Az Altus olajos kalandja

Nincs könnyű helyzetben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, miután Kármán Irén újságíró megveretését követően a közvéleményt ismét foglalkoztatja a kilencvenes évek közepén ipari méreteket öltő olajszőkítési ügy. Áttekintettük az olajügyek egyik legismertebb résztvevőjének, az ETL Rt.-nek az aktáit, amelyekben a később illegális útra terelődött olajszállítmányok importőreként szerepel a kormányfő egykori érdekeltségébe tartozó Fortus Rt. A Fortus tisztviselői azonban „tiszták maradtak” az eljárás során, mert a nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy a cég adataival valakik visszaéltek.

Főleg szocialista politikusok, valamint az MSZP-hez közel álló emberek alkották az egykori Eastern Trade Links (ETL) Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. felügyelőbizottságát. Többek között Karl Imre, a Horn-kormány energetikai kormánybiztosa, Szűcs Erika, Miskolc jelenlegi alpolgármestere, az 1998-ban csődbe ment, állami tulajdonú, miskolci székhelyű Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatója, valamint még néhány politikus, akik közül az egyik már nem él. Történetünk másik fontos szereplője a Fortus Rt., amelyet 55-45 százalékos részesedéssel a Magyar Villamos Művek Rt. és Gyurcsány Ferenc cégbirodalmának zászlóshajója, az Altus Rt. alapított még 1995-ben. Gyurcsány – mint azt többször is megírtuk – 1997 májusáig felügyelőbizottsági tagként személyesen is ellenőrizte a társaság működésének törvényességét. A Fortus székhelye szintén 1997-ig a budapesti Szalay utca 4. alá volt bejegyezve, csakúgy, mint a többi Gyurcsány-vállalkozás. Az Altus-cégbirodalom nevében pedig Jagiellowicz Györgyné, az Altus mai vezérigazgatója elnökként irányította a Fortus dolgait. Igaz, időközben, 1996-ban vezérigazgatóként bevették a vállalkozásba Sáska Lászlót, a Mol Rt. korábbi külkereskedőjét is, aki később többségi érdekeltséget szerzett a részvénytársaságban. Azt, hogy mennyire veszélyes terep az olajbiznisz, jól jelzi, hogy Sáskát 2003-ban több lövéssel kis híján megölték, ám végül sikerült felépülnie a merényletből.
A Fortus számlái
Nyomozati akták szerint a kilencvenes évek közepén – még Gyurcsányék fennhatósága alatt – több, fehérgalléros bűnözők által létrehozott cég vásárolt olajszármazékokat a Fortus Rt.-től, miközben az ETL Rt. maga is importőrként szerepelt a cégnyilvántartásban, de fortusos számlák is bekerültek a cég papírjai közé. A miskolci székhelyű ETL Rt.-t 1992-ben alapították, de a Papp Ferenc által létrehozott, „sokoldalú” cég 1994-ben súlyos anyagi gondokkal küzdött. Ekkor váltottak profilt, az ETL Rt. vezetői ugyanis az olajüzletben láttak kitörési lehetőséget. A cég 1995-ben kapott jövedéki és importengedélyt, ami után megállapodási szerződést kötöttek a Paramo nevű cseh vállalkozással, valamint a szlovák állami Slovnafttal fűtőolaj-szállításra.
A vám- és pénzügyőrség Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nyomozó hivatala már 1996-ban lecsapott az ETL Rt.-re, és mélyreható vizsgálatot folytattak a Gyurcsány érdekeltségi köréhez tartozó Fortus háza táján is, de semmit nem tudták bizonyítani, miközben a begyűjtött iratok alapján a miniszterelnök cégcsoportjához tartozó Fortus rövid idő alatt egymilliárd forint értékű olajat forgalmazott nem kis haszonnal. Végül bizonyítékok hiányában megszűnt a nyomozás az ETL-ügyben 2000-ben, majd néhány hónap elteltével ismét elővették a két cég ügyét a rendőrök.
Mindenütt visszaéltek a névvel?
Egy másik eljárásban, Dávid Péter gyulai vállalkozó megközelítőleg szintén egymilliárd forintos olajszőkítési ügyében is előkerült a Fortus Rt. mint az egyik fő beszállító. Ez utóbbi ügyben a bíróság végül elfogadta a Fortus vezetőinek érvelését, miszerint viszszaéltek a cég adataival (habár az elítélt vállalkozó környezete mindvégig kitartott amellett, hogy valóban a Fortustól szerezték az olajat), s mint látni fogjuk, ugyanerre az eredményre jutott a bíróság az ETL-ügyben is.
Az eljárás, majd az abból indult per dokumentumainak vizsgálata során tegnap azt derítettük ki, hogy a Fortus és az ETL Rt. – legalábbis az iratok és a számlák alapján – munkamegosztásban dolgozott, hiszen míg 1996 és 1998 között a Fortus szállíttatta Magyarországra az úgynevezett nehéz fűtőolajat a szlovákiai Slovnaft finomítóiból, addig az ETL Rt. importálta az olaj könnyebbik fajtáját, az értékesítési szálak pedig összefonódtak.
Mindeközben az ETL terebélyesedett, s a papírok szerint a Fortus Rt. mellett üzleti kapcsolatot teremtett az Energol Rt.-vel, valamint a Benefit 2001 és a Green Trade Kft.-vel is, így az olajüzlet még nagyobb méreteket öltött. A Benefit például Mezőkövesden vásárolt egy telephelyet, ahová a rendőrök próbáltak egy alkalommal bejutni, s hosszas próbálkozás után, erőszakkal hatoltak be. Úgy tudjuk, az ingatlan területén legalább tizenöt ember tartózkodott a nyomozók érkezése előtt, de amikor a hatóság megjelent a telepen, már senkit nem találtak. Találtak ellenben huszonhét vagonnyi olajat, amiről a tulajdonos Benefit 2001 Kft. azt állította, hogy szabványos gázolaj. Közben a vám- és pénzügyőrség kérésének megfelelően a Miskolci Egyetem laboratóriumában megállapították: kétséget kizáróan savval kifakított gázolaj a hozzájuk szállított minta. A másik oldalon persze a Benefit sem tétlenkedett, függetlennek mondott szakértővel mondatta ki, hogy a vagonok szabványos gázolajat tartalmaznak. Egyelőre nem tudni, miért, de a fináncok kénytelenek voltak elengedni a vagonokat, az olaj pedig elindult Budapest felé, noha útközben nyoma veszett. Azóta sem tud a szerelvényről senki semmit.
Csak a kis halakra figyeltek
A hosszas nyomozás eredményeképpen 2002-ben elkészült a vádirat a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészségen az Eastern Trade Links Rt. vezető tisztségviselőinek bűnügyében. A vádiratban foglaltak megegyeznek azzal, ami alapján a két évvel korábban megszüntetett nyomozást nem sokkal később újraindították. A dokumentum szövege szerint az ETL Rt. néhány személy közreműködésével műszer-, továbbá fűtőolajként importált gázolajat. – A nagy halak már eleve be sem kerültek a vádiratba, hiszen három munkatárs vette hátára az ügy minden következményét – hívta fel a figyelmet informátorunk. Tóth Lászlót, az ETL Rt. szállítmányozási osztályvezetőjét üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett csempészet, Mura Imre kereskedelmi igazgatót és Demeter József kirendeltségvezetőt közokirat-hamisítás miatt fogta perbe a Miskolci Városi Bíróság, ám mindhármuk ügyében felmentő ítéletet hozott 2002 szeptemberében. Az ügyész fellebbezése után a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság tárgyalta az ügyet másodfokon, s 2003 márciusában helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A három vádlott eltűnt a közéletből, legalábbis informátorunk nem hallott róluk 2003 tavasza óta.
Az eljárásban a Fortus tisztségviselőit nem gyanúsították meg, mert csakúgy, mint Dávid Péter gyulai vállalkozó ügyében, itt is elfogadták azt az érvet, hogy a Fortus nevével valakik visszaéltek, így az akkoriban Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó cég számlái és más dokumentumai a cégvezetők tudta nélkül kerültek az ETL Rt. irattárába. Azt egyik ügyben sem tudták kideríteni a nyomozók, hogy ha valójában nem a Fortus hozta be a kérdéses, összesen csaknem két és fél millió liternyi fűtőolajat, akkor ki más.