Antiliberális Charta

Azt olvasom az SZDSZ honlapján, hogy Kóka János pártelnök a Parlament Munkácsy Termében fogadta Gerhard Schrödert. Ezen komolyan megdöbbenek. Túl szűkös volna a történelmileg jogos örököstől elbirtokolt Gizella úti pártház ahhoz, hogy ott magánjellegű találkozókat lehessen lebonyolítani? S ugyan milyen országgyűlési titulusa van Kókának, ami a kiemelt nemzetidíszterem-használatot indokolttá tenné? Schröder, amióta kényszerűen leköszönt a német kancellárságról, megszűnt politikusnak lenni: egy orosz érdekeltségű olajmulti alkalmazza lobbistaként, nyilván nem néhány pfennigért. Öreg napjairól gondoskodik éppen az idegen zsoldban, politikai múltját német alapossággal aprópénzre váltva. De ha egyszerűen lobbizni jött a magyar gazdasági miniszterhez, hogy legyen-e inkább Nabucco-rajongó vagy a Kék (!) Áramlat híve – ahhoz is van megfelelő helyszín az adófizetők pénzéből fenntartva. Úgy hívják: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Mit keresnek hát az urak az Országgyűlés nem bizniszcélra fenntartott falai között?
Persze mit is akarok én itt a finom politikai szimbolikával, amikor a választási ígéretekkel ellentétes, példátlan megszorítócsomagolás dacára éppen a kormányzati negyed építésének blöffjével igyekszik a Gyurcsány–Kóka-tandem elkonfiskálni még azt, ami elkonfiskálható? A helyükben aggódnék, kitart-e a kimenekített közpénz nyolc–tizenkét évig ellenzékben. Az autópálya-üzletnek – melynek tudatos túlszámlázásait a pártelnökségért folytatott kampányban Kóka is elismerte – lassan vége, a tb-kassza részleges lenyúlása is kétséges kimenetelű a „több-biztosítós rendszer” fedőnévvel. Tiszta sor: minden idők legsikertelenebb kormányzása nem tőkét, hanem csupán adósságot halmozott fel – egyszerűen nincs miből építkezni, nincs miből választási sikerpropagandát kovácsolni. Már az is kevés lesz a továbbszolgáláshoz, ha a felturbózott kampánykommunikációval hazudoznak reggel, éjjel meg este.
A kormányzati negyed, amely nem állami pénzből, hanem úgynevezett PPP-konstrukcióban (tehát az adófizetők által évtizedeken át törlesztendő magánhitelből) épülne meg, a legtipikusabb Potemkin-beruházás – talán csak az M7-es abszolút fölösleges, negyvenmilliárdos síkvidéki völgyhídja tesz túl rajta. A kormányzati negyed ráadásul nem zöldmezős beruházásként épül, hanem a Nyugati pályaudvar környékén, többek között milliárdos kórházfejlesztéseket annullálva, a föld színével egyenlővé téve. Az ingatlanspekuláció és a vele együtt járó, feltételezhető kormányzati és fővárosi korrupció olyan nyilvánvaló, hogy egy masszív jogállamban máris ki lehetne osztani látatlanban néhány száz év letöltendő szabadságvesztést. A média eközben válogatott ostobaságokkal és sületlenségekkel foglalkozik, ahelyett, hogy a dolgát végezné: szinte szó sem esik arról, hogy a hiperépítkezés számláját vajon ki állja majd. (Mi mindannyian.) Nem firtatják azt sem, hogy az egyszerre dobra vert minisztériumok nyomott négyzetméteráraival vajon kik csinálnak szenzációs üzletet. Az új kormányzati negyed körül pedig már ott nyüzsögnek a régi csókosok, úttörők és KISZ-esek: lassan akár egy nosztalgia-építőtábort is meg lehetne rendezni.
Friss elem viszont, hogy miközben Gyurcsány Ferenc az összes minisztériumot átköltöztetné a volt Marx tér szomszédságába, saját magával kivételt tesz: kormányfői rezidenciának a Parlamenttel szembeni patinás épületet, a földművelésügyi minisztériumot szemelte ki. Itt már nem szempont a kifűtendő belmagasság meg a korszerű bürokráciára alkalmatlan palotaépület – aki úr, az elsősorban a Kossuth téren úr. (Nem csodálkoznék, ha Kóka meg a Néprajzi Múzeumot nézte volna ki magának.) Itt kap jelentőséget a Kóka–Schröder-találkozó a Munkácsy Teremben: föl sem merül bennük, hogy valami, amibe átmenetileg bebocsáttatást nyertek, az országé, nem pedig az övék. Ez maga a tekintélyuralom, ami ellen konok szabadelvűséggel kell küzdeni. Kapóra is jön, hogy épp az SZDSZ-honlapon vagyok: talán még nem tüntették el róla nyom nélkül a három éve felrakott Liberális Chartát. Hát akkor nézzük csak!
„A liberális politika középpontjában mindig az egyenlő méltósággal rendelkező szabad egyén áll.” Egyenlő méltóság. Ez szép. „Magyarországon a liberalizmus a XIX. században jogkiterjesztő és reformpárti politikájával felemelte hazánkat, majd évtizedekre háttérbe szorult, hogy a rendszerváltás idejére újra az egyik legbefolyásosabb világnézetté váljon.” Kár, hogy nem folytatják a történetet: azután egy szűk elitista csoport lenyúlta, kisajátította, kiüresítette, meghazudtolta. „Az elmúlt másfél évtizedre minden liberális büszke lehet.” Ebben én nem volnék ilyen biztos. Rendes liberális például semmi esetre sem legitimálta volna kormánykoalícióval az átvedlett kommunistákat. „Az európai csatlakozás évében, az Új Kezdet pillanatában nekünk, liberálisoknak nemes hagyományainkat megőrizve új feladatokat kell megoldanunk.” Ez az Új Kezdet uniós sereghajtóvá tett bennünket – ez a feladatvállalás nem igazán jött össze. „Mi, liberálisok európai társainkkal együtt hiszünk egy tisztességes, szabad és nyílt társadalomban, amelyben nincs szegénység, tudatlanság és diszkrimináció, amely hasznosítja minden egyes állampolgárának képességeit, és olyan lehetőségeket kínál nekik, amelyekkel képességeik kiteljesedhetnek.” Hát ehhez erős hit kell: a tisztesség a szociálliberális érában visszaszorult, a szabadságot korlátozzák, a nyitottság helyett titkosítás van, új tudatlanság és diszkrimináció üli torát. Állampolgárok tömegesen válnak fölöslegessé, a lehetőségeket az egészségügy és az oktatásügy visszametszésével, hazug reformfrazeológiával épp a liberális vezetésű tárcák szűkítik be vészesen.
De az általános szöveg helyett nézzünk néhány konkrét kinyilatkoztatást! „Mi, liberálisok ragaszkodni fogunk a további adócsökkentéshez.” Bruhaha. „Tényleges adócsökkentést akarunk: az egyes adónemek csökkenése nem járhat együtt más adónemek növelésével.” Együtt járt, sőt új adónemeket fundáltak ki. „Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a mindenkori kormány ne költse feleslegesen az adófizetők pénzét.” A különös figyelem ellenére pazarlóbbak, mint valaha. Lásd: fölösleges kormánynegyed; vagy hogy a sikertelen kormánytagok épp most kaptak jelentős fizetésemelést. „Kiállunk az egyéni szabadságjogok mind teljesebb érvényesülése mellett.” Az egyéni szabadságjogokat két lábbal tipró Gergényi kitüntetésével. „Mi, liberálisok hiszünk a szabad versenyben, ahol az állam szerepe elsősorban az egyenlő és igazságos versenyfeltételek biztosítása.” Hankook-ügy, Dunaújváros. „Mi, liberálisok ellenségei vagyunk minden kiváltságnak és előjognak.” Kivéve, ha a főpolgármester vagy a pártelnök kiváltságairól, előjogairól van szó. „Mi, liberálisok elismerjük, hogy minden embernek joga van egészséges környezetben élni.” Ezért nevezetik ki a környezetvédelmi előképzettséggel nem rendelkező, ám feladat nélkül lévő Fodor Gábort szakminiszternek. „Mi, liberálisok elkötelezettek vagyunk az emberi jogok teljességének érvényesülése mellett.” Ez a legszebb dolog, ez a teljesség.
Egy párt, amely pontosan az ellenkezőjét csinálja, mint amit papíron hirdet. Talán itt volna az ideje egy Antiliberális Chartának.