Kétezer lakosú község Nyírmihálydi a Debrecenből Mátészalkára vezető 471-es számú országút – és vasútvonal – mentén. Északnyugati határában található a Nyírség nevezetes „magaslata”, a Hoportyó nevű homokdomb, amely 183 méteres tengerszint feletti magasságával uralja a környező sík vidéket. Az 1372-ben Myhald alakban oklevélben felbukkanó települést alighanem templomának védőszentjéről, Szent Mihály főangyalról nevezték el.
A gyér forgalmú főút közelében szabadon álló, zsindelyfedelű templom négyfiókos, karcsú fatornyával olyan ünnepélyes, hogy megállítja egy tisztelgő pillanatra a felé közeledőt. Falának meleg sárga színét, a tavaszi gyep üde zöldjét és az ég májusi kékjét próbáljuk meg hozzáképzelni fekete-fehér képünkhöz! Az egyhajós, barokkos déli előcsarnokkal megtoldott épület az 1200-as évek közepén épült, a környéken megszokott módon, téglából. Kelet felé néző, szabálytalan patkóívű szentélyének falán három kicsiny, keskeny nyílású tölcséres ablak és farkasfogdíszes koronapárkány árulkodik Árpád-kori mivoltáról. Hajójának szintén félköríves ablakai már jóval tágasabbak, de még mindig a román stíluskorszak jegyeit viselik magukon. A XIV. és a XVI. század között többször átalakított, kibővített épület gótikus részleteiből alig láthatunk valamit, mert a török háborúk idején lerombolt templomot az 1700-as években megszaporodott lakosság csak a század legvégén építette újjá romjaiból, amikorra a faragott kődarabok nagyja már a lakóházak falait erősítette.
A nyírmihálydi református templom időszerű renoválását 1975-ben végezték, amikor a levert vakolat alól előkerültek a román kori ablakok, a szentélyből az északi sekrestyébe vezető, enyhén csúcsíves ajtónyílás, valamint az elbontott külső támpillérek alapjai. Az Országos Műemléki Felügyelőség által 1978-ban elvégzett tüzetes falkutatás során a hajó déli belső oldalán középkori falképtöredékekre is bukkantak. Legérdekesebb közülük az utolsó ítélet jelenete: szürkéskék színű ördögfigurákat látunk, akik az apokalipszis hírnökeiként nyargalnak lovukon a végítélet harsonáját fújva, alattuk az elkárhozottakat a pokol tüzébe hajigáló kollégájuk munkáját maga a sátán felügyeli. Az 1400-as években itt dolgozó, bizonyára messziről érkezett művész jól megrémiszthette a helybeli híveket kompozíciójával.
Miután a protestánsok használatba vették a tönkrement templomot, szokás szerint bemeszelték a régi freskókat, helyettük virágok rajzával, bibliaidézetekkel dekorálták a fehér falakat. Az új istentiszteleti rendnek megfelelővé alakították a belső teret. Az 1744-ben, majd 1762-ben kelt jegyzőkönyvek még romos állapotúnak írták le az épületet, a krónikák szerint csak 1793-ban fogtak hozzá egyházuk renoválásához a hívek. Ekkor azonban már tíz éve megvolt az épülettől nyugatra látható, kilenc oszlopon álló erkélyes harangláb – toronygombja zászlaján az 1782-es évszám jelzi elkészültét –, tehát a hajót abban az irányban csak pár méterrel lehetett megnyújtani. Emiatt mutat a tágas belső tér aránytalan formát, amin még az 1981-ben befejezett restaurálás sem segíthetett. Az akkori műemlék-tervezői ízlés szerint a toldás vonalát a déli fal teljes magasságában álló, hatalmas üvegfelülettel jelezték, ezt egy emberöltő alatt a helybeliek biztosan megszokták már, a messziről érkezőt azonban kissé megborzongtatja a látvány.
origo.hu
Orbán Viktor: Zelenszkij ukránbarát kormányt akar Magyarországon
