Viharos közgyűlésként jellemezte a sajtó a köztestület ülését. Különösen az borzolta fel a kedélyeket, hogy Hiller István oktatási és kulturális miniszter azt mondta, ha nem tudja az Akadémia megforgatni a pénzét, akkor megforgatják ők.
– Ugyanakkor azt is mondta, hogy azt szeretné, ha az Akadémia költségvetése három évre előre biztosítva lenne, amely viszont megnyugtatta a kedélyeket. Igazából a közgyűlésen a reformpártiak és a reformellenzők ütközete zajlott. Viszont azzal, hogy egy ellenszavazattal és hét tartózkodással elfogadták a beszámolómat, a koncepciómat arról, hogy a reformot folytatni kell, mert változásra van szükség, az megnyugtató. Magyarországnak egyetlen esélye van, hogy az Európai Unión belül sikeres legyen, ha sokkal többet költ a felsőoktatásra és kutatás-fejlesztésre.
– A megszorítások világában reform? Ez olyan lenne, mint az egészségügyi reform?
– Nem. Itt arról van szó, hogy alkalmazkodni kell az Európai Unió gyakorlatához, a tudomány legújabb kihívásaihoz. Például az Orbán-kormány alatt a Széchenyi-terv már ebben a szellemben működött, mert a koncepcióhoz tartozott, hogy a kis- és középvállalkozók, valamint a tudomány társuljon. Ez nagyon jól működött, ha ezt következetesen folytattuk volna, akkor nem lennénk ilyen helyzetben. A reform része az is, hogy a tudománynak, a tudós műhelyeknek együtt kell dolgoznia a gazdasággal. Segítenie kell a gazdaság fejlődését ötletekkel, szabadalmakkal.
– Ebben a politikai helyzetben ez reális elképzelés? Az MSZP–SZDSZ-kormány senkire sem hallgat, csak magára, az ellenzék javaslatait nem fogadja el. Miből gondolja, hogy az Akadémia segítségét elfogadja?
– Az Akadémia autonóm, független, nemzeti intézmény. A Median közvélemény-kutató intézet szerint is a legelfogadottabb szervezet, hitelességét a magyar lakosság első helyre tette. Ebben a rangsorban a tizennegyedik a kormány. A kabinetnek saját érdekében szüksége van a tudományra, az intézetünk felkészültségére.
– Ennek a kormánynak? Hiszen az elmúlt hat évben folyamatosan azt vetették fel a szocialista és a szabad demokrata vezető politikusok, hogy egyáltalán minek az Akadémia, miért kellenek az akadémikusok.
– Valóban méltánytalan támadások érték a Magyar Tudományos Akadémiát, amit nem lehet minősíteni. Ha a kormány megérti, felismeri azt, hogy számára és az ország hosszú távú stratégiájához szükség van a magyar szellemi tőkére, amely megvan, akkor pozitív változást remélhetünk. De ha nem kapja meg a támogatást, akkor a tudósok többsége külföldre megy. Tudományfejlesztésre utoljára a Fidesz vezette kormány alatt, 2001–2002-ben jutott a nemzeti jövedelem egy százaléka feletti támogatás. Azóta ez az összeg csak csökken, egyre kevesebb a juttatás.
– Kik a reformellenesek?
– A Pató Pálok, akik azt mondják, hogy nem szabad változtatni, úgy jó, ahogy van. Nem jó, ahogy van, mert nem vagyunk eléggé alkalmasak többek között arra, hogy feladat- és teljesítményarányos támogatási rendszert vezessünk be. Örököltünk egyfajta nehézkes struktúrát, felfogást is.
– Térjünk vissza az akadémikusok vitájára. Többen kifogásolták – így Szabad György történészprofesszor –, hogy amíg Magyarország halad a nyomor felé, addig az Akadémia választott vezetői túlságosan engedékenyen tárgyalnak a kormánnyal. Miért vagyunk ilyen gyávák? – tette fel a kérdést az akadémikus.
– Mi nem gyávák vagyunk, hanem reálisak. Az Akadémiának a mindenkori kormánnyal szóba kell állnia, kötelessége a párbeszéd fenntartása. De ennek az intézménynek ugyanakkor mindig a kor tudományos eredményei alapján kell kialakítania a véleményét. Nem szabad – ahogy Kodály Zoltán, az elődöm mondta –, hogy az Akadémia a politika ágyasa legyen. Számtalanszor elmondom, hogy elsősorban nem gazdasági, hanem erkölcsi válság van Magyarországon. Ezzel többször szóvá teszem, nevesítem a legfőbb problémát.
– Egyre többen úgy vélik, ez az erkölcsi válság addig van, amíg ez a kormány Gyurcsány Ferenccel az élén hatalmon van.
– Ez már politikai állásfoglalás. Mindenesetre az tény, hogy súlyos erkölcsi válság van az országban, az tény, hogy eladósodtunk, és az is tény, hogy az Európai Unióba való belépésünkkor éltanulók voltunk, most leghátul kullogunk. Az internethasználók között az utolsó előttiek vagyunk, és sorolhatnám tovább, de nem vagyunk utolsók a tudományban, sőt nemzetközi szinten is az élbolyban vagyunk. A tudomány népszerűsítéséért sok mindent megteszünk. Például a Mindentudás Egyeteme televíziós sorozat nemcsak a tudást adja át a nézőnek, hanem az erkölcsöt is, amely a társadalomra is jótékony hatással van. A tudós etosza, az igazság keresése erkölcsi magatartást is jelent.
– A háromszázhatvannégy tagú közgyűlésen tehát új levelező tagokat is választottak, sok levelező tagból rendes akadémiai tag lett. Arról is lehet hallani, hogy soraikban még vannak jó néhányan, akik az MSZMP-hez fűződő párthűségük alapján lettek akadémikusok és nem tudományos teljesítményük okán.
– A rendszerváltás után az akadémikusok hetvenhét százaléka új tag már. Itt hatalmas változás volt. Nem beszélve arról, hogy a 177. közgyűléssel a Magyar Tudományos Akadémia visszatért az eredeti, klasszikus struktúrájához, mivel Erdő Péter bíborost levelező taggá választotta. Ez azt jelenti, hogy az egyházjog, a vallástudomány, a kánonjog ismét jelen van a tudomány klasszikus falai között. Az természetes volt, hogy Scitovszky János hercegprímás, Prohászka Ottokár püspök, Serédi Jusztinián hercegprímás tudományos munkájuk alapján is tagjai legyenek az Akadémiának. Sőt, Ravasz László református püspök alelnöke, Fraknói Vilmos történész, címzetes püspök is főtitkára volt tíz évig az Akadémiának. Ma már nagyon sok fiatal akadémikusunk van. Fontos fejlődés az MTA életében, hogy idén januárban a hatodik területi bizottságunkat Kolozsvárott hoztuk létre az Erdélyi Múzeumi Egyesület pártfogásával. S mindezt mi finanszírozzuk. A határon túli magyaroknak a többi között így segítünk.
– Tehát nem jelentős számú a régi pártemberek jelenléte?
– Nem. Mióta én vagyok az elnök, azóta minden akadémikusjelöltnek fel kell tennie az internetre az életrajzát, teljesítményét, hazai és nemzetközi publikációit, idézettségét, tudománypolitikai tevékenységét, amit bárki megtekinthet. A másik az, hogy a választásnál csak a tudományos teljesítmény számít, és nem a politikai hovatartozás. Megjegyzem, közülünk a legkülönbözőbb nézetű emberek is le tudnak ülni egymással beszélni, de nemcsak beszélni tudnak, hanem képesek konszenzust is teremteni. Ebben a tekintetben nagy a különbség köztünk
és a Parlament falai között ülő képviselők között.
– A Magyar Tudományos Akadémiának a következő időkben lesz akkora befolyása, hogy pozitív hatást gyakoroljon a társadalom életére?
– Úgy gondolom, igen. Az elmúlt időszakban is több elvi kérdésben állást foglaltunk, megszólaltunk. Az is igaz, hogy még hangosabbnak kell lennünk, mert ebben a nagy hangzavarban, ami ma Magyarországon van, a józan szó alig ér célt.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
