Az jó hollandusokrúl (8.)

Holland vegyes vágott

Megszűnt a hatalmas vagyonnal kecsegtető villámposták áramlása Amszterdamból, legalábbis a telefonszámok tanúsága szerint. Most mást találtak ki a nigériai bűnözők, akik továbbra is A’damban lapulva hülyítik a fél világot, vagy tán az egészet.
Amszterdam az a város, ahol egy építkezésnél előfordulhat, hogy az alapozás (cölöpök) többe kerül az építménynél.
Amszterdam, Szudzsou, Velence – ez a sorrend, és nem a hidak száma, hanem a városok lelke szerint.
Amszterdamban a víz a szerető, a föld az alattvaló. A városban annyi csatorna és felhúzható híd található, mint karperec egy cigány lány bronzszínű karján.
Egy úgynevezett sztár olyan bunkó volt, hogy ledobta a gatyáját, és amikor fölébredt egy amszterdami szálló vízágyában, kék nyelvű, rémületes sárkányt látott a csípőjén. Nő létére. Azért se írom le a nevét. Később egy keresztet tetováltatott, hogy eltakarja a sárkányt, az meg úgy néz ki, divatosan lecsúsztatott gatyóján felül, mintha tőr volna.
A kis hollandokat mint kis isteneket nevelik, és olyan tévésorozatokon nőnek föl, amelyekben fölnőttek játsszák a (hülye) gyerekeket. Hát csoda, ha a legtöbb kérdésre az a válaszuk: Nem tudom!
A hollandok szerint Sólyomszem és Fehér Toll nem amerikai, hanem holland hősök, írójuk sosem lépett Amerika földjére. Karl May német író Winnetouját és Old Shatterhandjét éppúgy nem ismerik az amik, mint a hollandok Hans Brinkert, a hős kisfiút vagy Rip van Winkle-t, aki semmi másról nem volt híres, mint hogy húsz évig aludt.
Fura szavuk van a hollandusoknak a multikultira: „allochtoon”. Ez a Van Dale, a holland kultúrabiblia szerint az autochton „önmagában való” és a „máshonnan jött” szavak összepasszírozásából keveredett. Egy csomó törvény védi. Olyan, mint maga a szó. Az iszlám robbanásszerűen terjed az iskolákban is. És ez már nem humoros egy olyan országban, amely büszke arra, hogy állam és egyház szét lettek választva. Mi lenne, ha a bíróságon fejsálat, turbánt, keresztet, mitrát, kipát viselnének, teljesen narancsszínű öltözékben vagy pucéran? A dolog egyre kevésbé tréfás.
Sokak szerint a hollandok még mindig gyarmattartóként viselkednek. Ez inkább az angolokra igaz. Mert különben hogyan hagynák előbbiek, hogy kisebb, többnyire török, marokkói és egyéb közösségek jöjjenek létre, és akár az érettségiig a saját nyelvükön oktassák őket? A nyolcvanas években a hollandot nem beszélők közösségi központokhoz fordulhattak, amelyeket önkéntes nyelvtanárok vezettek. A kilencvenes években csak nőtt a számuk. A kormánynak meg kellene mondania, hogy a vallás szabadidős és nem iskolai elfoglaltság, mondják a hollandok. De a dolgok nem errefelé mennek. A szülők már harcot indítottak azért, hogy ne legyen koedukált az úszásoktatás. A holland tévénézők kábelen nézik a bambásító ládát, amelyben pornó is van, a más nyelvűek inkább a műholdakról jövő programokat, amelyekben ilyen nincs. Ahol a menstruációs táncot egymás mellett tanítják a sálkendő megkötésének módjával, az Hollandia. Ez van.
A Sony 1986-ban előállt egy videokamera-hirdetéssel a Telegraafban, a nemzeti újságban. A tévéképernyőn szőke hajú család ül csokibarna arcokkal és végtagokkal. Panasszal éltek a hirdetés ellen, de azt a holland bíróság elutasította.
Johan de Boerbaum, a jó nevű holland ékszerész fel akarta turbózni az üzletet, mert karácsonyi üdvözleteire csak harminc válasz érkezett. Kiküldött négyezer levelet, amelyből kétszáz valódi gyémántot tartalmazott. A többiben cirkon volt. A levélben meghívta a címzetteket az üzletbe, hogy kiderüljön, ők-e azok a szerencsések, akik gyémántot kaptak. Alig jött valaki. A legtöbben limlompostának gondolták a levelet, és a szemétbe dobták. A hirdetés csekély nyolcvanezer eurójába került Boerbaumnak.
A holland fordítás a szolgálat, szolgáltatás szavakra „szívesség” (iemand een dienst bewijzen).
Kurzus van ötvenöt fölötti hölgyek számára, hogyan ismerkedjünk buszon vagy szupermarketben.
A leghíresebb autólökhárító-matrica Hollandiában: HA EZT EL TUDOD OLVASNI, ELVESZTETTEM AZ UTÁNFUTÓMAT. Továbbfejlesztett változat: HA EZT NEM TUDOD ELOLVASNI, IDEJE, HOGY MOSATÓBA VIDD A KOCSID.
A híres holland örök optimizmust nem rengették meg a hetvenes évek és az ezredforduló között a szinte évenkénti közúti tragédiák, robbanások, tüzek. Ezek véletlenek, tartják a hollandok. A nagy nemzeti korcsolyázásban is megfagynak páran szinte évenként. Az immunitás érzése+agresszió=zéró tolerancia. Csak nem Hollandiában. Legföljebb néhány segélyszervezet munkáját kevésbé lehet átlátni.
Engedélyt kell kérni, hogy föltehess egy kérdést, de nyugodtan rágyújthatsz egy szivarra, míg a többiek esznek.
Ellentétes jelentésű szavak. Holland udvariasság. Holland alázatosság. Holland divatérzék.
A vallásos festészet nem volt része a XVII. századi fölvirágzásnak. A protestáns templomok mértéktartók, szikárak, csupaszok, nem szeretik a képi ábrázolást. De mennyezetről lelógatva hajómodellt, azt bezzeg találhatunk bennük. Nem egy-egy nemes festette meg magát az utókornak, Frans Hals múzeumában egész céhek bámulnak le a képről.
Két szép kifejezés: Ik ken hetnit mijn hoofd – tudom a fejemből, fejből mondja valaki a beszédét nálunk, kívülről tudja. We moeten water bij de wijn doen. Vizet kell tennünk a borba, moderáljuk magunkat.
A nők nagy eredménye volt a hetvenes években, amit később holland vendégségnek nevezett a világ.
Ritualizmus: Az Úr holland kertje, ahol egyenesek mentén sétálhat anélkül, hogy a fűre lépne. Ambrose Bierce: Az ördög szótára.
A holland kereskedők már a XII. század óta vezető helyet foglalnak el az oroszokkal való külkereskedelemben.
A Royal Dutch Petroleum a második legnagyobb energia-óriáscég a világon. Visszavásárolják a saját részvényeiket, persze áron alul!
Virágzó mondásuk az óvatos hollandoknak, hogy minden pénzt megspórolnak, amelyre csak rátehetik a kezüket (Benjamin Franklin).
Olyan kis országok, mint a portugál és a holland, világbirodalmat tudtak teremteni ragyogó hajósaik és kereskedőik által.
A hollandok bátor és kreatív futballisták, de fegyelmezetlenek. Éreztetni akarják az ellenféllel fölényüket, de elfelejtenek gólt lőni, és ezzel eldönteni a játékot (Franz Beckenbauer). Érdekes, a holland „villáról”, a híres felállásról egy szava sincs.
Sokat törtem a fejem a holland festészet XVII. századi virágkorán. Az rendben van, hogy téridődobozban élünk, amelynek az ablakai a képek (Garry 12 parancsolata). De mit tudhattak erről azok a festők? Megsejthették, érezték. Ami a legfontosabb: az idő ott van a képeiken. Van Eyck, Bosch, Brueghel, Rubens, Frans Hals, Van Dyck, Rembrandt, Jan Steen, Vermeer, Van Gogh, Mondriaan, Escher – micsoda névsor! Hallottam Gerzson Pali bátyámtól egy anekdotát. Csak az egyik szereplője biztos: Frans Hals. Beállít hozzá egy ember, és portrét rendel magáról. Amikor fizetésre kerül a sor, azt kérdi az idegen: És mi volna, ha fizetségképpen én festenék magáról egy portrét? Mindjárt sejtettem, hogy maga Rembrandt, mondta Frans Hals indignálódva. Lehetett persze Van Dyck is. Különben sem a nevek fontosak egy történetben, hanem a mese.
Nem tudom, miért, de a XVII. század a tulipánok kora is. Ma a világ legjobb tulipánkertészei a hollandok. De azt ne feledjük el, hogy a törököktől hozták az első hagymákat!
Az amszterdami Concertgebau flexibilis zenekar. Van a nagy zenekar és van egy kicsi. Az utóbbi passzol a barokk és a kortárs holland zenéhez is.
A holland szituáció különbözik Európa többi részétől, legalábbis ami a hazai dzsihád fenyegetését illeti. A fenyegetés nagyobb, mint bárhol máshol a földrészen.
Amszterdamban a leggazdagabbak lakóhajókon laknak. Mint egy nálam járt fényképésznő, aki fényképekről készít fényképeket. (Nem tévesztendő össze Jokéval, aki fotóművész, és nagyon tehetséges és elismert, és az Óvárosban lakik.) A fényképésznőtől nem mertem megkérdezni, vajon a csatornába üríti-e…

Citátumok: Vincent van Gogh
(1853–1890)

Semmi sem művészibb, mint mások szeretete. Hogy az életet megismerjük, sok dolgot kell szeretnünk.
A legpiszkosabb helyeken, a legnyomorúságosabb kunyhókban láttam igazi képeket.
Néha oly tiszták voltak a természet pillanatai, olyan szép volt, hogy nem voltam magamban biztos – a festés mint álom tűnt fel csak bennem.
Az ember lelkében nagy tűz ég, de az ember nem melegedhet meg mellette. Az arra járók meg csak a füstöt látják.
A festészetről álmodom, és megfestem az álmomat.
Az embernek dolgoznia kell, és ki kell hívnia a sorsot, ha igazán élni akar.
A következetesség az ember iránytűje.
Szükségem van a vallásra. Éjszaka kimegyek, és megfestem a csillagokat.
A nagy dolgok nem nagy indíttatásokból születnek, hanem sok kis dolog összevonásából, egyesítéséből.
A festés sors, szolgálat – független az emberi közösségtől.
Mindennek ellenére veszem a ceruzám, és tovább rajzolok.
Kalandor vagyok. Nem én akartam így, ilyennek születtem.
A szeretet örök, bár szemlélete megváltozhat, más megvilágításba kerülhet. Ugyanaz a különbség van a személyben a szerelem előtt és után. Olyan, mint egy meg nem gyújtott lámpa. És van olyan lámpa is, amelyik mindig ég. A lámpa ott volt, jó volt, de most elejtettük.
A magányban, a szegénységben, a nyomorúságban megláthatjuk a leírhatatlan, a kimondhatatlan elhagyatottságot – és akkor Isten gondolata jelenik meg a lelkünkben.
Tudatosan választottam a szegénységet és a festészetet.
A megbocsátást az akarat szüli, és az akarat a szív hőfokától függetlenül működik.
Gyakran arra gondolok, az éjszaka elevenebb és színesebb, mint a nappal.
A halászok tudják, hogy a tenger veszélyes, és a vihar borzalmas, de ezeket a veszélyeket sosem találták elégséges oknak ahhoz, hogy a parton maradjanak.
Szeress sok mindent, mert ott van az igazi erő, és aki sokat szeret, az sokat mutathat meg a többieknek, sokat alkothat. És ami a szeretetben van, az jól van úgy, ahogy van.
Beleadtam szívemet és lelkemet a munkába, és aközben elveszítettem elmémet.
Hogyan lehetnék hasznos? Milyen szolgálatot tehetnék? Van valami bennem, de mi az?
A szeretet mindig nehézségeket szül. A jó oldala viszont az, hogy energiát ad.
Részemről semmi biztosat nem állíthatok, de a csillagok látványa álmodozóvá tesz.
Még mindig mesze vagyok attól, ami lenni akarok, de Isten segítségével az leszek.
Csak azt szeretném, hogy az emberek annak vegyenek, ami igazából vagyok.

Hihetetlennek tűnik, de igaz: egy hollandnak egy szimpla névváltoztatáshoz a királynő engedélyére van szüksége! Nem semmi.
Folytatjuk