Ma nem a külső ellenségtől kell megvédeni hazánkat

Végleg megunva az elnyomást, hosszas előkészületet követően, 1707 májusában hívta össze II. Rákóczi Ferenc az ónodi országgyűlést, s háromszáz évvel ezelőtt a magyar érzelmű honatyák egyéb rendelethozatalok mellett kimondták a Habsburgok trónfosztását. A történelem ismétli önmagát, de most belső harcunkat kell megvívnunk, s bebizonyítanunk: Magyarországot nem lehet hazugságokkal kormányozni – hangsúlyozta ünnepi beszédében Szabó Csaba lokálpatrióta, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat tanácsnoka azon az ünnepségen, amelyet az ónodi országgyűlés 300. évfordulója alkalmából rendeztek a korabeli esemény helyszínén.

Magyarország 1100 éves, vérzivataros történelme során sem a tatár, sem a török, sem a Habsburg-ház, sem pedig a Szovjetunió nem tudta megtörni a nemzet hazaszeretetét, ezért maradhatott fenn a magyarság a honfoglalástól napjainkig – fogalmazott Szabó Csaba a szombaton megtartott ünnepi szentmise után Ónod katolikus templomában. Majd kijelentette: igaz hitű honfitársainknak mindig is fontosabb volt a szabadság, mint azt bárki gondolná a világon. II. Rákóczi Ferenc megtehette volna, hogy éli a lehetőségek adta fényűző életet, a nagyságos fejedelem azonban harcot hirdetett az elnyomás ellen, s az ónodi országgyűlésen fogadtatta el azt a törvényt, amely kimondta a Habsburgok trónfosztását, s adófizetésre kötelezte azokat az idegen érzelmű hatalmasságokat, akik évszázadokon át kizsákmányolták a dolgos magyar népet.
A tanácsnok kifejtette véleményét, miszerint merész tett volt ez 1707 májusában az osztrák hadsereg erejének ismeretében, s bár a szabadságharc 1711-ben elbukott, a kései utódok sosem felejtik el a nagyságos fejedelem és sok ezer magyar ember bátorságát. – Úgy vélem, újra a szabadságunkért folyik ádáz küzdelem a magyar parlamentben, valamint csonka országunk egész területén – folytatta gondolatait Szabó. – 1989-ben ugyanis történt egy rendszerváltásnak nevezett átalakulás a politikai közéletben, de láthatjuk, a jelenlegi hazug kormányzás miatt, a kommunizmus korábbi szekértolói, ideológiai követői, az idegen érdekek kiszolgálói ismét Magyarország erejét próbálják megtörni olyan populáris retorikai eszközökkel, amelyek ugyan hihetőnek hangzanak, ám egy szó sem igaz belőlük. A népfelség elvét figyelmen kívül hagyják, önkényuralmi befolyásukat próbálják megerősíteni. Mi, a nemzet ismét védekezésre kényszerülünk. Érzem, tudom, előbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb viszszakapja Magyarország azt a nemzetközi rangot, amelyet az állami apparátus vívott ki itthon az uniós csatlakozásunkat megelőzően – adott hangot reménykedésének a tanácsnok.
A vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó közreműködésével 1920-ban megalapított vitézi rend 1937-ben, az ónodi országgyűlés évfordulóján ugyancsak a dél-borsodi faluban emlékezett az évszázadok csatáinak áldozataira, így kettős ünnep színhelye volt szombaton a helyi római katolikus templom, illetve a szomszédságában kialakított hősök kertje. A vitézek katonai pompával avattak emléktáblát a hősök tiszteletére, noha előtte még a II. világháború poklait megjárt vitéz békei Koós Ottó, magyar királyi százados, a Vitézi Rend főszéktartója számolt be hosszú életének halál közeli pillanatairól, a vérontás borzalmairól, a nemzet katonáinak helytállásáról. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem szabad elfelednünk a 104 ónodi hős áldozatkészségét sem, akik a két világháborúban vesztették életüket. Az emléktábla-avatás pátosszal teli pillanatai előtt Várhelyi András, a Magyar Vitézi Rend főkapitánya szólt a megjelentekhez. Rámutatott: a világ minden táján élnek bajtársaik, s osztoznak az ismét tragikus sorsú magyar nemzet minden bánatában. Úgy fogalmazott, újra nyakunkon egy elnyomó hatalom, s ha nem váltjuk le őket mihamarabb, nagy lesz a baj.
A főkapitány megjegyezte, ezt a szabadnak éppen nem nevezhető állapotot mihamarabb meg kell szüntetni, hiszen a hatalom bitorlóinak nincs más vágyuk, mint önös érdekek mentén, vadkapitalista eszközökkel kiárusítani az országot, a törvényeket pedig saját céljaiknak megfelelően alakítani parlamenti többségük tudatában. Emlékeztetett, a tatárjárás, török dúlás, kommunista ötven év, valamint az ezredforduló után újra veszélyben a haza, a kormányfő ugyanis beismerte, hogy hazugság árán, a népfelség iránti alázat nélkül vezetik az országot. – Veszélyben a sorsunk – tette hozzá –, Kádár utódai csakis saját érdekei képviseletét tartják fontosnak. Néhány tízezer embernek mindent szabad, a többieket pedig tönkreteszik, szociálisan ellehetetlenítik. Várhelyi úgy gondolja: a csonka országban élő tízmilliós magyarság létszámának drasztikus csökkentése a cél. Már csak az a kérdés, hogy mikor próbálkoznak meg olyan törvényt elfogadtatni, amely a stratégiai szférát hivatott elherdálni, s miképpen igyekeznek lelkileg is kizsákmányolni azt a becsapott nemzetet, amely – ha a félrevezetettség láncaira verve is, de – hatalmat adott a kezükbe.