Adolf Eichmann náci háborús bűnös hamis útlevelére bukkant María Servini de Cubría argentin bíró a Buenos Aires-i bíróság archívumában – adta hírül a Le Soir. Eichmann a Riccardo Klement névre kiállított okmány segítségével hagyta el Európát, és menekült Argentínába. A kitűnő állapotban előkerült útlevelet 1950. június 1-jén a Nemzetközi Vöröskereszt állította ki Genfben.
Eichmann a hitleri Németország zsidóügyekkel foglalkozó irodájának vezetőjeként egyik fő tervezője és végrehajtója az európai zsidóság kiirtását célzó, úgynevezett végső megoldásnak, az Endlösungnak. Néhány nappal a német megszállás után, 1944 márciusától Budapestről irányította több százezer magyar zsidó deportálását.
A második világháború után nácik ezrei találtak menedéket Argentínában. A Riccardo Klement álnéven mérnökként dolgozó Eichmannt tíz év bujkálás után, 1960. május 11-én Buenos Aires külvárosában lévő házából rabolta el az izraeli titkosszolgálat. Izraelbe csempészték, ahol addig sosem látott óvintézkedések közepette Jeruzsálemben perbe fogták. Háborús bűnökért halálra ítélték, majd két évvel később, 1962-ben felakasztották.
Nemrégiben adtak közre egy másik dokumentumot is, amely azt bizonyítja: a menekülő háborús bűnösöknek Svájcban állítottak ki útlevelet – adta hírül a Le Monde. A holland televízió tíz nappal ezelőtt vetített filmje szerint a második világháború után nemzeti légitársaságuk, a KLM közreműködött abban, hogy a náci vezetők hamis okmányokkal vagy akár iratok nélkül, Svájcon keresztül Argentínába menekülhessenek.
A készítők egy Svájcban fellelt dokumentumra támaszkodtak, amelyben 1948-ban a légitársaság helyi vezetője, egy bizonyos Frick úr arra kéri a svájci határrendőrséget, engedélyezze a Németországból iratok nélkül érkezők áthaladását. A KLM vezetői cáfolták, hogy lett volna ilyen nevű alkalmazottjuk, de belső vizsgálatot rendeltek el. A háború utáni években csupán néhány légitársaság indított járatokat a dél-amerikai országba. Luc van Dongen, a lausanne-i egyetem történelemprofesszora szerint a szövetségesek 1943-tól kezdve szembesültek azzal, hogy a kompromittált németek tömegesen jutottak légi úton Svájcból Latin-Amerikába.
Hasonló jellegű adatokat találtak több, a washingtoni nemzeti irattárban őrzött dokumentumban is: 1947 májusában a skandináv légtársaság, a SAS a Buenos Aires–Genf–Lisszabon-járatának elindítását ünnepelte. Októberben egy, az amerikai államtitkárságnak címzett feljegyzésben a berni amerikai konzul A. R. Preston a Swissair titkolt adataira hivatkozva jelentette, hogy Dél-Amerikába és Portugáliába közlekedő gépeivel a SAS, illetve az ABA, az Ibéria és a KLM tulajdonképpen szökési lehetőséget nyújtott a háborús bűnösöknek.
A történész Luc van Dongen közölte, akkoriban Svájcból csak személyi igazolvány és német vízum alapján kaphatták volna meg a kiutazási engedélyt, de ezeket a hatóságok nem kérték. A semleges ország ugyanis mindenképpen azon volt, hogy megszabaduljon a számára súlyos terhet jelentő náci vezetőktől.
origo.hu
Hatalmas légibomba került elő Debrecenben – fotó
