polgármestere magyarázatként arra, miért döntöttek úgy 25 kollégájával, hogy megpróbálnak kiválni a Siklósi kistérségből. Ahogy mondta, 53 település érdekeit, működését gyakorlatilag képtelenség jól összehangolni. Vannak olyan feladatkörök – mint például a házi segítségnyújtás, a gyermekjóléti szolgálat, a szociális otthonok, az iskolák, az óvodák, a műszaki, gyámügyi ügyintézés –, ahol ilyen léptékben összefogva képtelenség az elvárt intézményi összevonásokat elvégezni, és hatékonyan, mindenki megelégedésére működtetni azokat.
– Ha sikerül leválnunk a kistérségről, nagy esély van rá, hogy a huszonhat település képes lesz korszerű és az igényeknek megfelelő formában fenntartani például az iskolarendszerét, amire a jelenlegi rendszerben nem lenne mód. A kémesi és a drávaszabolcsi iskolát a leválás után hosszú távon körzeti iskolaként tudnánk működtetni, és ez a hátrányos helyzetű településeink szempontjából a népességmegtartás tekintetében létfontosságú lenne. Ha nem sikerül a leválás, oda jutunk, hogy még az építkezések engedélyezéséről is Siklóson fognak dönteni – el lehet képzelni, hogy egy turisztikai centrum, egy fürdőváros esetében mit jelent ez –, és még az okmányirodánknak is búcsút mondhatunk. Harkány gyakorlatilag minden fontos, a környéken élők mindennapjait meghatározó közintézményét elveszti – magyarázta Bédy István.
Kiszolgáltatott polgárok
Most három okmányiroda működik a kistérségben: Siklóson, Harkányban és Villányban. Bédy úgy véli, hogy a kormány által erőltetett összevonás nemcsak az emberek életét nehezítené meg, de kétséges, hogy a központ, Siklós bírná-e egyáltalán a megnövekedett terhelést. Nem beszélve arról, ahhoz, hogy az 53 település lakossága hozzájuthasson az egy központba koncentrált közigazgatási szolgáltatásokhoz, megfelelő infrastruktúrára lenne szükség. A térség azonban – ahol egyébként éppen nemrégiben szüntették meg a Villány–Sellye vasúti szárnyvonalat – a tömegközlekedés terén enyhén szólva nem áll jól. Kizárólag buszok járnak, nehézkes a települések közötti forgalom, az utak és a járművek finoman fogalmazva nem európai színvonalúak.
– Akárhogy is nézzük, nem normális dolog az, hogy emberek arra legyenek kényszerítve, hogy akár ötven kilométert is utazzanak – esetleg több átszállással is –, ha el kell valamit intézniük. Az a pénz, amit az állam az összevonással megspórol, többszörösen megterheli a polgárok zsebét. Elég csak a folyamatosan emelkedő útiköltségre utalni, vagy arra, hogy egy „ügyintézés” akár két munkanapját is elveheti egy dolgozónak. A leválni szándékozó települések zöme intézményi szinten Harkánnyal áll kapcsolatban, sokan járnak ide dolgozni, sok család gyermeke tanul itt, egyébként is itt van dolguk, miért ne intézhetnék el ügyeiket helyben, gyorsabban, olcsóbban? – tette fel a kérdést. Hozzátette: ráadásul az is tény, Siklósra ezekről a településekről csak Harkányon keresztül visz az út. Miért kellene többet utaznia annak, akinek a hivatallal dolga akad?
Baranyában nem csak a siklósi kistérséggel vannak gondok. A Mohácsi Többcélú Kistérségi Társulás negyvenhárom települése közül Bóly városával együtt összesen huszonegy település készül önálló társulást alakítani. A bólyiak érvelése szerint a városka térségi szerepköre az 1700-as évekre nyúlik vissza, a település mindig is meghatározó központja volt a környező községeknek. A kiválást kezdeményezők szerint az intézményi és infrastrukturális feltételek adottak, húsz önkormányzat összefogásával elképzeléseik szerint a térségben lakók életminősége javulni fog, az indokolatlan társadalmi és területi egyenlőtlenségek pedig meg fognak szűnni. Ha a minisztérium engedélyezi a leválást…
Persze az elválás sosem megy könnyek nélkül, a legtöbb esetben érdekeket sért. A mohácsi kistérség központjának vezetője, a mohácsi polgármester, Szekó József nem osztja a kiválni szándékozók álláspontját. Szerinte a szétválás nélkül is Bólyban mint társközpontban maradnak a felsorolt feladatok. Szerinte a megközelíthetőség meghatározó szempontja egy társulás létrehozásának, a tömegközlekedés központja pedig a Duna menti városban van. A térség kórháza is Mohácson található, az egészségügyi alapellátás, az ügyeleti rendszer finanszírozásának változása miatt pedig várhatóan a meglévőnél nagyobb egységbe szervezve lesz önfenntartó.
Az oktatási intézmények közötti együttműködés sem a többcélú társulás létezése óta él: a szakmai tájékoztatók, az értekezletek, a továbbképzések, a tapasztalatcserék régóta ebben a városban zajlanak. A kistérség általános iskoláiban végzők hetven százaléka tanul tovább valamelyik mohácsi középfokú intézményben – szintén a finanszírozás miatt kulcskérdés az intézmények kihasználtsága, amelyet csak egy nagyobb település gesztorságával lehet biztosítani. Ugyan mohácsi székhelyű több rendvédelmi és államigazgatási szerv is, ezek elsősorban térségi feladatokat látnak el. A Fidesz színeiben immár harmadszor megválasztott mohácsi polgármester attól tart, hogy ha a szétválással a források felaprózódnak, nehezebb lesz az önerőt előteremteni a közös pályázatokhoz. Úgy látja, a jelenlegi felállásban jobbak a lehetőségeik az érdekérvényesítésre, a támogatások megszerzésére.
A Kaposvári Többcélú Kistérségi Társulásnál is leválásra készülődnek: a somogyi kistérséghez hetvenhét település tartozik, közülük húsz foglalt állást a távozás mellett, s Kadarkút központtal alakítanának egy új társulást. A kaposvári térségben nem volt vita tárgya a kadarkútiak kezdeményezése, a megyei területfejlesztési tanács egyhangúlag támogatta az elképzelést, s az érintett önkormányzatok is igent mondtak a leválásra.
Lőrinczné Kiss Ilona, a kistérségi társulás elnöke szerint is indokolt lenne, ha egy nagy kistérségből kettő alakulna, hiszen a közös pályázatok benyújtása két kisebb térségben sokkal egyszerűbbé válhatna, és az elnyert források lehívására is jobb esélyeik lehetnek.
Határmódosítások
Ugyanígy gondolkodnak a Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás tagjai, így a társulási tanács is támogatja – Pacsa és Zalalövő központtal – összesen húsz település kiválását és egy új társulás létrejöttét. (A szomszédos megyéből, Vasból még négy település csatlakozna.) Fodor Dóra, a társulás munkaszervezetének vezetője elmondta, most a Központi Statisztikai Hivatal által kijelölt határokat módosítanák, és úgy tudják, hogy az „óriás” térség megbontását a minisztériumban sem ellenzik, sőt kívánatosnak tartják.
A szétválás indokoltságát az a tény is alátámasztja, hogy a térség észak–déli tengelye mintegy 36 kilométer hosszú, ráadásul a lakosságszám felét az ötszáz lelkesnél kisebb aprófalvak adják. Az ötlet támogatóinak érvelése szerint bár az összes elvégzendő feladatra ugyanannyi támogatás járna ezután is, mint eddig, a társulások működtetésre szánt finanszírozás összege a jelenlegi támogatáshoz képest kétszer annyi lehetne. Az így befolyó pluszpénzeket a társulás pályázati önrészre, stratégiák és fejlesztési koncepciók kidolgozására fordíthatja. Ha azonban kevesebb pénzhez jutnak, az jelentősen korlátozná mozgásterüket. Törekvéseiket indokolja az is, hogy az építési hatósági feladatok ellátása a székhelytelepülésekre – jelen esetben Zalaegerszegre – került, s az okmányirodák esetében is hasonlóra kell számítani.
Annyi bizonyos, hogy a közigazgatás alapegységeiről szóló társadalmi, szakmai vitát végre el kellene kezdeni. Erről azonban pillanatnyilag szó sincs. Kormány közeli forrásokból szerzett információink szerint a Lamperth-féle minisztérium hajthatatlan, nem valószínű, hogy engedélyezik a leválásokat, tekintve, hogy ezzel a települések több költségvetési pénzhez juthatnának. – A közigazgatás van az emberekért, és nem fordítva – ismételte nyomatékosan Bédy István, hozzátéve azt is: a településeknek is megvannak a saját eszközeik. Ő például körömszakadtáig fog harcolni a leválásért.
origo.hu
Belépett a netbankjába, milliók hiányoztak a számlájáról
