Déry Tibor három kihallgatása

Déry Tibort, a forradalom előkészítői közé sorolt neves, baloldali múltú írót 1957. április 20-án letartóztatták. Kihallgatásának jegyzőkönyveiből és koncepciós perének anyagából közöl néhány fontos részletet ezúttal a Rubicon című folyóiratban Botka Ferenc történész, Az író megtörése – Déry Tibor három kihallgatása címmel.
Déry lakásán házkutatást tartottak, sok kéziratát lefoglalták, őt magát pedig a Fő utcai fogházba vitték, ahol cellatársat is kapott, aki mindennap buzgón jelentett róla. Az író műveiből és a részben általa fogalmazott október 26-i rádiónyilatkozatból nehéz volt „összeesküvés” körvonalait kiolvasni, ez a feladat bizonyos László István nyomozó századosra várt. A már ekkor sem fiatal, betegeskedő és haldokló anyját féltő író az első kihallgatáskor még nem érzékeli, hogy koncepciós per áldozatául szemelték ki, elmondja: „Ha a szocialista forradalom eszméit gyakorlat közben elferdítik, ha meghamisítják nagy részben igazi tartalmukat, amelyet a személyi kultusz és az önkény vált fel, akkor az önkény elleni lázadást, amely nem a szocializmus ellen fordul, hanem csak az önkény ellen, akkor azt én forradalomnak neveztem.” Világos beszéd. Később azonban a folyamatos faggatás, gyötrés és fenyegetőzés hatására Déry fokról fokra megtörik. Nem is valamiféle „pozitív vallomás” kicsikarása lehetett a faggatók célja, hanem az, hogy megtörjék, hogy éreztessék vele, a kezükben van, nem számíthat segítségre. Az író – aki nyilván sok mindent tudott a korábbi (szovjet és hazai) koholt perekről – végül „beismeri” bűneit, azt többek között, hogy „november 4-e után nem ismertem fel azt, hogy a Kádár-kormány képviseli a szocializmus ügyét”.
Végül a hatvannégy éves írót a „Déry és társai” perben (szimbolikusan 1957. október 25-e és november 13-a között!) kilencévi fegyházra ítélték, amelyet utóbb nemzetközi nyomásra megrövidítettek. Társai közül Háy Gyula hat-, Zelk Zoltán három- és Tardos Tibor másfél esztendei fogházbüntetést kapott.