A nagy gubanc

A méltatlan rendőr – mondja Jármy Tibor szóvivő. Egyszerűbben: egy tolvaj zsaru, de hát ebben az országban oly művészi a szócsavarás, hogy minden mást jelent: az egészségügyi reform nevű káosztól az igazságos kormányzásig, amelyekhez a hazugságokon, illetve az igazság kibontásának részleges mellőzésén át vezetett el az út.
Túszejtés, bankrablás. Csupa hollywoodi klisé Széna téri átiratban, OTP-partitúrával, magyar rendőrséggel és símaszkos kommandóval elegyítve. Cs. István, az amatőr bankrabló maga sem tudja, mennyit akart „szakítani”. Húsz-harmincmilliót, vagy végül is ötmilliót. Hogy mit tett volna a pénzzel, soha nem fogjuk megtudni, mert Cs. Istvánt halált megvető bátorsággal, hat lövedékkel likvidálták, megsemmisítették, kivégezték. Meglepően visszafogott hűvösséggel csak annyit közölt a média: a túszejtőt lelőtték. Nem tudom. Több bankrablási akcióról értesültünk már az elmúlt évek során, rablók jöttek, raboltak, majd Velorexen vagy Csepel kerékpáron távoztak. Halálesetek is történtek, minden alkalommal a tolvajok lőttek. Néhányszor a biztonsági emberek is rá-rálőttek egy-egy renitens pimaszra, de úgy tűnt, a védekezés több kárt okozott, mint hasznot. A részletes beszámolók szerint komoly vizsgálatok történtek, hogy jogos volt-e a fegyverhasználat. Az ügyészség mérlegelt a tanúk és a jegyzőkönyvek alapján. Miért lőtt? Hová lőtt? Szabad-e lőni, vagy vigye a pénzt, a banknak nem számít. A móri eset kivétel, itt a pénz játszotta a legkisebb szerepet a borzalmas vérfürdőben. Nem is oldották meg a nyomozó szervek a mai napig sem az ügyet.
A Széna téri dráma azonban más. A túszejtő fegyvert használt, igaz, véletlenül, de átlőtte az egyik túsz tenyerét. Cserébe hat golyót eresztettek bele, az egyik átment a testén, és szilánkosra lőtte a közelben tartózkodó asszony combcsontját.
Cs. Istvánt kivégezték. Egy asszonyt nyomorékká tettek korszerűtlen lövedékeikkel, ki tudja, egészséges lesz-e valaha? Egy férfi kártérítést követel a három lyukért az ujján. Az OTP, pusztán humanitárius gesztusból, pénzen akarja megváltania szüzességét. Fájdalomdíjat fizet azoknak, akik az OTP-fiókban rekedtek.
A történet kerek, de miért van benne valami zavaró? Amit tényekkel nehéz megtámogatni. Miért kellett szitává lőni Cs. Istvánt? Feltalálták már a füstbombát, a riasztólövést, a könnygázt, amit egyébként imád a mi rendőrségünk. Miért nem alkalmaztak mesterlövészt, aki ártalmatlanná tette volna a zavarodott férfit? Talán csak nem az történik, hogy október 23-a óta a rendvédelmi szervek fékek és gátak nélkül kezdik érezni magukat? Akkor szemeket lőttek ki, kezeket, lábakat törtek össze, embereket tapostak meg, és mivel ez semmiféle felelősségre vonással nem járt, a következő lépés a gyilkosság. A felelősség korlátjának szétfeszítése. Sikerrel. Mielőtt azonban Gergényi úr vagy Lamperth elvtársnő kitüntette volna a nagyszerűen teljesítő fiúkat, döglégy esett a tejbe. Az egyik helyszínelő rendőr 460 ezer forintot lopott el a pénztárból. A hülyéje. Nem nézi a New York-i vagy a Las Vegas-i kollégáit a tévében? Az első lépés a biztonsági kamerák felvételeinek megtekintése. Az egész OTP-fiók bekamerázott. Milyen helyszínelőket foglalkoztatnak minálunk? Mekkora lehet a lenyúlás ott és akkor, ahol nincs kamera, de van ékszer vagy műtárgy?
A véres túszdráma után nincs is jobb, mint egy jóízű lopás. A méltatlan rendőrt persze azonnal leszerelték. Miért? Csak mert rajtakapták. És ez az utóbbi az igazi, nagy gubanc.