Kormányzati hazugságok évadján különösen keresettnek kell lennie egy olyan könyvnek, amelynek A becsület politikája a címe. A gróf Sigray Antalról szóló kötet mindenesetre arról az arisztokrata politikusról szól, aki nem csupán a gerincét őrizte meg a huszadik század első felének viszontagságaiban. Ma is vállalható életfilozófiával ismerkedhetünk meg, amely a jó lelkiismerettel való túléléshez is hozzásegítette a legitimista, királypárti Sigray Antalt. Minderre szokás értékzavaros korunkban a délibábkergető, élhetetlen, naiv címkéket ragasztani. Valóban az volt a gróf, amiért megmaradt hű királypártinak, ám jó magyar úriembernek, miközben parlamenti képviselőként, politikusként kárhoztatta, elutasította a szélsőségeket, a nemzetiszocializmust és a kommunizmust?
A nemzetközileg ismert politikus korántsem volt egyedül, erről pontos képet alkothatunk Békés Márton monográfiájából, amely plasztikus, dokumentumokkal alátámasztott korrajzot is ad a kényszerpályákkal teli éráról. A fiatal történész művének értéke, hogy hagyja érvényesülni a tényeket, nem erőszakol rá minduntalan a közönségre prekoncepciókat, még ha erkölcsi attitűdje át is tör a kötet lapjain. Kardos József írja előszavában: a legitimista politikusokra – így Apponyira, Andrássyra is – gyakran mondják, hogy elvekben, reményekben, szép illúziókban éltek, de gyakorlati eredményt alig mutattak fel. Az egyetemi tanár utal e megközelítés álpraktikus voltára, hiszen a történelmet a tiszta szándékok, a célt nem ért törekvések is alakítják. Ezek hatása ugyanis késleltetve jelentkezik.
A „labanc” Sigrayt és barátját, a „kuruc” Bajcsy-Zsilinszky Endrét 1944. március 19-én az elsők között vitte el a Gestapo, hogy aztán háromezer-ötszázra duzzadjon a megszállók által letartóztatottak száma. Hogy is ne hurcolták volna el azt a politikust, aki a törvények betartásáért, a demokratikus fejlődés és alapjogok kiterjesztéséért szállt síkra, s váteszként megérezte, hogy csak az euroatlanti integráció jelenthet számunkra kiutat a történelmi harapófogóból. A mauthauseni koncentrációs táborban egy „siralombarakkban” raboskodhattak a feudálisnak kikiáltott nagybirtokosok, a munkásvezetők, a kisgazdák, a szociáldemokraták, a katolikusok és a zsidók. A náci eszmék elleni küzdelem feledtette az ellentéteket, és a legnagyobb egyetértést hozta létre. Közülük sokan szovjet lágerekben vagy az ÁVH börtöneiben végezték hazajövetelük után. Sigray Antal 1947 decemberében halt meg New Yorkban, hatvannyolc éves korában. Békés Mártonnal együtt mi is feltehetjük a kérdést: vajon milyen sors várta volna itthon Sigrayt, aki a németek ellen moszkvai párthelyiségekben „harcolókhoz” képest valóban a nácizmus elleni küzdelemnek áldozta életét?
(Békés Márton: A becsület politikája. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Szombathely, 2007. Ára: 1980 forint)
origo.hu
Világhírű sorozat forgatása zajlik Dunaújvárosban – videó
