Az jó hollandusokrúl (10.)

Pragmatizmus
Egyenlő: hollandok. A hollandok egyenlők.
Kicsi különbségek
Amelyek nagyok, de ezt jótékonyan, egyensúlyban tartja az adórendszer. A minimálbér úgy évi 25 000 euró, vagy valamivel kevesebb. Egy miniszter (amely e szép nyelven is azt jelenti, hogy szolga) csak körülbelül 180000 körül keres. Most számoljátok ki az itthoni állapotoknak megfelelő összegeket. Rátok bízom.
Szélmalmok
Mindenki azt hiszi, hogy mindegyik működik. Ma már minden molnár elmenekült más szakmába. Csak a különböző csatornákon a vizet átemelő malmok közül forog még néhány. Szomorú ez, mert gyönyörűek. De ki adott egy forintot is, amikor a dorozsmai szélmalom összedőlt? Az ezer megmaradt holland szélmalomból jó, ha kétszáz működik még. De megvannak, élnek. A legtöbb szélmolnárnak azért van másodállása is, mert nem fú mindig a szél.
Szokások (már megint)
Ha meghívnak egy kávéra, este nyolc után italt is fölszolgálnak. Ha egy csokor virágot viszel, kedvelni fognak. Ha még egy üveg jó bort is, akkor tán még meg is szeretnek. A kézfogás oké, nem úgy, mint az angoloknál, ahol csak bemutatkozáskor illik. Hoe gaat het? Alles goed? Olyan kérdések, amelyekre, mint az angoloknál, nem várnak választ. Ne sértődj meg, ha a telefonban a vezetéknevüket mondják. A hollandok világában kevesebb a dicséret, de ha kimondják, az többet is ér. A kritikus megjegyzések annál gyakoribbak, és ezen nem illik megsértődni. Az értelem jele ez.
Nők
A házasság után a nők gyakran megőrzik a saját családi nevüket. Ezen senki nem talál semmi kivetnivalót. Az már másik kérdés, hogy mennyien veszik föl a férjük nevét. A munkaerő kábé negyven százaléka nő (ma ez változóban van, miként már írtam róla). A törvényhozásban ülők egyötöde nő.
Már megint a sport
Mindannyian tudjuk, hogy a holland foci… (a kluboknak egymillió tagjuk van). A korcsolyát, gyorskorcsolyát is említettem. De népszerű a vitorlázás (!), a tenisz (csak nyolcszázezren művelik sportszerűen), az úszás, a szörf, a kosárlabda, a tollaslabda.
Ők találták ki a mi májusfánkra emlékeztető sportot is. A csatorna közepén fölállítanak egy póznát (afféle májusfát). A versenyző nekifut a csatornaparttól, ráugrik a póznára, és próbálja megmászni. (Néha a magyar tévében is látni ezt.) Amikor a versenyző eléri a kívánt magasságot, megpróbál átjutni a póznával a csatorna másik partjára. Aki a legtávolabb jut a másik parton, az a győztes.
Erről ennyit
Ennek a kicsi országnak tizenhárom egyeteme van, a legrégebbi a leideni, amelyet 1575-ben alapítottak.
Holland magyar
Miközben ezeket a sorokat írom, Jutka, a holland fotóművész, aki felnőttként tanulta meg a magyar nyelvet, jelzi (drótpostán), hogy bizony, amit a holland konyháról írtam, mondjuk úgy, nem teljesen igaz. Mindezt magyarul. Tudja az alanyi és a tárgyas ragozás közti különbséget.
Hol a holland
Hollandia az az ország, ahol a föld jobb, mint a levegő, ahol a profit többet ér, mint a tisztelet, ahol a megérzés többet ér, mint a szellemesség, ahol a szellemesség többet ér, mint a humor, ahol a bőség többet ér, mint az öröm, ahol a férfiak inkább választják az utazást, mint az otthon szeretetét. (Ezt egy olyan ember mondta, aki a régi hollandokat ismerte csupán. Természetesen angol volt az illető. Úgy hívták, Sir William Temple.)
Van egy hely, ahol az emberek rettenetesen csalódottak, ha az országuk nem jut olyan magasra, mint ők maguk, és ez Hollandia.
A XVII. századi holland tulipánőrület hasonló az internetiparéhoz, ahol a piac és a valóság bizony nagyon eltér egymástól.
Sörökről: több Guinnesst adnak el Írország határain túl, mint otthon. Így van ez a Heinekennel is. Amerikában egyenesen divat lett bizonyos körökben.
Hollandiában az újonnan berukkolt szerződéses katonáknak még nem kötelező folyékonyan beszélni a hollandot. Majd megtanulják kiképzés közben. És tényleg.
A (fiatalabb) amszterdami holland régen gyakran megfordult egy Melkweg (Tejút) nevű helyen (valamikor tejcsarnok állt a helyén), itt egykor egy olasz milliomos pénzelt minden évben egy avantgárd költői világfesztivált. Ez egy csatorna partján lévő épület a Lijnbaansgrachton, ma elsősorban kiállítóterem és kávézó. De azért vannak még koncertek is. A régi időkben az ellenkultúra (kétszintes) fő fészke volt, koncertteremmel: rock-, dzsessz- és világzenével. Amikor én először léptem fel ott, egy reggae-költő kezdett (hál’ istennek egy nappal előttem) eredeti jamaicai reggae-zenekarral, és az üdítőitalok standja mellett nyolcféle füvet és űrsütit is lehetett kapni. Reggelig nyitva tartó hely volt ez, az ember kezére pecsételték a dátumot, hogy ha kimentél, vissza tudjál jönni. Diszkó is volt itt, filmvetítés angolul és színházi előadások, videoinstallációk, multimédia meg amit akartok. A kemény kábszereseket nem engedték be, a szemük alapján kiszúrták őket. Néha kettőt-hármat elnéztek, azok ott bent megfeküdtek, istenem. Megvárták, míg fölébrednek.
Hogy hol a holland ég? Hát elég lapos a horizont. Ha már Hollandia is az. Az égboltja olyan, mint egy fólia, amely minden kis tárgyat betakar a földön.
Aki szereti a havat, a jeget, a hideg, apró szemű esőt, az szereti Hollandia éghajlatát.
A holland holtakról egy dr. Pieter V. Admiraal mondta: mi itt Hollandiában tudjuk, mi a kegyes, szelíd, méltóságos halál. És ezt gyakoroljuk is.
Vidkun Quisling, a hazaáruló náci norvég arról ábrándozott, hogy létrehozza az Északi Uniót Skandináviával, Nagy-Britanniával, Hollandiával együtt, de természetesen Németországgal az élén. Később csatlakozhatnak a gyarmatok és az Egyesült Államok is. Minden kommunista próbálkozásnak véget vetne ez a szövetség, és az európai kultúra és béke hosszú időre biztosítva lenne, mondta. Három évig ábrándozhatott, aztán egy kivégzőosztag előtt találta magát.
Hollandiában az emberek, a lakások, házak, utcák, az állatok, a fák, virágok mind úgy néznek ki, mintha frissen mosták és vasalták volna őket ki. Hibátlanul ragyognak, és ki vannak keményítve.
Holland jelentés
Egy-két sikamlósabb szlengkifejezés, -szó:
Baarmoeder=anyamedve=női méh
Moederkoek=anyusüti=méhlepény
Schaamhaar=szégyellni való haj=fanszőrzet
Schaamlippen=szégyellni való ajkak=szeméremajkak
Hagyományos holland otthon
Találhatsz durva vécépapírt, faltól falig könyvespolcot el nem olvasott könyvekkel, egy poros, keleti asztalterítőt és egy lejárt szavatosságú majonézt a konyhában.
A királyi család
Hosszan kéne értekeznünk róluk, de ők a törvényen felül állnak, még az új republikánusok szövetsége, a Nieuw Republikeins Genootschap szerint is.
Két dal A’damról
Az első Jacques Brel (1929–1978) belga énekesé, aki Schaarbeekben, Brüsszel egy kerületében született, de persze Párizsban futott be. A francián kívül énekelt frízül, flamandul, angolul. Több nagy énekesre volt hatással, például Leonard Cohenre, és amikor elkezdett angolul énekelni, nem tudta elkerülni a világsikert. Mint minden nagy énekes, tulajdonképpen költő volt. A kedvencem tőle az Amikor az embernek nem marad más, csak a szerelem. De itt most egy másik, franciául írt száma jön:
Amszterdam kikötőjében / Vannak tengerészek akik eléneklik / Az őket kínozó álmokat / Végig Amszterdamon
Amszterdam kikötőjében / Vannak tengerészek kik alszanak / Mint a régi királyi zászlók / Végig a sivár meredek parton
Amszterdam kikötőjében / Vannak tengerészek kik meghalnak / Teli sörökkel és tragédiákkal / A hajnal első sugaránál
De Amszterdam kikötőjében / Vannak tengerészek akik megszületnek / Az óceánok vastag forrósága / Utáni vágyakozásban
Amszterdam kikötőjében / Vannak tengerészek kik esznek / A halak csillogóan patakzó / Fehér terítőin / Megmutatják fogaikat / Melyekkel elroppantják a sorsot / Holdfogyatkozáskor / Az oldalkötélzet mellett / A tőkehal szaga érződik / Meg a sült krumplié / Nagy kezeikkel meghívnak / Hogy aztán ne térjenek vissza / Aztán fölkelnek mosolyogva / Egy vihar morajában / Felhúzzák a sliccüket / És böfögve lépnek tova
Amszterdam kikötőjében / Vannak tengerészek kik táncolnak / Régi kereskedelmi vitorlásokon / Ronggyal mosva a fedélzetet / A nőkre gondolnak / És forognak és táncolnak / A nap leszállt / És egy harmonika / Törött dallamára táncolnak / A nevetéstől megbiccent nyakkal / Amíg hirtelen el nem / Hallgat a harmonika / Akkor komoly mozdulatokkal / És büszke tekintettel / Visszavezetik a bárkájukat / Míg el nem jő a telihold
Amszterdam kikötőjében / Vannak tengerészek kik isznak / És isznak és megint csak isznak / Aztán újra megint / És Amszterdam szajháinak egészségére isznak / Aztán Hamburgéra vagy valamely másik helyére / Végül azoknak a nőknek az egészségére / Akik nekik adták szép testüket / Akik lelkierőt adtak nekik / Egy darab aranyért másért / És mikor már jól beittak / Orrukat a csillagokba fúrják / És úgy hugyoznak miként én sírok / Hűtlen asszonyaikért
Amszterdam kikötőjében
Amszterdam kikötőjében
A holland himnusz
Egyesek szerint 1569-ben, mások szerint 1572-ben készült a zenéje, így az egyik legrégebbi. A szerzője ismeretlen. A legrégebbi himnusz a japánoké, a szövege a IX. századból való. A leghosszabb himnusz a görög, 158 versszakkal, a legrövidebb az ugandai, kilenc ütemből áll. A miénk nyolc versszakos, a középmezőnyben vagyunk vele. Hihetetlennek tűnik, de az észt és a finn himnusz, a liechtensteini és az angol, a tanzániai és a zambiai himnusz zenéje megegyezik. Érdekes meccseket játszhatnak.
A holland himnusz (Het Wilhelmus) tizenöt versszakból áll, amelyekből az elsőt és a hatodikat szokták elénekelni.
Nassaui Wiilliam vagyok / Germán vér csörgedez ereimben / Hű vagyok hazámhoz / És maradok halálomig / Az Orange házból való herceg vagyok / Szabad és félelmet nem ismerő / Spanyolország királyát / Mindig tiszteltem […]
Pajzsom és bizodalmam / Te vagy, ó, Istenem, Uram / Reád akarok építeni mindent / Ne hagyj el engem soha / Hogy istenfélő maradjak / Szolgád mindörökké
Folytatjuk