Emlékgyűlést tartott a Nemzeti Maximumért Alapítvány és a PestiSrácok az 1988-as nagy Erdély-tüntetés helyszínén és évfordulóján a Hősök terén, a Szépművészeti Múzeum előtt. Az eseményen többek között felszólalt Máthé Áron történész, Zétényi Zsolt, az eredeti esemény egyik szervezője, Tőkés László püspök, Hal Melinda klinikai szakpszichológus és Szabó Gergő a Pesti Srácoktól. Az eseményen továbbá Csurka István gyújtó hangú beszédét felolvasta Resetár Dániel. Fekete Bori pedig énekelt.
Az 1988. június 27-én megrendezett, százezres tömeget megmozgató nagy Erdély-tüntetés volt az első olyan tömegdemonstráció 1956 után, amelyet már nem mert feloszlatni a kommunista hatalom.
Ez volt az az esemény, amely hozzájárult az erdélyi falupusztítás megfékezéséhez és a Ceausescu-rezsim végleges nemzetközi elszigetelődéséhez.
Egy őrült elme ellen tüntettek
A rendezvény célja nem pusztán csak a megemlékezés volt, hanem a nemzeti összetartozás erősítése, a részben sikeres szabadságküzdelem jelentőségének és aktualitásának hangoztatása, kiállás a ma is jogaiért küzdő nemzettársainkért.
– Az út, amelyet 1988. június 27-én jártak, az az együttérzésről szólt
– jelentette ki Máthé Áron. A történész szerint a román kultúra is lehet értékes, számunkra is. A kérdés azonban az, hogy a románok számára a miénk lehet-e értékes, lehetnek-e nyitottabbak a magyarokra.
A történész szerint két fontos tanulság van: az egyik, hogy a románok jobban alkalmazkodnak a birodalmakhoz. A másik pedig, hogy a birodalmak rosszak és a nemzetállamoknak össze kell fogniuk.
A falurombolásokra visszaemlékezve elmondta, hogy egy őrült elme ellen tüntettek (Ceausescu), és azt üzenték, nem felejtették el Erdélyt.
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk
– hangzott el a felkiáltás.
Bővelkedünk példaképekben
Hal Melinda beszédében hangsúlyozta, hogy szerencsére bővelkedünk példaképekben a történelemben. A szakpszichológus azt kívánta, egységben tudjunk kiállni a nemzetünkért, a kultúránkért és az elnyomók ellen.
Szabó Gergő felszólalásában emlékeztetett, hogy 37 éve százezer ember volt a Hősök terén, akiket nem érdekelt az oszló kommunizmus szorítása, mert Erdélyben éppen bántották a magyarokat.
A magyar lélek évezredes hagyományait nem tudták eltüntetni
– hangsúlyozta.
Évtizedek után az első
Zétényi Zsolt, aki szervezője volt a 1988-as eseménynek, két személyes történettel kezdte meg beszédét. Az egyik a tüntetésről szólt, a másik pedig a megszervezésről.
Elmondása szerint életének legnagyobb adománya, hogy ott lehetett a tüntetés szervezőjeként és tanúja lehetett a nemzet újraéledésének.
A falvak teljes pusztulástól való megmenekülése nem csak a nemzetközi tiltakozásnak és a román állam pénzügyi gondjainak köszönhető, hanem az 1988-as tüntetésnek is – mutatott rá Zétényi Zsolt. Majd jelezte, hogy a tüntetéskor már évtizedek óta nem volt olyan, hogy alulról szerveződő kiállás volt a magyarokért.
Végre nemzetként viselkedtek az emberek és nem csak lakosságként
– mutatott rá.
Tőkés László szerint a falurombolás egy olyan történelmi pillanat volt, amikor nem hallgathattak.
A történelem ritka pillanataiban fordul elő olyan egymásra találás és lelkesedés, mint 1988-ban
– hívta fel a figyelmet a püspök. Majd emlékeztetett arra, amit az akkori tüntetés szervezői és résztvevői vallottak: minden magyar felelős minden magyarért.
Tőkés László ezek után részletesen ismertette az erdélyi falurombolás körülményeit és az 1988-as eseményeket.
A megemlékezés végén a megjelentek közösen elénekelték a magyar és a székely himnuszt.
