Egyelőre nem tudni, mekkora károkat okozott a mezőgazdaságnak a hét végi vihar és jégeső, de az ítéletidő által leginkább érintett területeken – Dél-Baranyában és Kecskemét környékén – nyilvánvalóan veszendőbe ment a termés egy része. Az év során eddig azonban nem a sok, ellenkezőleg, a túlságosan kevés csapadék okozott komoly gondokat az agráriumnak. Csakhogy amíg a felhőszakadások ellen védtelenek vagyunk, az aszálykárokat enyhíteni lehetne – ha lenne megfelelő vízgazdálkodás Magyarországon.
Tavaly október óta gyakorlatilag alig esett az eső Magyarországon, hó pedig egyáltalán nem volt. A mezőgazdaság az évet már úgy kezdte, hogy a földekről mintegy 100 milliméternyi csapadék hiányzott, s ez a csapadékhiány mára megduplázódott. – Tavasszal majdhogynem a porba vetettünk – vázolta a helyzetet egyik sajtótájékoztatóján Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke. Az őszi vetésű növények már április közepén kalászba szökkentek, ám a csapadékhiány miatt félő, hogy nem tudnak kifejlődni, így viszont akár a felére is csökkenhet a termés. Az aszályos hónapok – tetézve a májusi fagyokkal – a gyümölcsösökben is komoly károkat okoztak.
Bár hazánk felszíni vizekben gazdag, az engedéllyel öntözhető területek nagysága mégis kicsi. Míg idehaza a földek két százalékát öntözhetjük, addig az unió tizenöt régi tagállamában az öntözhető területek nagysága a mezőgazdaságilag hasznosított föld 11 százalékát teszi ki. Számokban kifejezve: az 5,8 millió hektáros hazai mezőgazdasági területből mindössze 270-300 ezer hektáron lehet öntözni, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gazdák öntöznek is. Vízpótlásra leginkább a zöldség-gyümölcs ágazatban lenne szükség, amely a hazai agrárium versenyképességének egyik záloga lehetne, ám az erre használt 70 ezer hektárnyi terület alig 12-16 százalékát öntözik.
Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara elnöke szerint a termőföldjüket kényszerűségből öntözni akarók elé a vízügyi törvények gördítenek akadályokat. A vízgazdálkodási törvény ugyanis az állami kézben lévő vízügyi hatóságokra ruházza a természetes vizekkel való gazdálkodást, míg a földtáblákra csatornákon keresztül való eljuttatását magánkézben lévő vízgazdálkodási társaságokra bízza. Az uniós előírásokat túlteljesítő környezetvédelmi minisztérium gyakran kerül ezekkel összetűzésbe, az ilyen viták pedig késleltetik a gazdák vízhez jutását. Ráadásul a gazdákkal az öntözőcsatornákba kerülő víz egészét megfizettetik, holott annak jó részét elnyelik az árkok. – Ez az öntözési költségeket akár hat-tíz százalékkal is növelheti – hívta fel a figyelmet a problémára Csikai Miklós.
Az év elején, tehát amikor már mintegy 100 milliméternyi csapadék hiányzott a földekről, Gráf József agrárminiszter arról számolt be, hogy az öntözés támogatásáról az agrártárca a társminisztériumokkal egyeztet annak érdekében, hogy a gazdálkodók ne kapják drágán az öntözővizet, vagy akár fizetni se kelljen érte. Mindazonáltal a mai napig e téren előrelépés nem történt, ezért nem véletlen, hogy sürgős megoldást kért az agrártárcától az agrárkamra múlt heti küldöttgyűlése.
A hazai öntözési kultúra alacsony színvonala azért is meglepő, mert vízben nincs hiány, sőt időnként még túl sok is van belőle bel- vagy árvíz formájában. Az agrárkamara elnöke szerint éppen az ország medence jellegéből következik, hogy rendszeresen hol hatalmas mennyiségű víz torlódik össze – árvizek és belvizek formájában –, hol aszály veszélyezteti a mezőgazdasági termelés biztonságát. Ezért – tette hozzá – a kormánynak arra kell törekednie, hogy befejezze a Vásárhelyi-tervben vállaltakat, vagyis mielőbb meg kellene építsék a víztározókat, a gátakat, illetve a vízelvezető csatornákat.
Szükségállapot Itáliában. A krónikussá váló aszály miatt Észak- és Közép-Olaszországban szükségállapot bevezetéséről döntött pénteken az olasz kormány. Az óvintézkedést bejelentő környezetvédelmi miniszter, Alfonso Pecorario Scanio szerint elsősorban a szárazság sújtotta Pó-síkság mezőgazdasága és az energiaellátás védelme miatt döntöttek a lépésről, amely 400 millió köbméteres vízfelhasználás-csökkentést jelent. A szükségállapot bevezetése felhatalmazza a kormányfőt és a tartományok vezetőit, hogy a vízhiány orvoslására eszközöket vessenek be: ilyen például a vízfelhasználás ellenőrzése, a fürdés és a mosás korlátozása és az aszálykárokat elszenvedő gazdák kártérítése. Az elsődleges cél a vízkészletek átcsoportosításával a Pó vízszintjének megemelése.
Olaszország a kontinens egyik legnagyobb vízfogyasztója, a Pó-síkság pedig az olasz mezőgazdaság egyik kulcsfontosságú területe, ahol rizst és takarmányt termesztenek négymillió sertésnek és ötmillió marhának, a világhírű parmezán sajt és a pármai sonka előállítása céljából. A Pó vízállása még soha nem volt ennyire mélyen áprilisban, a Lago Maggiore tóban pedig 60 millió köbméterrel kevesebb a víz, mint egy éve – emelik ki az olasz lapok, amelyek a vízpazarlás megszüntetésének és az olasz vízhálózat korszerűsítésének szükségességét hangsúlyozzák. A jelenlegi aszály kialakulásához hozzájárult, hogy már ősszel és télen is a szokásosnál jóval kevesebb csapadék esett az észak- és közép-itáliai területeken. Olaszországban utoljára 2003-ban vezettek be szükségállapotot a szárazság miatt.
origo.hu
Hiába Magyar Péter trükközése Ukrajnával, ezúttal Manfred Weber buktatta le
