Önmagukban nem oldják meg az előre hozott választások a politikai válságot. Már csak azért sem, mert annak okai mélyebbek és bonyolultabbak. Lényege, hogy máig nem alakult ki szilárd uralkodó osztály, sok még a teendő a gazdasági átalakítás terén, s nem fejeződött be a legértékesebb állami tulajdonú cégek privatizációja. Túlságosan gyorsan rotálódik a gazdasági elit, amely elbizonytalanítja a politikát, világít rá a válság mögött meghúzódó mélyebb problémákra az ukrán elemző.
Ami a jelenlegi helyzetet illeti – teszi hozzá –, annak különlegessége, hogy megvan a közös akarat a politikai válság szociálissá alakulásának megakadályozására. Az elit, kiemelten az üzleti szféra, az oligarchák minden oldalon megértették, az ország olyan határvonalhoz érkezett, amelyet átlépve a válság visszafordíthatatlanul áthatja az egész társadalmat. Mindenki számára világos, a helyzet odáig fajult, hogy az előre hozott választások immár elkerülhetetlenek. A kérdés inkább az, mikor legyenek a választások. Az elnök és a parlament által javasolt dátumok inkább a taktikai csata részének tekinthetők, arról szólnak, melyik félnek milyen időpont felelne meg inkább. Juscsenkóék minél előbb, már júniusban az urnákhoz szólítanák a polgárokat, míg Janukovicsék inkább az év végén rendeznék a választást. A helyzet a megegyezés bejelentése ellenére továbbra is feszült marad, s Juscsenko a bírálatok középpontjában áll. Támogatja őt az ellenzék, az előre hozott elnökválasztás kérdése azonban nem kerül le a napirendről, s a kampány részévé válik. Így ma azt sem lehet biztosan megmondani, hogy Juscsenko kitölti-e ciklusát, véli Andrij Jermolajev.
A válság kirobbanása eleve valahol az üzleti érdekek ütközésében keresendő, amikor azonban elkezdődtek a társadalom teljes destabilizálódásával fenyegető utcai demonstrációk, az oligarchák leültek egymással és a politológus szerint valójában itt született, születik meg a megegyezés. A mostani helyzet ugyanis már sérti az üzleti szféra érdekeit, s nyomást gyakoroltak az előtérben vitázó felekre. A politikai béke tehát egyértelműen a nagytőke rendelésére mondatott ki.
Az erőviszonyok az elemző szerint minden valószínűség szerint új választások esetén is maradnak, s nem hoznak új összetételű koalíciót. Persze, három erő is bízik abban, hogy ő alakíthat kormányt. A legnagyobb esélye erre az eredményektől függetlenül a Régiók Pártjának és a Mi Ukrajnánknak van. Sokan a nagykoalíció felé tett lépésként értékelik a mostani megegyezést, ez azonban egyelőre kevésbé valószínűsíthető forgatókönyv.
A kompromisszum minden erő belső szilárdságát próbára teszi, így Janukovics pártjáét is. A „régiósok” egy része azt vallotta, hogy a végsőkig ki kell tartani, s elvetette az előre hozott választások lehetőségét, míg a másik szárny a párbeszéd, a megbékélés mellett van. Mint Jermolajev értékel, e belső vitából a párt mögött álló oligarchák érdekeit leginkább képviselő platform, jelenleg a kompromisszumot keresők kerültek ki győztesen. Nem utolsósorban azért, mert a választásokra a „régiósok” főoligarchája, Rinat Ahmetov mint a legitimáció megerősítésének egyfajta békés útjára tekint.
Az előre hozott választásokat leginkább az ellenzék magasan legnépszerűbb erejeként Julija Timosenko és blokkja akarta, ám a BJUT nem lehet elégedett. A válság kirobban(t)ásakor ugyanis Timosenko arra számított, hogy az egyesült ellenzék élére állhat, ezt azonban a múltból tanulva megakadályozta a helyzetet szigorúan ellenőrzése alatt tartó Juscsenko körüli szűk kör. Ez a csapat Jermolajev szerint most úgy véli, hogy a Mi Ukrajnánk a Timosenkóval kötendő súlyos kompromisszumok nélkül is célba érhet. S mivel a BJUT így nem állhatott egy ellenzéki megablokk élére, külön indul, ami lényegében a 20 százalék körüli támogatottság ellenére is Julija Timosenko miniszterelnöki álmainak végét jelenti.
origo.hu
Kiderült, kik a felelősek a csányi mászókabalesetben elhunyt kislány haláláért
