Olvasom, hogy a Kádár-korszakban a legtöbb besúgás nem az ügynökök, hanem az alkalmi, a társadalmi és a hivatalos kapcsolatok részéről érkezett. A nyolcvanas évek elején Gyurcsány Ferenc átmeneti miniszterelnök, Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter és Kiss László, a szocialista párt által jelölt alkotmánybíró is az állambiztonsági szerveket segítette. Nevezettek a pécsi Dialógus csoport szétveréséhez nyújtottak támogatást. Ungváry Krisztián történész írja: a politikai szervezetek gyakorlatilag állambiztonsági feladatokat láttak el. Fletó akkoriban ifjúkommunistaként tevékenykedett, bár Ungváry szerint tudta, hol a határ a besúgás és az állambiztonsággal való együttműködés között, és ezt a határt nem lépte át. Megható. Azért jó tudni, honnan startolt a karrierje.
Mocskos évek voltak ezek. Ungváry állítja, a Dialógus-ügyben a mindössze nyolc ügynök mellett kilenc „hivatalos kapcsolat” segített a besúgásban és a megtorlásban (közöttük említi Petréteit, Kiss László volt párttitkárt, valamint Gyurcsány Fletót, aki a tanárképző főiskola KISZ-titkára volt – látszik rajta).
Maga az alaphír, hogy a besúgók zöme nem főállású ügynök volt, hanem a polgári életből érkezett, nem újdonság, az elmúlt egy-két évben többtucatnyi közéleti emberről – futballistától a rockzenészig – tudhattuk meg, hogy ménkű nagy spicli volt a kacsingatós Kádár-korszakban. Így volt kerek akkoriban a világ. Egyszer talán tényleg túl leszünk rajta.
origo.hu
Szijjártó Péter: Nem az ukrán elnök, hanem a magyar emberek döntik el, hogy Ukrajna csatlakozhat-e az EU-hoz
