Régen komoly hagyománya volt a kútásásnak. Első körben két darab réz- vagy alumíniumpálcával járkált egy szakember a területen, azt a helyet keresve, ahol vízér van a föld alatt. Ha az eredetileg párhuzamosan fogott fémpálcák keresztezték egymást, már meg is volt az ideális vízkivételi hely. Egy utolsó ellenőrző mérés, majd letették a kútgyűrűt a földre, és addig ástak alatta, amíg el nem tűnt. Akkor tettek rá egy másik gyűrűt, és megint egyet, és megint, egészen addig, amíg a rövid nyelű ásó és a hasonlóan rövid lapát nyomán fel nem bukkant a keresett víz.
Azóta már gépi kútfúrás van, nincsenek rövid szerszámok, van viszont hosszú hercehurca, mert csak engedély birtokában lehet kutat létesíteni. Bírság is kiszabható annak, aki elmulasztja az engedély kérését – írja a Feol.
Minden kút létesítése már bejelentésköteles
Tavaly január 1-jétől egységes szabályozás lépett életbe a kerti fúrt kutak létesítésére, ami egyszerűsített eljárásban valósítható meg. Még a munkálatok előtt a fúrt kutakat előzetesen be kell jelenteni, a hatóság ezt követően értékeli a benyújtott adatokat, és határozatot hoz.
A mezőgazdasági célú kutak esetében sincs szükség vízjogi engedélyre, ha a kút mélysége nem haladja meg az 50 métert, kizárólag öntözésre használják, és nem érinti sem az ivóvízbázist, sem a karszt- vagy rétegvízkészleteket.
Azonban még ezekben az esetekben is kötelező a hatósági bejelentés megtétele – olvasható a Világgazdaság cikkében.
