Tisztújító kongresszust tart mától a Fidesz, de a legfontosabb kérdés, az elnöki poszt sorsa már jóval korábban eldőlt, hiszen Orbán Viktornak nincs kihívója. Ön szerint mi az oka annak, hogy hosszú évek óta – két parlamenti választási vereség után – nincs alternatívája a Fideszben a jelenlegi pártelnöknek?
– A jelenséget a politikatudomány általában a karizmatikus politikus kategóriájával írja le. Mi tudjuk – így volt ez 2002-ben és 2006-ban is –, hogy Orbán Viktor integráló ereje nagyobb kört fog át, mint a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség integráló ereje. Vagyis vannak olyan választók, akik egyébként nem szavaznának a Fideszre, csak Orbán Viktor miatt voksolnak ránk. Kívülről talán ez adja a nagyon erős pozícióját a Fideszen belül. Az igazi kérdés az, hogy elképzelhető-e egy olyan helyzet, amikor nem Orbán Viktor lesz a Fidesz elnöke. Persze, elképzelhető, amint volt már Kövér László és Pokorni Zoltán is elnök. Önmagában nem az a kulcsfontosságú, hogy Orbán Viktor éppen meglévő pozícióját minek nevezik, mert ő olyan tekintéllyel bír a párton belül, hogy ha nem lenne elnök, valószínűleg a stratégiai döntések meghozatalánál akkor is kikérnék a véleményét; mint ahogy így volt ez az elmúlt tizennyolc, tizenkilenc évben, vélhetően így lesz a közeljövőben is.
– Akkor is, ha újabb választási vereség következne?
– Egyetértek azzal, hogy egy politikai párt számára a legfontosabb mérce, hogyan szerepel a választásokon, de itt azért figyelembe kell azt venni, hogy egy jobboldali szavazó számára a polgári oldal politikai képviselete 1990 óta a nulláról épült fel, ráadásul 1994-től a romjaiból. Miközben 1998-ban győztünk a választáson, mi alakíthattunk kormányt, de listás eredmények tekintetében nem mi nyertük meg a választást, addig 2002-ben és 2006-ban azóta már egyértelműen stabilizált szavazóbázissal az ország legnagyobb erejévé váltunk. Ilyen értelemben a választási eredmény és a szervezetépítés terén elért eredmények nyilvánvalóan befolyásolják Orbán Viktor teljesítményének értékelését a párton belül és a közvéleményben is. Igaz, hogy 2002-ben és 2006-ban az országgyűlési választást elveszítettük, de megnyertük 2004-ben az európai parlamenti választást, tavaly ősszel pedig az önkormányzatit. Orbán Viktorra nem lehet azt mondani, hogy sikertelen politikus lenne.
– Ennyire egyértelmű az is, hogy a következő választáson a miniszterelnök-jelölt Orbán Viktor lesz?
– Erre azt tudom mondani, hogy a folyón akkor kell átkelni, amikor odaér az ember. Nem volt még szó arról, hogy a következő választáson ki legyen a Fidesz miniszterelnök-jelöltje. Amikor helyzet van, akkor kell ezt eldönteni. Egy túl korai vagy akár túl késői jelölés esetleg kampányproblémákat is okozhat.
– A Fidesz vezetése valóban akarja, s bízik abban, hogy előre tudja hozni a normál menetrend szerint 2010-es országgyűlési választások időpontját?
– A világon minden ellenzékben lévő párt, amely kormányzásra törekszik, minél előbb szeretné megmutatni, hogy valóban alkalmas a kormányzásra. Ilyen értelemben természetesen a Fidesz is azt szeretné, ha minél előbb lennének a választások. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy a magyar alkotmányos konstrukció tulajdonképpen csak a kormánytöbbség számára teszi lehetővé egy előre hozott választás kiírását. Az ő felelősségük, meddig akarják Gyurcsány Ferenccel, illetve a mai összetételű parlamenttel folytatni a kormányzást.
– Radikálisabb nyomásgyakorlásra nem készül a Fidesz? Hiszen a múlt év őszén a közhangulat akár kormánybukást is ígért.
– A jogszabályok mindig világosan kijelölik a játékteret. Jelenleg úgy látjuk, hogy az emberek igazi problémái nem ideológiai, hanem szociális problémák. Azon gondolkodunk, hogy ezeken miként tudunk segíteni.
– Ön szerint a köztársasági elnök minden lehetséges eszközt latba vetett az általa is hangoztatott morális válság leküzdésére?
– A hivatalos politikánk mindig az volt, hogy a tőlünk vagy a pártpolitikától független intézmények tevékenységével kapcsolatban véleményt soha nem fejtünk ki. Ebbe a körbe tartozik a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság is, ezért tartózkodnék a véleménynyilvánítástól.
– A tisztújításra visszatérve: a négy alelnöki tisztségre öten versengenek, ezen a téren sincs nagy tülekedés. Mi az oka ennek a passzivitásnak? Hiányzik a politikusokból az ambíció?
– Szerintem ez azt is mutathatja, hogy – miközben sokan, a szocialisták azt is próbálják belemagyarázni, hogy nincsen megfelelő demokrácia a Fideszben – béke van a pártban. Azok a konfliktusok, amelyeket szerettek volna belelátni a Fideszbe, az elképzelt végletekig feszülő ellentétek, amelyekről a jól értesült újságírók írnak, nem léteznek.
– Nem lehetséges, hogy a kritikusaik által említett kontraszelekció működik a pártban?
– Elég jól sikerült akkor ez a kontraszelekció, mert a közvélemény-kutatási adatok szerint toronymagasan vezet a Fidesz. Persze ennek nyilván van egy olyan magyarázata is, hogy rossz a kormány. Így van. Azt látjuk, az utolsó mentőöv, amit mondanak a kormánypolitikusok, hogy elbizonytalanodtak a szavazók, és valójában nem is a Fideszhez pártoltak át, a szociológia törvényszerűségei szerint kezd megváltozni. Hiszen a bizonytalanok egy része pár hónap után a Fidesz mellé állt.
– Ehhez fel kellene mutatni valamilyen kormányzati alternatívát is, hogy ne csak arról beszéljenek, mit tesz rosszul a kabinet, hanem előállnának a saját javaslataikkal is.
– Ez az úgynevezett programhiány komikusan hangzik ellenfeleinktől. Gyurcsány Ferenc minden alkalommal rituálisan elismétli, hogy nincsen programunk, és a következő mondatában bírálja a mi elképzeléseinket. Tehát mégis van programunk. A kongresszus elé viszünk egy százoldalas vitairatot, amely a Jövőnk vitasorozat lezárásaként jelenik meg. Négy témakörben: az igazságosság, az életminőség, a közszolgáltatások, illetve az állam szerepe és a versenyképesség kapcsán fejti ki a Fidesz az álláspontját, illetve a vitasorozat kapcsán elhangzott véleménynyilvánítások összegzését. Ezt követően az ősz folyamán az új választási program megalkotásán fogunk dolgozni.
– Árnyékkormány, szakértői apparátus felállítása is várható?
– Ezt most nem tartom szükségesnek, bár előfordulhat, hogy fél év múlva már több érv szól mellette. Nagyon sokat elmond a magyarországi közállapotokról, hogy egy évvel a választások után mindenki – a koalíció is – a programot és az árnyékkormányt keresi rajtunk. Ez mutatja, hogy ők maguk is érzik: ami a múlt évben folyt, nem kormányzás volt.
– Orbán Viktor és más Fidesz-vezetők is többször hangoztatták, hogy a népszavazás kikényszerítheti a kormányváltást. Komolyan így látják?
– A népszavazás elvi okokból fontos számunkra. A kérdések többsége olyan, amelyről a 2006-os országgyűlési választások során – amikor elvileg a pártok programjai alapján döntöttek a választópolgárok – nem szavazhattak az emberek. Hiszen a tandíj és a vizitdíj nemhogy nem szerepelt a választási programokban, hanem a választási viták során kimondottan tagadták ezeknek a lehetőségét, sőt lehazugoztak minket, amikor felvetettük ezek bevezetésének a veszélyét. A demokráciákban a választópolgár úgy ad mandátumot, hogy ismeri a megbízandó párt programját, itt viszont nem ez történt, ezért népszavazáson kell véleményt nyilvánítania. Felvetéseink többségében a demokratikus legitimizációt szolgálják. Valóban úgy van, és ezt Orbán Viktor többször is elmondta, hogy amennyiben a kormány a népszavazás eredményes vége után nem hajtja végre a népakaratnak megfelelő döntést, akkor le kellene mondania. Ez egy természetes alkotmányjogi következmény, hiszen kötelező erejű a népszavazás. A kormányzat vállalt is garanciát arra, hogy a referendum eredményét átvezeti a saját döntésein. Úgy gondoljuk, hogy a tandíj és a vizitdíj az egyik legfontosabb kérdés. Olyan emblematikus eleme a jelenlegi kormányzati politikának, ha a hazugságokat tekintjük, hogy ha ezekben meghátrálásra kényszerül a kabinet, akkor megbukik a kormányzati politikájuk is.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy egy népszavazá-son kétmillió polgár igennel szavazzon a Fidesz kérdéseire?
– Igen. Ezt a feladatot vállaltuk, és teljesítenünk kell. A kormányzati oldal sajátos módon akár még segíthet is nekünk ebben, hiszen Gyurcsány Ferenc többször kijelentette: azért örül a népszavazási kezdeményezésnek, mert akkor ők is elmagyarázhatják ezen intézkedéseik előnyeit. Ha ők is mozgósítják a saját szavazóikat, és mi is képesek vagyunk erre saját táborunkban, akkor mindenképpen eredményes lesz. A közvélemény-kutatási adatok most azt mutatják, hogy 750 ezer szavazót veszített az MSZP tavaly április óta, mi pedig 250-300 ezer támogatóval többen vagyunk. Nyilván fenntartással kell kezelni az adatokat, de a trend kedvező. Ha a népszavazás eredménye a javunkra dől el, egyértelművé válik, hogy az emberek nem értenek egyet a kormányzati politikával.
– Az utóbbi egy évben teljesen láthatatlanok a Fidesz tagozatai, nem beszélve az ifjúsági tagozatról, amelyről a megalakulása óta semmit nem hallani. Ez szóba kerül a kongresszuson?
– Úgy látom, hogy 2005 második felében, a 2006-os választási kampány előtt kezdett háttérbe szorulni a tagozatok szerepe, de igazán az utóbbi egy évben érzékelhető az önök által említett passzivitás. Ennek oka az is lehet, hogy a választások után több tagozatvezető is bekerült a parlamentbe, például Aszódi Pál, Kontur Pál, Pálinkás József. Őket nyilvánvalóan most elsősorban a frakciómunka köti le. Jogos azonban a kérdés, hogy a párt adott-e elegendő segítséget a tagozatoknak ahhoz, hogy eredményes munkát tudjanak végezni. A kongresszuson és az ez utáni időszakban nyilván ezt is meg kell vitatnia majd az elnökségnek. A tagozatoknak nagy szerepük lehet a jövőben, de tudnunk kell, hogy elsősorban nem a hivatásos politika űzésére, nem szakpolitikai koncepciók megalkotására jöttek létre, hanem inkább a velünk szimpatizáló emberekkel való kapcsolattartásra.
– A polgári körök is eltűntek, felszívódtak…
– Teljesen összefügg a két kérdés, sok esetben a személyek tekintetében is. A polgári körökből többen a tagozatokon keresztül kerültek be a Fideszbe, mint például frakciótársaim, Ékes Ilona, Bíró Ildikó és mások. 2002-ben a Fidesz a választási vereség után gyorsan talpra tudott állni, megőrizte saját szervezeti egységét, aztán a szövetségi bővüléssel nagy párttá tudott válni, és ez jórészt a polgári köröknek köszönhető. Most úgy látszik, hogy a 2006-os választások utáni újjászerveződés egyelőre elszívta a párt energiáit, főleg úgy, hogy az októberben földcsuszamlásszerű önkormányzati választási győzelem sok helyen a helyi fideszes politikusok számára azt jelentette, hogy teljesen új helyzetben találták magukat. Hosszú évek politikai kurzusa után átvenni egy megyét, körzetet, irányítani a várost, megyét, nem kis feladat. Ugyanakkor azt látom, hogy tagoltabbá vált ez a világ. A polgári körösök egy része belépett a Fideszbe, és továbbra is ápolja a polgári körös kapcsolatait, de már elsősorban fideszesként határozza meg önmagát. Azt mondhatjuk, a szövetségi bővülés legkézenfekvőbb eredményei ők. Tehát itt is hasonló a feladat, mint a tagozatoknál: a kongresszus után végig kell gondolnunk, hogy milyen formában, hogyan képzeljük el a további működést, milyen támogatást lehet adni a polgári köröknek.
– Gondolkodnak-e azon, hogy erősíteni kellene a párthoz nem kötődő civil szférát, amelynek értékrendje, világképe hasonló a Fideszéhez? Tervezik esetleg alapítványok, egyesületek, szakmai műhelyek létrejöttének ösztönzését, támogatását?
– A polgári Magyarország csak a közélet iránt aktívan érdeklődő, de a pártpolitikától független civil közösségekből, szervezetekből állhat fel. Ez a mi érdekünk is, hiszen az emberképünk nagyon közel áll ehhez az öntevékeny, aktív, saját magáért és a közösségért tenni akaró emberhez, aki nem várja, hogy segítsen rajta az állam, hanem ő maga akar dolgozni, szervezni. Ez az „új többség” kategória, amelyet januárban vezettünk be, azt a helyzetet írja le, amiben most vagyunk. Sok olyan ember kerül mostanában velünk kapcsolatba, akik korábban nem voltak fideszesek, nem értettek egyet a Fidesszel. Mégis, ha összehasonlítják a 2002 előtti és a 2002 utáni, már szocialista–szabad demokrata kormányzási időszakot, akkor azt mondják, lehet, nem vagyok jobboldali ember, de magam és a családom is jobban élt akkor, meg tudtam valósítani a terveimet, az egyesületünk meg tudott maradni, nem sorvadt el, volt lehetőségünk arra, hogy valamilyen tevékenységet végezzünk. Számunkra nagy feladat, hogy miközben megőrizzük az alapvető értékeinket, s ez alapján határozzuk meg a politikánkat, tudunk-e kézzelfogható segítséget nyújtani azoknak az embereknek, akik most amiatt kerültek bajba, hogy Gyurcsány Ferenc becsapta őket. Az ő számukra az országos politikában és az önkormányzati politikában is bizonyítanunk kell, hogy mi őszinték és hitelesek vagyunk, lehet ránk számítani.
– Ezt segítheti vagy hátráltatja ön szerint az, hogy több meghatározó fideszes politikus – kivált polgármesterek – újabban bulvárpolitizálást folytat?
– Habitusa válogatja, van, aki hisz a bulvársajtóban és a bulvárpolitikában. Van, akinek jól is áll, van, akinek nem. Én egészen idétlenül hatnék egy talkshow-ban, bulvár hangvételű műsorban, ezért általában kerülöm is. A politikánk alapját ez szerintem nem is érintheti, értékelvű politikát vallunk. A baloldali sajtó egyébként előszeretettel válogat ki magának kedvenceket a Fideszből. Ilyen volt Pokorni Zoltán, Kósa Lajos, és előbb-utóbb mindenki sorra kerül, akiről azt hiszik, hogy Orbán Viktorral szemben fel lehet építeni, alternatívaként lehet megjeleníteni. Én ezt örök próbálkozásnak tartom. Nincs olyan politikus ma a Fideszben, aki erre hajlandó lenne.
– Lassan egy éve frakcióvezető. Marad továbbra is?
– A frakció alapszabálya úgy rendelkezik, hogy egy plusz három éves mandátuma van a frakcióvezetőnek, egy év után van újraszavazás, ami már három évre szólhat. Bár valóban most jár le ez az időszak, konzultálni kívánok a kongresszus után létrejövő új elnökséggel, és június elején rendezzük a tisztújító frakcióülést.
origo.hu
Szijjártó Péter: Nem az ukrán elnök, hanem a magyar emberek döntik el, hogy Ukrajna csatlakozhat-e az EU-hoz
