Moszkva szeretne hinni Gyurcsánynak

(Bécs)
Moszkva érezhetően szeretne hinni Gyurcsány Ferenc ígéreteinek, egyértelműen érezhető azonban, hogy az utóbbi hetekben Nyugaton és Keleten egyaránt bizalmatlanul figyelik a kiszámíthatatlannak tartott magyar külpolitikai irányvonalat. Mindezek mellett sem vagyunk olyan fontosak, hogy ez egy pillanatra is szóba került volna a közelmúltbeli bécsi Európa– Oroszország-fórumon. Bár az energiabiztonság kérdése természetesen az egyik központi kérdés volt, a beszélgetés nem tükrözte a Nabucco kontra Kék Áramlat gázvezetéktervek körül dúló hazai vitákat. A konferencia nyilvános részében sem bíráló, sem pedig dicsérő szavak nem hangoztak el a magyar irányvonalat illetően. Még az orosz meghívottak is csak Berlint és Rómát emelték ki Moszkva szoros partnereiként. A folyosói beszélgetésekben azonban már szóba került a geopolitikai játszmákba keveredett Magyarország Oroszországhoz fűződő különleges viszonya is.
A NATO- és EU-tag Magyarországon értelmetlen dolog attól félni, hogy az ország orosz befolyás alá kerül – szögezte le lapunknak Szergej Markov, a moszkvai Politikai Kutatások Intézetének igazgatója, irracionálisnak nevezve a gazdasági kapcsolatok kibontakozásának politikai szándékú blokkolását. Hasonlóképpen nyilatkozott a szintén ismert politológus, Andranyik Migranjan is. „Higygyék már el, Moszkvának erősödése ellenére sincs ma ereje valamiféle expanzióra!” – vetette oda. Az elemző a nemzetközi sajtóban az utóbbi időben megjelent bíráló cikkek kapcsán kijelentette: Budapestnek elsősorban a nemzeti érdekeit kell szem előtt tartani, s nem arra figyelni, mit üzengetnek, írnak összevissza a sajtóban. Nem szabad ugyanis elfelejteni – figyelmeztetett –, hogy a publikációk túlnyomó többsége mögött más érdekek állnak.
Óvott a helyzet dramatizálásától Alekszej Makarkin, a Politikai Technológiák Központjának vezető munkatársa. Mint fogalmazott, mindenki számára világos, hogy Magyarország európai ország, így elsődleges partnere az Európai Unió. Az is egyértelmű, hogy milyen fontos számára az energiaimport diverzifikálása. Magyarországnak tehát uniós tagországként kell lehetőleg normális kapcsolatokat építeni Oroszországgal. Így ha a Nabucco az Európai Unió preferált projektje, akkor érthető, hogy Budapestnek emellett kell kiállnia. Hasonló helyzetben van Németország, amely különösen az energetikai szférában régóta jó viszonyt ápol Moszkvával, ám amikor Oroszország és Európa között kell döntenie, mindig utóbbit választja, hívta fel a figyelmet az elemző. A csalódott orosz reakciók – utalt a politológus a Gazeta napilap minapi írására, miszerint a magyar kormányfő elárulta Putyint – azzal magyarázhatók, hogy Gyurcsány Ferenc sokat ígért, de az is lehet, Moszkvában akarták az általa mondottakat így érteni.
Mások arra figyelmeztetnek, meglehetősen koraiak ezek a viták. „A Nabucco geopolitikai, biztonsági projekt, az Európai Unió azonban előszeretettel feledkezik meg a terv üzleti vonatkozásairól, de nem veszi figyelembe a kaszpi térség történelmi kötődéseit vagy a geológiai adottságokat, mint ahogy olyan technikai apróságok sem érdeklik, honnan lesz gáz” – sorolta fenntartásait a kérdést egy szempontból vizsgálókat kijózanítandó Martha Brill Olcott, az amerikai Carnegie Központ Közép-Ázsia-szakértője.