Erzsébet – akit családi körben Sisinek becéztek – boldogtalansága ellenére közkedvelt volt és az ma is. Korábban talán azért, mert a magyarok saját sorsukat vélték fölfedezni a királynééban. Ő is szabadulni szeretett volna férjétől, akárcsak a magyarok az osztrákoktól. Az idei év Erzsébet királynénak szentelt emlékév, amelyre nemcsak a gödöllői kastélyban, hanem a Budapesti Történeti Múzeumban is rendezvények sorával készülnek. Kiemelkedik közülük a Gödöllőn május 25-én a kiegyezésről tartandó konferencia. Ugyanott június 23-án, a múzeumok éjszakáján író-olvasó találkozó lesz Brigitte Hamann történésszel, Erzsébet életútjának egyik legjobb ismerőjével.
Hármas évforduló van, hiszen Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegnő 170 esztendeje született, éppen 150 éve járt először hazánkban Ferenc Józseffel, és 140 éve, 1867-ben koronázták Magyarország királynéjává. A kiegyezés után néhány hónappal. Erzsébet elérte Ferenc Józsefnél, aki gyakorlatilag leverette a szabadságharcot, hogy a magyar néptől koronázásuk alkalmából ajándékba kapott száz-százezer aranyforintjukat az 1848–49-es honvédek özvegyei és árvái kapják meg. Igaz, Ferenc József tizenkilenc éves volt a szabadságharc leverésekor, és nyilván anyja, Zsófia főhercegnő befolyására cselekedett. Zsófia köztudomásúlag gyűlölte a magyarokat, Erzsébet pedig gyűlölte őt. Talán innen ered a magyarokhoz való nyílt vonzódása is, hiszen először valószínűleg dac volt ez Zsófiával szemben, aki gúzsba kötötte a szabad és kissé bohém családban nevelkedett Erzsébetet, megszabta, hogyan éljen. (Bár Erzsébet arisztokrata nevelésben részesült, mégis nyilvános egyetemre járt, és kora gyermekkora óta lovagolt. Vadóc volt, aki rajongott a szabad eszmékért.)
A tizenhat éves korában a Habsburg udvarba került hercegnő rosszul viselte a nagy nyilvánosságot, a kötöttségeket. Azt azonban még nehezebben, hogy férje, bár szerelemből házasodott, nem állt ki mellette például gyerekeik nevelését illetően. Az újabb kutatások szerint Erzsébet szoptatni szerette volna gyermekeit, de ez akkoriban nem illett egy arisztokrata hölgyhöz. Az is kiváltotta Zsófia haragját, hogy a fiatal királyi pár Magyarországra hozta a kis Zsófiát. A kislány megbetegedett és meghalt. Az idős császárné – akinek egyéniségére jól rávilágít a korabeli szállóige, miszerint ő az egyetlen férfi a Habsburgok között – menyét okolta. Erzsébetet annyira megviselte a haláleset, hogy ellenállását közömbösség váltotta fel. Másik két gyerekének, Gizellának és Rudolfnak a neveléséért már nem harcolt, rábízta őket anyósára. Elhidegülését a családjától jól mutatja, hogy 1860-ban két évre Madeirára utazott, ez idő alatt gyermekeivel sem találkozott. Menekülését a korabeli sajtó „betegséggel” indokolta. Ha a boldogtalanság és a szomorúság betegség, akkor nem is tévedett nagyot.
Bár a politika nem érdekelte, a birodalmi látogatásaikkor tapasztalt ellenszenv zavarta, és a saját eszközeivel megpróbált tenni ellene. Az ellenszenvre jó példa, hogy a császári pár első látogatásakor született Arany A walesi bárdok című verse. Magyarországon a nemzet hidegsége – hála Erzsébet személyiségének, majd Andrássynak, Deák Ferencnek és a kiegyezésnek – lassan kezdett felengedni. Sisi is egyre gyakrabban töltötte idejét a nemzet ajándékaként kapott gödöllői kastélyban. Megtanult magyarul írni-olvasni, és sokszor hordta a magyar főnemesi hölgyek viseletét. Legkedvesebb gyermeke, Mária Valéria is Magyarországon született 1868-ban. Szabad szellemiségéről árulkodott legendás vonzódása az egyszerű emberekhez. Népkonyhákat, közkórházakat látogatott, az aggok házában is gyakori vendég volt, sőt elmegyógyintézeteket is felkeresett. Érdekelték az elmebetegeknél alkalmazott gyógymódok, különösen a hipnózis. Nemcsak gondolkodása, hanem életmódja is túlmutatott a korabeli arisztokrata hölgyek általános életvezetésén. Állítólag kora legjobb női lovasai közé tartozott, és hogy megőrizze nem mindennapi testi adottságait (172 centiméter magas volt, a mellbősége 90, a dereka 50 centiméter!) – ami egy idő után élete legfőbb törekvése lett –, naponta tornázott.
Újabb életrajzírói hangsúlyozzák „fitnesz”-életmódját. Sokszor tartott gyümölcsnapot, előfordult, hogy egész nap mindössze hat narancsot fogyasztott. Diétáját akkoriban értetlenség és ellenségeskedés övezte. Nem csoda, hiszen a korabeli arisztokrácia egyik fő szórakozása az evés volt. A sokszor húszfogásos ebédet hamar követte az uzsonna, majd a háromfogásos vacsora. Erzsébet kimaradt belőle, helyette gyalogolt. Hat órát is képes volt egyhuzamban sétálni, társalkodónői alig bírták a tempót. De szívesen vívott, úszott és kerékpározott. Öltözködésében is rendkívüli volt, sokszor viselt nadrágot lovagláshoz. Hajára végtelenül büszke volt, bár mosása egy napot vett igénybe, igaz, tojással mosta. Felfedezte a hideg víz gyógyító erejét is, és hogy megőrizze bőrének ruganyosságát, képes volt éjszaka vizes ruhás borogatással aludni, amelyet néhány óránként cserélgetett. Tortúráknak is beillő programjaival valójában lelki fájdalmait igyekezett enyhíteni. A hetvenes évektől szinte alig tartózkodott otthon. Szívesen időzött Velencében, Franciaországban, de legjobban a görög szigeteket szerette. Megtanulta az újgörög nyelvet is, és Heinrich Heine mintájára verseket írt. Ezeket a költeményeket letétbe helyezte a svájci köztársaság elnökénél azzal a kikötéssel, hogy csak 1955-ben lehet publikálni őket. Íme egy e titkos versek közül.
„Vadul zuhogott az eső, / esernyőt nem hoztam, / nem volt rajtam fehérnemű, / szégyellhettem magam.
A harisnyám is ott maradt, / most végzetes hiba, / hisz az út mocsárrá változott, / s vízeséssé a fa” (Délague – Vízözön, Költői napló).
Utolsó éveiben elhanyagolta uralkodói, akárcsak házastársi teendőit. Jellemző, hogy Erzsébet nem vett részt a császár trónra lépésének ötvenedik évfordulójára rendezett birodalmi ünnepségen sem, Ferenc József nem győzte mentegetni utazgató feleségét a sajtó előtt. Rudolf trónörökös halála megrázta ugyan, de gyermekei közül csak az utolsóval, Mária Valériával volt szeretetteljes a kapcsolata. (Rudolf 1889-ben Mayerlingben agyonlőtte ifjú kedvesét, Vetsera Mária bárónőt, majd magával is végzett.) Éppen tíz évvel élte túl fiát, halálukban közös, hogy mindketten természetellenesen mentek el. Őt Genfben az anarchista Luigi Lucheni egy ráspollyal szúrta le. A királyné népszerűségére jellemző, hogy halála után harminc évig azért nem volt szobra Budapesten, mert a város főemberei nem tudtak megegyezni abban, hogy hol álljon. Pedig a rá való pénz sokkal korábban összegyűlt közadakozásból. Hosszas tétovázás után a Március 15. térre esett a választás, bár sokáig a Gellért-hegy teteje is szerepelt a tervek között. Jelenleg az Erzsébet híd budai hídfőjénél, a Döbrentei téren áll a szobor.
origo.hu
Magyar Péter visszalépése után közleményt adott ki a Női Sikernap szervezője
