Szerbia kimagaslóan színvonalas könnyűzenéjét tehetséges muzsikusok képviselik a nemzetközi porondon, mint például a világhírű rendező-gitáros, Emir Kusturica vagy a zseniális komponista, Goran Bregovics. Egész Európában ismert és Magyarországon is népszerű a cigány származású fúvószseni, Boban Markovics, aki fiával és zenekarával fergeteges hangversenyeket ad. Nem feledkezhetünk meg a balkáni trombitakirályokkal is gyakran együtt muzsikáló vajdasági magyar hegedűvirtuózról, a ma is a Délvidéken élő Lajkó Félixről, és érdemes megemlíteni a szintén közép-európai, illetve balkáni folk alapú világzenét játszó Szanja Ilics nevét. A popzenei fronton, megannyi turbófolkdíva mellett, a férfiak közül a lírai alkatú és valóban szép (nem szirupos!) dalokat író Zseljko Joksimovics viszi a prímet, aki a három esztendővel ezelőtti eurovíziós dalversenyen a második helyet érte el, nem mellékesen népzenei motívumokkal is átszőtt számával.
Most pedig a kontinens televíziós dalversenyén a szerb Marija Serifovics első lett. A győzelem után emberek ezrei özönlöttek a belgrádi belváros utcáira. Zászlókat lengettek, nyomták az autók dudáit, miközben a győztes dalt és a nemzeti himnuszt énekelték. Még a parlament is megszakította rövid időre a munkáját, hogy a kormányalakítási tárgyalások közepette felállva tapsoljon. Kostunica kormányfő is gratulált Marijának.
Déli szomszédunk igencsak szomjazik a sikerre, hiszen Koszovó és egyes háborús bűnösök rendezetlen ügyei mindmáig nem teszik lehetővé a normális közéleti-politikai diskurzust. A nemzeti büszkeség megnyilvánulásai tehát szinte természetes velejárói a színpadi produkcióknak: a nem túl csinos Serifovics és egyik sugárzó szépségű vokalista kolleginája a manapság divatos leszbikus show-elemekkel „adták el” dalukat, a győztes énekesnő számára mégis magától értetődő volt, hogy a szerb nemzeti zászlót emelje a magasba a helsinki színpadon. Az eurovíziós aranyérem új korszakot nyit Szerbia történetében, hangsúlyozta az énekesnő, amit az Európai Unió bővítési biztosa azzal erősített meg, hogy a kontinens elismerése közelebb hozhatja Belgrádot és Brüsszelt.
A sikerek mellett ugyanakkor ne feledkezzünk meg a szerbiai „turbófolk” árnyoldalairól sem. Kostunica miniszterelnök a nemzetépítés során ugyanis Serifovicsnál kétesebb hírű énekesnő támogatását is bírja hazájában. „A mi szeretett miniszterelnökünk, doktor Vojiszlav Kostunica! Gyerünk, nagy üdvözlet!” – rikoltott a Szerbia-szerte istenített énekesnő, Ceca azon a belgrádi szabadtéri színpadon, amely körül több mint százezren ünnepelték meg az újévet a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) és az Új Szerbia (NS) bábáskodása mellett. A legtöbben egyébként akkor voltak a belvárosi téren, amikor a turbófolkdíva énekelt. Koncertjén a DSS-vezér miniszterelnök és politikai szövetségesei mellett megjelentek vezető boszniai szerb politikusok és a belgrádi állambiztonsági szolgálat főnöke is. Ceca üdvözölte Kostunicát, mondván: „Ő egyesítette az öszszes pártot és egész Szerbiát!” Az ügy pikantériája, hogy Szvetlana Ceca Razsnatovics nem más, mint annak a Zseljko Razsnatovics Arkannak az özvegye, aki a délszláv háborúk idején félkatonai egységével, a Tigrisekkel kegyetlen vérengzéseket hajtott végre, céltudatosan fosztogatva Boszniában és Horvátországban. Arkant egy sor emberiség elleni bűntettel vádolta a hágai Nemzetközi Törvényszék, s az Interpol több mint húsz nyugat-európai országban elkövetett bankrablás miatt körözte. A szerbek nem jelentéktelen része ugyanakkor legendás és bátor történelmi személyiségként emlegeti. Haláláig – 2000 elején egy belgrádi szállodában ölték meg – igen nagy befolyással rendelkezett a szerb alvilágban.
Ceca pedig az elmúlt másfél évtized egyik bálványának számít. A „nemzet csalogánya” a tönkretett országban a tömegek számára a csillogást, a szépséget, a jólétet és a szórakozást jelentette. Szinte minden csúcsot megdöntő honi sikere előnyös külseje mellett annak köszönhető, hogy a férje által rabolt és fialtatott vagyonból meg tudott fizetni országa legjobb muzsikusai és zeneszerzői közül jó párat, nem beszélve arról, hogy reklámra is jócskán futotta. Tény, hogy zenéje kifejezetten színvonalas, a népzenei hagyományt ötvözi a modern stílusjegyekkel, nem is lenne baj, ha csak a szórakoztatóipar sztárjaként futott volna be. A gond „csupán” az, hogy férjével az igazi hazai példaképek nélkül maradt szerbiai fiatalok jó részének adtak mintát, hogyan lehet „sikeres” életet élni.
A hírhedt és rettegett szabadcsapatvezér özvegye Milosevics bukása után sem tétlenkedett. Igazgatta a férjétől örökölt első osztályú futballklubot, az Obilicsot, és művelte szakmáját; immár tucatnyi nagylemezt adott ki. Lelőtt urát a sajtónak nyilatkozván rendre úgy állította be, mint mesebeli és hazafias lovagot. A végzet asszonya képhez az is hozzájárult, hogy 2003 márciusában, a demokrata Zoran Djindjics miniszterelnök meggyilkolása után letartóztatták, mivel szoros baráti kapcsolatban állt a merényletet elkövető zimonyi klánnal. A Balkán legsikeresebb könnyűzenei sztárja a leghatalmasabb délkelet-európai bűnszövetkezettel…
A belgrádi elit negyedében található, erődítményszerű Razsnatovics-villa rejtett bunkerében a rend őrei valóságos fegyverarzenálra bukkantak: pisztolyokra, forgótárcsás kézifegyverekre, lőszerekre, távcsöves puskákra, lézeres távolságmérőre, rengeteg bilincsre, számszeríjra, éjjellátó és éjszakai mérésekre alkalmas berendezésekre, valamint többládányi egyéb katonai és rendőrségi felszerelésre. A belgrádi tömegtájékoztatás szerint Szerbia első számú popcsillaga közeli kapcsolatot tartott fenn a zimonyi klán három vezetőjével, köztük Milorad Lukovics Legijával, aki az állambiztonsági szolgálat hírhedt kommandósegységének, az úgynevezett vörös sapkásoknak volt a parancsnoka, korábban pedig, vagyis a délszláv háborúk idején – hol másutt – az Arkan vezette félkatonai alakulatban harcolt. A rendőrség azért is hallgatta ki az énekesnőt, mert Legija több éjszakát eltöltött nála a Djindjics elleni merényletet megelőző napokban. Cecát hónapokig vizsgálati fogságban tartották ezen körülmények és sikkasztás gyanúja miatt, de kiszabadulása után ismét elfoglalta a legrajongottabb popsztár helyét. Tavaly nyáron például szerény becslések szerint 150 ezres tömeg előtt tartott megakoncertet Belgrádban. Nagyszabású fellépésein „Ceca – Szerbia” üdvrivalgással éltetik rajongói a csábos – egyébként anyukaként is híreskedő – özvegyet, nem véletlen tehát, hogy Kostunica kormányfő és szövetségesei néhány hónappal később színpadukra varázsolták a Balkán-szerte milliók által hallgatott popcsillagot. Érdekes adalék, hogy Arkan egyik fontos harcostársa helyet kapott a miniszterelnök fémjelezte DSS–NS képviselőjelöltjeinek a listáján.
Ami pedig a magyar sikert illeti: Rúzsa Magdi a kilencedik helyen végzett, de ami ennél fontosabb, hogy elnyerte a legjobb európai dalszerző (!) címet, és ez talán nagyobb szakmai elismerést jelent a fesztiválon való győzelemnél. Tegyük azonban hozzá, hogy az aranytorkú lány köztudottan a Vajdaságban nevelkedett, és a legutóbbi időkig ott is élt; ma már Budapesten lakik ugyan, de a magyar állampolgárságra még egy ideig biztosan várnia kell. A jelenlegi kormányzat legalábbis nem nagyon segíti elő a vajdasági nemzettársak kettős állampolgársághoz jutását, pedig egy ilyen állampolgárságnak egyáltalán nem kellene automatikus letelepedési-szavazati jog elnyerésével járnia. Csak éppen magyar útlevelet biztosítana annak a 250–300 ezer embernek, aki hónapokon belül a schengeni vasfüggöny mögé kerül.
Szurkolni, lelki élményt kapni tehát szeretünk, de – a szerbekkel ellentétben – adni sokkal kevésbé.
origo.hu
Itt a megrázó felvétel arról, ahogy a tatabányai áruházban betörik egy férfi fejét - videó
