Németország magára maradt a spekulatív alapok megregulázásának kérdésében a világ hét leggazdagabb országa és Oroszország közös fóruma, vagyis a G8 pénzügyminisztereinek legutóbbi potsdami ülésén. Bár az 1600 milliárd dolláros értéket képviselő elitszektor szabályozásának szükségességét mindegyik állam elismerte, annak módjáról nem jutottak dűlőre, s ez főként a legtöbb hedge funddal bíró USA és Nagy- Britannia ellenállásán múlt. A más pénzintézetekhez képest sokkal enyhébb, nem egységes törvények szerint működő spekulatív befektetési alapok önszabályozó etikai és működési kódexe évek óta téma a pénzügyi stabilitás szükségességét hangsúlyozó szakmai körökben is, mivel a hedge fundok által uralt dollármilliárdok kockázatos befektetései megjósolhatatlan folyamatokat indíthatnak el a jövőben. A szabályozás hiánya miatti nyomás ugyan évek óta érzékelhető, ám eddig a német pénzügyminiszter, Peter Steinbrück és az Európai Központ elnöke, Jean-Claude Trichet figyelmeztetései süket fülekre találtak. Az etikai kódexet erőltető pénzügyi körök hiába érvelnek azzal, hogy az alapok tulajdonában álló vagyonok olyan hatalmasak, hogy egy esetleges eladási hullámba kerülve könnyen pénzügyi válságot okozhatnak, a hedge fundok képviselői a múlt héten mindössze egy „ideális működési gyakorlatot” publikáltak, s visszautasították a teljes körű működési kódexet.
A rendezetlenséghez hozzájárul, hogy az elképesztően gyorsan növő szektor legtöbb tagja offshore birodalmakban van bejegyezve, így nemcsak a pénzügyi felügyeletek elől bújhatnak el, de ráadásul minimális nyereségadó mellett menthetik ki a nyereséget. Az óriási profitot jól szemlélteti, hogy tavaly a legjobban fizetett hedge fundok menedzserei több mint egymilliárd dollár jövedelmet tehettek zsebre, jórészt adómentesen. Az adókiesésre figyelmeztető amerikai szenátorok előszeretettel említik a hedge fund-paradicsomnak minősülő Kajmán-szigetek példáját, ahol egyetlen közepes nagyságú épületben 15 befektetési alap székhelye van bejegyezve. Az Alpha Magazine legfrissebb adatai szerint a szektor az idén 39 százalékkal bővült, a világ száz legnagyobb hedge fundjának vagyona elérte az ezermilliárd dollárt. A piaci felügyelet hiánya miatt csak becsülni lehet az összes ilyen alap követelésállományát; az Economist szerint ez jelenleg 1600 milliárd dollárt tesz ki, ami hozzávetőlegesen tízszerese Magyarország éves bruttó nemzeti össztermékének.
A magas kockázatú vagy spekulatív cégek a nyolcvanas években kezdték nagy bevásárlásaikat, és az Economist megfogalmazása szerint ma ők számítanak a kapitalizmus királyainak. A hedge fundok legutóbbi két nagy zsákmánya az amerikai gépjárműgyár, a Chrysler és a spanyol dohányóriás, az Altadis volt. A magas kockázati tőke tulajdonosai jellemzően nem kisbetétesek, hanem nagy bankok, biztosítók és nyugdíjalapok, Spanyolországban pedig a nagy vagyonú családok is szívesen fialtatják ezekben a pénzüket. Richard Fuld, a kicsi, de igen befolyásos Lehman Brothers elemzőcég vezérigazgatója szerint jelenleg mintegy tízezer magas kockázati tőkével dolgozó alap működik a világban.
A hedge fundok szinte minden évben megdöntik a korábbi évek rekordjait. Ellenfeleik – a G8 csoport egyes tagjai, az IMF és az Európai Bizottság – azzal vádolják őket, hogy hiányzik az ilyen cégek átláthatósága, és tarthatatlan mértékben növelik a kiszemelt cég adósságát, hogy meg tudják vásárolni őket. Az unió tavasszal külön foglalkozott a hedge fundokkal és a jól teljesítő, de tőkehiányos vállalatokban részesedést vásárló private equity – a kifejezésnek nincs igazán magyar megfelelője, a mostanában elterjedőben lévő „üzleti angyal” terminus csak egy részét fedi a private equity tevékenységnek – cégekkel. Ieke van den Burg holland európai parlamenti képviselő a dán Poul Nyrup Rasmussennel, az Európai Szocialista Párt elnökével együtt írt könyvet a témáról Bíráló elemzés a hedge fundokról és a private equitykről címmel. Az évtizedes szakszervezeti múlttal rendelkező holland képviselő leginkább azt kifogásolja, hogy az ilyen cégek csak pénzt vesznek ki a megvásárolt tulajdonokból, cégekből, megszabadulnak az aktívumoktól, majd túladnak az ingatlanokon, ennek következtében pedig jelentős mértékben csökken a foglalkoztatottság. Van der Burg asszony másik súlyos ellenvetése, hogy a pénzkivonás és a rövid távú jövedelmezőség miatt a hedge fundok vezetőinek eszük ágában sincs pénzt fektetni a cégekbe, ez pedig szöges ellentétben áll a megszerzett vállalatok érdekeivel. Felvetette annak szükségességét is, hogy ha már szabályozzák a nagy bankokat, ésszerűtlen lenne, ha épp a hedge fundok maradnának ki.
A Banco de Espana a legutóbbi Gazdasági Közlönyben ismerteti álláspontját: a spanyol központi bankot az a tény aggasztja, hogy a hedge fund cégek műveletei nagy eladósodásokkal járnak, érdekütközésekhez vezetnek, manipulálják az árakat és a bizalmas információkat, sőt kihasználják a meglevő piaci rendszer hiányosságait. Ezek a körülmények együttesen még átláthatatlanabbá teszik tevékenységüket, hiszen a hagyományos piaci viszonyoktól eltérően működnek. Még a BBVA, a második legnagyobb spanyolországi – de inkább baszk – bankkonszern vezetője, Francisco González is megjegyezte a múlt héten Párizsban, az úgynevezett Párizsi Klub tanácskozásán, hogy a spekulatív tőke és más újító befektetési eszközök végeredményben „kikezdhetik a pénzügyi rendszer szilárdságát”.
Az érintett intézmények természetesen visszautasították az öszszes fenti ellenvetést, de kerülték a választ az ágazatban uralkodó homály eloszlatását szorgalmazó kérdésekre. A spanyolországi kockázatitőke-szervezetek – ASCRI – egyik tagja szerint viszont „szigorúan betartják a szabályozásokat”, mondván, hogy „a piac végül úgyis mindenkit a helyére tesz.”
origo.hu
Szijjártó Péter: Magyarország nem akar az ukrán maffia átjáróházává válni
