Pyrker János egri érsek, a mecénás

A JEL című spirituális és kulturális folyóirat Lovas Orsolya cikkével emlékezik Pyrker János Lászlóra (1772–1847), aki egri érsekként meghatározó szerepet játszott Heves megye székhelyének rendezésében, a nevezetes vár felújításában. Ha csak ennyit tett volna a Fejér megyei Lángon (ma Soponya) német családból született ciszterci szerzetes, ez is elég volna ahhoz, hogy emlékét ápoljuk. Ő azonban ennél sokkal többet tett, nemhiába tartják a magyar kultúra egyik legjelentősebb egyházi mecénásának.
Pyrker Székesfehérváron és Pécsett tanult, majd az ausztriai Lilienfeld kolostorában kezdte meg a szerzetesi életet. Időközben irodalmi ambícióinak is áldozott, német nyelvű eposzt írt V. Károly császárról, majd amikor a kolostor apátja lett 1812-ben, felújíttatta az épületegyüttest és zeneiskolát, valamint természetrajzi, továbbá ásványtani múzeumot alapított. 1818-ban szepességi püspök lett, és – saját jövedelméből – tanítóképzőt hozott létre. I. Ferenc császár 1820-ban velencei pátriárkává nevezte ki, s Itáliában töltött esztendei során hatalmas képzőművészeti gyűjteményre tett szert. Ezt a páratlan képgyűjteményt 1836-ban – már mint egri érsek – a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Később ez a kollekció lett a Szépművészeti Múzeum alapgyűjteményének meghatározó része. A képek sorában többek között Corregio, Bellini, Giorgione, Tiepolo, Veronese és Memling művei kaptak helyet.
Pyrker Egerben – mint említettük – szorgalmazta a vár felújítását, de gyógyfürdőket, fogadókat és iskolákat is alapított. „A város szempontjából legfontosabb rendelkezése a mai klasszicista főszékesegyház építése volt, melynek tervezésére a Rómában tanult, általa a legnagyobbnak tartott Hild József építészt nyerte meg” – írja Lovas Orsolya. Ezenkívül létrehozta az egri Kaszinó Társaságot, megszervezte a bazilika zenekarát, támogatta a népoktatást, és elérte, hogy zsidók is letelepülhettek a városban.
Pyrker János László Mein Leben (Életem) című önéletírásában tekint vissza pályafutására. Teste – végrendeletének megfelelően – a lilienfeldi temetőben nyugszik a kolostor közelében, ahol papi hivatását kezdte, szíve viszont az egri katedrális kriptájában.