Bérfelzárkóztatás helyett reálbércsökkenés

Egyéves a Gyurcsány-kormány és az őszödi beszéd. Mit jelent az elmúlt időszak a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és képviseltjei szempontjából?
– A választások után, amikor felállt az új kormány, azonnal elkezdődött a párbeszéd. A miniszterelnök az Országos Érdekegyeztető Tanács elé hozta az Új egyensúly névre keresztelt megszorítócsomagot. Igaz, erről valódi érdekegyeztetés nem, legfeljebb erőteljes konzultáció történt, hiszen a kormány véleményünktől, javaslatainktól függetlenül azt terjesztette a parlament elé, amit eleve kigondolt. Az intézkedések, mint már annyiszor, a legnehezebb sorsúakat sújtották. Utána jött az őszi csomag, a konvergenciaprogram. Azt láttuk, hogy az államháztartási egyensúllyal tenni kell valamit, a terheket viszont igazságosan kellett volna elosztani, de azok továbbra is a munkavállalók nyakában maradtak. Végeredményben idén több mint hétszázalékos reálkereset-csökkenés következett be.
– Az elmúlt tizenöt év igazságbeszédének vagy lebukásnak tartja az őszödi beszédet?
– Egyik sem igaz, árnyaltabb a dolog. Bár a beszéd stílusa túllőtt a célon, indulatát úgy fogtam fel, hogy mindenáron fel akarta rázni a döntéshozó közeget. Azt akarta elérni, hogy ha azt mondjuk, baj van, akkor ne a szokásos magyar mentalitás jöjjön, hogy változtatni kell, de engem ezért ne bántsanak.
– Nem inkább az a lényeg, hogy a bajt a „nem csináltunk semmit” idézte elő, aminek árát most többek között az MSZOSZ által képviseltek fizetik meg?
– A beszéd nem elemezte, hogyan jutott ide az államháztartás, hanem arról szólt: nagy baj van, amiből ki kell jönni, nem maszatolhatjuk el a dolgokat, hanem egy irányba el kell indulni. A „nem csináltunk semmit” nem csak erre és a Medgyessy-kormányra vonatkozik. Azt jelenti, hogy a kellemetlenséggel járó változtatásokat eddigi egyetlen kormány sem vállalta fel vagy nem vitte végig.
– Gyurcsány Ferenc egyértelműen az „elmúlt egy-másfél évről” beszélt. Az őszödi beszéd másik fontos eleme, hogy kiderült: Gyurcsány Ferenc az MSZOSZ tagszervezeteit is átverte, amikor együttműködési nyilatkozatot kötött velük, hiszen tudta, hogy az abban foglaltakat nem tudja teljesíteni. Ennek tükrében miért nem mondták fel a megállapodást?
– Utána összeültünk, és tételesen végigvettük a közös nyilatkozat pontjait: mi az, amit teljesíteni tudunk.
– De abban nem hétszázalékos reálbércsökkenésről volt szó.
– Igen, ott európai bérfelzárkózásról beszéltünk, de a munkaidővel, nyugdíjakkal kapcsolatos ügyek sem a mai tendenciákról szóltak. Ettől függetlenül úgy döntöttünk, ezeket a célokat nem adjuk fel. A munkaidő kérdésében reméljük, hogy 2009–2010 környékén lesz pozitív elmozdulás. A nyilatkozat ugyanis négy évre szól.
– Miért nem mondták fel a nyilatkozatot? Még ha embereket nem is vittek az utcára, legalább szimbolikusan kifejezhették volna csalódottságukat.
– Az aláíró szervezetek többsége úgy döntött, nem mondjuk fel látványosan a nyilatkozatot, hiszen ugyanúgy ezzel a kormánnyal kell tárgyalnunk. Amíg esélye van, azon dolgozunk, hogy megvalósuljanak a nyilatkozatban foglaltak. Úgy látom, döntésünkkel a tagság előtt sem csökkent a hitelünk.
– Nem tart attól, hogy ezek után a kormány azt hiszi, az MSZOSZ-szel mindent meg lehet tenni?
– Ez az előttünk álló konkrét ügyek alakulása során és a következő választáskor fog eldőlni.
– Az MSZOSZ a baloldali értékek alapján kötelezte el magát az MSZP választási kampányában. Ön szerint Gyurcsány Ferenc és kormánya baloldali?
– Vannak ilyen és olyan elemei is. Tény, hogy a kabinetre nagyon erősen hat a liberális befolyás, ami a tőke felől jön. Ez ellen mi megpróbálunk fellépni. Úgy gondolom, 2008–2009 környékén dől el, hogy a kormány döntően melyik irányba megy el. Mert ha a miniszterelnök azt mondja, hogy sikeres a konvergenciaprogram, ezért nincs szükség újabb megszorításra, összességében több adóbevételre, és át kell gondolni az adórendszert, akkor majd kiderül, milyen értékek szerint osztják szét a terheket ezután.
– Az MSZOSZ miért támogatja akkor is az MSZP-t a jobboldallal szemben, ha az az általuk képviselteknek rossz?
– Furcsa helyzet, hogy eddig mindig az MSZP–SZDSZ-kabinetnek kellett megszorítania, adókat növelnie, míg a másik irányultságú kormányzat erre kevésbé volt rákényszerítve. Más technikával, de ekkor is volt megszorítás, ami a nehezebb életűeket sújtotta. Igaz, a jobboldali kormány nyíltan vállalta, hogy egy sikeres középosztályban érdekelt, itt viszont nem túl magas a szakszervezeti reprezentativitás. Mi sohasem mondtuk, hogy kizárólag az MSZP-vel vagyunk hajlandóak tárgyalni, viszont sehol máshol nem tapasztaltunk nyitottságot az együttműködésre. Más politikai erők pár percre néha felfedezik, hogy vannak munkások Magyarországon, de a szakszervezetek nem kellenek nekik. Így elég nehéz szövetséget kötni.
– Mi a fontosabb: a szakszervezet, vagy a tagság érdeke?
– Nem igaz, hogy a szakszervezet önérdekből működik, és nem érdekli, mi van a tagsággal. Azért fontos, hogy tárgyalópartnernek tartsanak, mert az általunk képviseltek érdekeit mi visszük az asztal mellé.
– Mit gondol, az őszödi beszéd, az elmúlt egy év munkavállalókat sújtó intézkedési tükrében az MSZOSZ mindent megtett a nyomásgyakorlás terén? Nem voltak túl elnézőek, puhák a történtek után? Más országokban tizedennyiért százezreket visznek utcára a szakszervezetek.
– Nagyon sajátos volt az elmúlt egy év. Egyrészt folyamatosan tárgyaltunk, hetenként egyeztettünk, ennek a nyilvánossága is megvolt, így mindenki tudhatta, mi az álláspontunk. Ugyanakkor készültünk egyebekre, nagygyűlésekre, utcai demonstrációkra. Az ősszel Budapesten történtek miatt azonban tisztségviselőink, tagszervezeteink azt mondták: nem állunk azok mellé, akik randalíroznak az utcákon.