A Lipót haszna és értéke

Fejetlen az egészségügy, hiányoznak az átgondolt döntések. Áprilistól bezárt a Lipót, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, amely a hazai pszichiátriai és neurológiai betegellátás, a klinikai idegtudományok európai szintű műhelye volt. Ezzel a döntéssel az elhanyagolt pszichiátriát lefejezték. Ráadásul az épületben mások jogán a gyógyító munka tovább folyik, mivel a befogadó intézmények az előkészítetlenség következményeként még nem tudták elhelyezni a Lipót betegeit.
Jó kis hely ez a Lipót. Leszámítva azt, hogy beteg embereket gyógyítottak, gyógyítanak itt európai színvonalon. Ez a „jó kis hely” ténymegállapítás inkább az épületegyüttesre igaz. Mert az ingatlan kétségkívül a főváros – vagy talán az ország – egyik legértékesebb ingatlana. Gyönyörű helyen fekszik, hatalmas díszpark van a kastélyszerű nagy épület előtt, a fő- és melléképületek mögött egy erdő terül el gyönyörű sétautakkal. Jó a levegő, annyira, amennyire a főváros szélén lehet, mindez egy szanatóriumszerű ellátásnak csodálatos, optimális. Volt.
Egy pénzügyi befektetőnek pedig pláne jó lesz. Mivel a gyógyítócentrum bezárásában nehéz logikus érvet találni, minden bizonnyal ez a történések mozgatórugója. Mint ahogy Horváth Ágnes egészségügyi miniszter még államtitkárként többször nyilatkozta, hogy a Lipótot értékesíteni fogják, az eladásból befolyó jelentős összeget visszaforgatják az egészségügybe. De ezért a döntésért súlyos árat fizetünk majd. A pszichiátriai szakmának az országos intézetét zárták be, olyan központi intézményt, amely felelős lenne a mentálhigiénés stratégia folyamatos karbantartására, amely kommunikálna, s szakmai muníciót adna az egészségpolitikának. Szomorú mindehhez hozzátenni azt, hogy Magyarországon a pszichiátriai betegek ellátásának feltételei az utóbbi évtizedekben más betegcsoportokhoz képest sokkal rosszabbak voltak. Miközben az Európai Unió a lelki egészség megőrzését, helyreállítását kiemelt fontosságúnak tekinti, hazánkban ezzel éppen ellentétes tendenciák érvényesülnek, amelyek az egészségügy átalakításának eddigi szakaszában is jól nyomon követhetők.
A pszichiátria területén az Európai Unióban, minden ország bizonyos mentálhigiénés stratégiai program mentén tervezi a maga mentális, pszichiátriai betegeinek ellátását. Azért is van ez így, mert a pszichiátriához nem csak a nagy elmekórképek tartoznak, mint a tudathasadásos elmebetegség, vagy a hangulatzavarral járó állapotok, mint a depresszió vagy mánia, hanem idetartozik az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás minden orvosi vetülete is. Ha ezt mind összevetjük, sőt ha számításba vesszük, hogy az időskor pszichiátriai problémái milyen gyakoriak, akár a mentális hanyatlást, akár a depressziót tekintve, akkor azt kell mondani, hogy a pszichiátriai betegségek talán a leggyakrabban előforduló korállapotok a teljes lakosságban. Ezért kell stratégia, ezért van szükség hosszú távú elképzelésekre, amelyeket szakmai stratégia mentén kell szervezni és finanszírozni.
A szakma megkérdezése, s minden egyéb stratégia helyett, az OPNI áprilisi bezárása egy rossz döntés, amelynek következményeként az intézmény kilenc helyre darabolódik szét. Az orvosi szakcsoportokat szétzilálják, a munkatársak jelentős részét pedig elbocsátják. És azért a jelen és a jövő idő, mert bár áprilistól az OPNI nem finanszírozott intézmény, gyakorlatilag tehát nem létezik, amíg az utódintézmények nem tudják ellátni a volt lipótos betegeket, addig egy viszontszerződés keretében mégis az intézményben látják el őket. A fekvőbeteg-ellátás a Lipótban az utódintézetek jogán folyik, mindaddig, amíg meg nem teremtik a betegfogadás feltételeit. Komolyabb fejlesztés kell ehhez a Merényi-kórházban, a Heim Pál-kórházban, forrás kell a Semmelweis Egyetemnek is, s jelentős pénzekre van szüksége a neurológiát befogadó Amerikai úti idegsebészeti intézetnek is. Az ágyszámok országos felosztásába is hiba csúszott: kiderült, abban több olyan osztály szerepel, ami nem létezik (Veszprém, Baranya Megyei Kórház), valamint számos olyan osztály kapott pszichiátriai aktív ágyat (Kalocsa, Sátoraljaújhely), ahol az ellátás feltételei hiányosak, viszont több jól működő osztály (egyetemi klinikák, Kecskemét, Kaposvár) aktív ágyszámát jelentősen csökkentették.
Bár az egészségügy számos területén működő tudományos fokozattal bíró szakembereket a kormányzat megfélemlíti, s ezért hallgatniuk kell, a Magyar Pszichiátriai Társaság jó időben tiltakozott az OPNI bezárása és a pszichiátria szétverése ellen. Ma már tudjuk: mindenféle reakció nélkül.
Tiltakozásuk szerint az országban folyó pszichiátriai betegellátás színvonalát az OPNI jogutód nélküli megszüntetése közvetlenül és áttételesen jelentős mértékben negatívan befolyásolja. Megszűnik egy gyógyítási centrum, amelyben olyan speciális profilokkal rendelkező osztályok, részlegek működtek, amelyek az országban máshol nem, vagy csak nagyon kevés helyen működnek hasonló színvonalon (például evési zavarok, terápiarezisztens depressziók, pszichoterápia). Megszűnik egy, a jövő szakemberképzésében jelentős szerepet játszó, magas szintű oktatási és kutatási centrum. Megszűnik a pszichiátriai szakma sajátosságai miatt szükséges szakmai-szervezési-módszertani feladatokat ellátó, a szakmát integráló intézmény.
A szakmai társaság elnöksége egyébként úgy gondolja, hogy a kormányzat eddigi intézkedései országosan is sújtják a pszichiátriai betegek jövőbeli ellátását. Számításaik szerint az ágyszámleépítések kapcsán a mintegy 4000 aktív felnőtt pszichiátriai ágyból 3049 maradt, ez pedig 24 százalékos csökkentést jelent. Nem látszik az, hogy a krónikus pszichiátriai betegek ápolására szolgáló szociális intézményi helyek száma emelkedne, holott az igényekhez képest ez eddig is rendkívül alacsony volt, és irreálisan hosszú volt a várakozási idő és a várólista. Ráadásul a pszichiátriai járóbeteg-ellátás zömét végző gondozók finanszírozását április 1-jétől jelentősen csökkentették.
Össztársadalmi érdek lenne, hogy a lelki egészség kérdését és a lelki betegségek megelőzésének és kezelésének kérdéseit mind gazdasági, mind népegészségügyi jelentősége miatt kiemelt prioritásként kezeljük, hasonlóan a szív- és érrendszeri, a daganatos, valamint a gyermekkori megbetegedésekhez. Egy ilyen program kidolgozására és alkalmazására korábban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egészségügyi Minisztérium határidővel ellátott megállapodást kötött és a minisztérium kötelezettséget vállalt ugyan, de a program megvalósítása mai napig nem teljesült.
Ebből a reformból hiányzik a szakma. A reform indításához sokkal nagyobb, szélesebb konszenzust kellett volna megteremteni. Ez nyilván az egészségpolitikai döntéshozók bizalmatlansága miatt történt így. De nem lehet az ország érdekeivel gyökeresen szemben menni. Ennyire már nem lehet.
Mikor mondja meg valaki a Molnár Lajosoknak, Horváth Ágneseknek, Vojnik Máriáknak, Szilvásy Györgyöknek és Gyurcsány Ferenceknek, hogy ne tovább? Az OPNI-nak az volt a bűne, hogy egykor túl jó helyre építették. Ugrásra készen állnak a karvalytőke prominensei, s az értékes ingatlan eladása valóban milliárdokat hozhat a lyukas kormánybüdzsének. Úgy tűnik, a kormánytagok számára mellékes mozzanat az, hogy egy ország pszichiátriai betegellátása lesz ezért véglegesen szétzilálva. És most már feleszmélni is túl késő.