Sokáig, szerencsés esetben akár évezredeken át emlékszik a megbolygatott föld egy-egy beavatkozásra, amit a színével, tömörségével, összetételével és nedvességmegtartó képességével jelez. Másként nő ott a növény, másként simul a hótakaró. Csak jókor, megfelelő fény- vagy évszakviszonyok között kell elkészíteni a felvételeket, hogy egyértelművé váljanak az emberi beavatkozás nyomai. A százéves múltra visszatekintő légi felderítés egyre fontosabb szerepet játszik a régészetben. Nemcsak a lelőhelyek azonosításában, hanem kiterjedésük, szerkezetük feltérképezésében is segítséget nyújt. Kezdetben a már ismert építményeket fényképezték hőlégballonról, ám kiderült, hogy a légi felvételekről kirajzolódik az egykori épületek, települések föld alatti nyoma is.
Az első légi régészek a katonai repülők pilótái lettek, akik a felderítések során pillantották meg a földfelszín szabályos rajzolatait. A húszas–harmincas években már tudományos kutatások is folytak: az európai helyszínek mellett az afrikai és a közel-keleti sivatagos területek eltemetett romjainak a felderítését kezdték meg. Az első magyar tudós, Stein Aurél 1938-ban, 76 éves korában Irakban a római limes emlékeinek légi felderítését végezte el. Radnai Lóránt pedig már 1938-ban tanulmányban foglalta össze a légi fotózás sajátosságait, régészeti hasznát, valamint a sikeres megfigyelés alapfeltételeit.
Míg a háború után nyugaton a légi régészet töretlenül fejlődött, nálunk a szocializmus évtizedeiben a repülés központi, katonai fennhatóság alá került, a gyanakvó hatalom nem szerette a levegőből fürkésző tekinteteket. Így csak 1990 után éledezhetett újra e terület, amely a jellemzően szegény magyar tudományos életben nehezen áll lábra, hisz a repülés drága mulatság, és mellette kiváló technikai felszereltségre is szükség van a felvételek elkészítéséhez, majd pontos feldolgozásához.
– Szerencse, hogy a lelkes külföldi amatőröknek Magyarország feltáratlan, izgalmas terület – mondja Szabó Máté, a Pécsi Tudományegyetemen 1994 óta működő, Visy Zsolt professzor vezette Pécsi Légi Régészeti Tékájának térinformatikusa, maga is régészhallgató. – A légi régészetnek sok híve van, egyik-másikuk az idők során szinte szakemberré képezi magát. Nem elég ugyanis csak repülni és fényképezni tudni, a pilótának értenie is kell, hogy mit lát. Különböző jelek különböző fényviszonyok között, más-más évszakban válnak láthatóvá. A jel rögzítése a feltárómunkának csak az egyik fele. A felvételeket régészszemmel kell megnézni és értékelni. Egy lebontott újkori építmény is adhat hasonló rajzolatot, mint egy római villa – magyarázza Szabó Máté. – A fotók alapján ezért el kell végezni a kutatómunkát, meg kell keresni a történeti dokumentumokat, valamint a helyszínt is meg kell vizsgálni.
A pécsi tékában jelenleg 22 ezer felvételt tárolnak, és munka még van bőven. A hatvanas években kezdték el Magyarország régészeti topográfiájának elkészítését, amelyhez a légi régészet kiváló segítséget nyújthat. Mostanáig ugyanis csak a terület tíz százalékát sikerült szisztematikusan feldolgozni, így van még ismeretlen lelőhely bőven. A mai technika nagy segítségére van a légi régészet művelőinek. A felvételek és a helyszíni adatok nyomán számítógépen elvégezhető a georeferálás, utána térinformatikailag is feldolgozzák a lelőhelyeket. Amiből a földön járva legfeljebb néhány szétszántott kő látszik, az a levegőben készült kép, valamint a térinformatikai feldolgozás nyomán virtuálisan bejárható épület lesz. A GPS vezeti a régészt, így a terepen azt is tudja, hogy épp melyik helyiségben tartózkodik. Szabó Máté így jár-kel abban az Aszófőnél található római kori villában is, amelyre Otto Braasch talált rá a levegőből, s amely feltárása után a Balaton-part egyik fontos régészeti látványossága lehetne. Ha a települések ráébrednek arra, milyen turisztikai lehetőségek rejlenek egy-egy fontos és látványos műemlék felszínre hozásában és bemutatásában, támogatni fogják a régészek munkáját – bizakodik Szabó Máté.
Dénes József régész, a hazai várak, kastélyok szerelmese és kutatója, könyvek írója maga nem emelkedik a levegőbe, hanem a mások által készített fotók, valamint a Google Earth internetes szolgáltatás segítségével kutatja és azonosítja a régészeti lelőhelyeket. Az internetről elérhető, műholdról készített háromdimenziós felvételek a Föld teljes felszínéről közvetítenek képeket, és egyre több területről már van nagyon részletes felbontás is. Persze szakértő szem kell hozzá, hogy valaki meg is lássa rajta, amit keres. Mint Dénes József mondja, a Kárpát-medence tíz–húsz százaléka már ilyen nagy felbontásban is megfigyelhető, de az alapfelvételek is jól használhatók. Számtalan vár és kastély nyomára bukkant már ezzel a módszerrel, kutatásai eredményét az interneten is közzéteszi, és most készíti a magyar várak és erődítmények lexikonát. Megtudjuk, hogy a történelmi Magyarországon több mint hétezer vár és erődítmény épült az évszázadok során. A Google Earth az alap, ennek segítségével lehet rábukkanni az eddig ismeretlen építményekre, majd Dénes József megkéri László Jánost, aki a repülés, a légi fényképezés szerelmese, hogy készítsen a területről légi felvételeket is. László nagy bánata, hogy bár nagyon szívesen segítene, a felvételeit csak kevesen használják fel. Nem nagyon tartanak rá igényt a múzeumok, a régészeti topográfiák készítői. Pedig nem kér értük nagy összeget, olykor ingyen is odaadná. Dénes József azonban, aki nem állami alkalmazásban dolgozik, hanem amolyan „maszek” régész, hisz 2002 óta egy régészeti és műemlékvédelmi tanácsadó céget működtet, megteheti, hogy igénybe vegye ezt a szolgáltatást.
Miklós Zsuzsa, az MTA Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa, a hazai légi régészet egyik legjelentősebb képviselője választ ad arra a kérdésre, miért nem népszerűbb a szolgáltatás. A magyar régészettudomány szervezetében minden szakembernek regisztráltatnia, sőt engedélyeztetnie kell, hol kutat, ez esetben merre repül. Az engedélyt a munkára az ásatási bizottság adja ki, csak így tarthatók nyilván a régészeti feltárások és kutatások. Miklós Zsuzsa maga is végez felderítő repüléseket, földvárakra vadászik, és eddigi tapasztalatai azt mutatják, amit ő keres, azt az amatőrök csak ritkán látják meg.
A légi régészet tehát kinek hobbi, kinek vállalkozás, kinek pedig tudományos pálya. Egy biztos: hasznos tevékenység. És tulajdonképpen mindegy, amatőr vagy profi bukkan-e új lelőhelyek nyomára, az eredmény ugyanis közhasznú. Egyszer ennek a segítségével is lesz a lehető legteljesebb Magyarország régészeti topográfiája.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra Kollár Kinga felfüggesztését indítványozta a Fővárosi Közgyűlésben
