Bogár László – Boros Bánk Levente

Bogár László

Pénzügyminisztérium – Veres János (MSZP)
A tárca állam az államban. Az utóbbi egy évben szinte kizárólag a megszorítás és pénzelszívás gépezetévé vált. Az államháztartás rendbetétele egy hamis diagnózisra épül, amely szerint a lakosság és az állam is túlfogyasztást produkált. Ez nem igaz. Mert amíg 1988 óta évente átlagosan 0,7 százalékkal nőttek a reálbérek, addig a multik profitja 33-szor gyorsabban, évente 23 százalékkal nőtt. Mindemellett a multiszektor lényegében nem fizet adót, hiszen amit bead a közösbe, azt ilyen-olyan módon visszakapja, a profitot pedig kiviszi az országból. A minisztérium e tőkeérdekek kiszolgálását végzi.

Egészségügyi Minisztérium – Molnár Lajos/Horváth Ágnes (SZDSZ)
A nemzeti érdekeket képviselő és a globalista erők legnagyobb összecsapási területe az egészségügy. Arról van ugyanis szó, hogy míg a globális tőkeérdek a nagyjából harminc évvel ezelőtti szinten állítaná be a reálbéreket, vagyis olcsón megvehetővé tenne bennünket, addig a humán erőforrás újratermelésének költségeit az egekig emelné, és ezt is velünk fizettetné meg. Erről szól a több-biztosítós modell. Elvileg nincs hasznosabb helyzet, mint hogy az OEP az egyetlen egészségügyiszolgáltatás-vásárló. Így a szolgáltatóknak kéne versenyezniük azért, hogy eladhassák kapacitásaikat. Ez szoríthatná igazán le az árakat, nem az, hogy sok vásárló, vagyis biztosító jelenik meg. Az OEP működése persze rossz, de rendbe kéne rakni, nem eltüntetni. Ráadásul megfigyelhető az a jelenség, ami a rendszerváltás előtt az iparon söpört végig: mindent tönkretenni, kisemmizni, csak hogy mindenki úgy érezze, hogy ennél már bármi jobb lenne. Legyen világos: a biztosítók nem beleraknak, hanem a profitjuk révén pénzt fognak kivonni az egészségügyből, amit mi fogunk kifizetni.

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – Kóka János (SZDSZ)
A tárcát a Fidesz-kormány pontosan a Pénzügyminisztérium és a jegybank ellensúlyaként hozta létre. A gazdasági minisztérium feladata a nemzeti gazdaság érdekeinek képviselete volt a mindig jelen lévő globális tőkeérdekkel szemben. Ehhez elég két jelenséget említeni a tárca működéséből: a Hankook gumigyár egymaga annyi támogatást kapott az itteni letelepedésért cserébe, amennyit az összes magyar kisvállalkozás. Az Audi pedig szinte tollba mondta a kormánynak, hogy milyen lehetőséget biztosítson a megszorítócsomag cégeket is sújtó adószabályainak elkerülésére.

Szociális és Munkaügyi Minisztérium – Kiss Péter (MSZP)
E tárca és vezetője, Kiss Péter még azok közé tartozik talán, akiknél felfedezhető a nemzeti érdekek halvány képviselete. Kiss Pétert szociálisan érzékenyebbnek tekinthetjük, mint a miniszterelnök körüli globalista kört. Kiss minisztériuma, ha csak kicsit is, de igyekszik az ultraliberális gőzhenger útjába állni. A munka és a szociális ellátás területén könnyebben alkalmazhatók a klasszikus baloldali elvek, ez Kiss habitusából is inkább adódik. Ha a 800 ezer rokkantnyugdíjas egy részének visszavezetése a munkaerőpiacra nem azt jelenti, hogy még egyszer ki akarják zsákmányolni őket, hanem a nemzeti humánerő-újratermelés egy mozzanata, akkor – és ez nagyban Kiss Péteren múlik – még dicséretes törekvésnek is mondható.

Környezetvédelmi minisztérium – Persányi Miklós/ Fodor Gábor (SZDSZ)
Az emberi jogokért küzdő ős-SZDSZ kirakattárcája. Csakhogy már nincs ős-SZDSZ. Akik a korábbi liberális elvekhez hűek voltak, mint Tellér Gyula, Kis János, Tamás Gáspár Miklós, már mind elhagyták a pártot. A környezetvédelem nyugati elveit éppen azért halogatjuk átvenni, mert az csökkenti a „versenyképességet”. Itt tehát van egy olyan, politikailag skizofrén állapot, amely szerint az SZDSZ egyszerre képviseli a gátlástalan, kizsákmányoló gazdasági versenyképességet, valamint az ennek – elvileg – gátat szabni képes környezeti kérdéseket. Fodor Gábor azonban még inkább köthető az ős-SZDSZ némely elvéhez.

Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium – Gráf József (MSZP)
Gráf József már az Antall-kormány idején is állami szinten foglalkozott az agráriummal, leginkább ő az a kormánytag, aki nemzeti érdekekben tud gondolkodni. Az agrárkérdés túlmutat önmagán. Egyszerre jelent ugyanis gazdasági, környezeti és társadalmi kihívásokat. Noha nyugaton a lakosság 1-2 százaléka dolgozik az agráriumban, 20-30 százalék életmódját határozza meg közvetlenül a vidéki, mezőgazdaság közeli környezet. Gráf József párbeszédképes; amit mond, legalábbis vitaalapként kezelhető. Még korábban, Németh Imre leköszönését követően konszolidálni tudta a tárca és a gazdatársadalom közötti feszültségeket, de legutóbb például a fagy- és jégkár miatti kárenyhítés kapcsán elégedetlenséget is szültek az intézkedései.

Boros Bánk Levente

Miniszterelnöki Hivatal – Szilvásy György (MSZP)
Gyurcsány Ferenc hatalomkoncentrációs törekvéseinek tökéletes példája egyfajta kormányzati csúcsszervként, politikai főhadiszállásként működik. A titkosszolgálatok irányítása különösen nagy súlyt és széles lehetőségeket adott a Miniszterelnöki Hivatalnak, amelyet jól példáz a balatonőszödi beszédet követő tüntetéssorozattal szembeni agresszív kormányzati fellépés és a titkosszolgálatok politikai célokra való, minden moralitást nélkülöző felhasználása. Szilvásy György, korábbi üzlettársa személyében egyben egy tökéletesen lojális minisztert talált magának a kormányfő.

Honvédelmi Minisztérium – Szekeres Imre (MSZP)
A honvédelmi miniszter kinevezésének pillanatában már nevetség tárgyát képezte a miniszterelnöki indoklás, miszerint Szekeres Imre azért alkalmas a poszt betöltésére, mert nagyon „fegyelmezett ember”. A hazánk biztonságpolitikája és szövetségesi kapcsolatai szempontjából kiemelt jelentőségű minisztérium a gyurcsányi gyakorlat szerint nem kap elegendő figyelmet, hiszen mind a jelenlegi, mind a korábbi miniszter (Juhász Ferenc) szakmai felkészültsége erősen megkérdőjelezhető. A minisztérium súlytalansága továbbra is fennáll, azonban arra tökéletesen alkalmasnak bizonyult, hogy Gyurcsány Ferenc az MSZP egyik erős emberét egy időre kivonja a párt belháborúiból.

Külügyminisztérium – Göncz Kinga (MSZP)
A honvédelmi tárca mellett a külügyek irányítása is egy tapasztalatlan újoncra hárult. Göncz Kinga kinevezésével nyilvánvalóvá vált, hogy a miniszterelnöknek inkább egy szürke végrehajtóra, mint egy karakteres miniszterre van szüksége, hiszen Gyurcsány Ferenc érdemben a saját kezébe vonta a külügyi irányvonal meghatározását is. A minisztérium erélytelenségét mutatja, hogy képtelennek bizonyult például a határon túli magyarságot ért támadások elhárítására, de még a miniszterelnök sorozatos külpolitikai baklövéseit sem tudta tompítani.

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – Petrétei József/Takács Albert (MSZP)
A minisztérium munkája egy magát demokratikus berendezkedésűnek tartó országban minősíthetetlenként értékelhető. A tárca a társadalmi elégedetlenség radikálisabb megnyilvánulásai miatt reflektorfénybe került, tevékenysége széles körű politikai és társadalmi elutasítottságot eredményezett. A tüntetések vérbefojtása vagy a legújabb rendőrségi túlkapások miatt igazi botrányminisztériummá vált, sokkal inkább a kormányzat védelmét, mint az állampolgárok biztonságát próbálta megteremteni. Szakpolitikai munka helyett pártpolitikai érdekeket szolgált, tulajdonképpen a miniszterelnök vasökleként jellemezhető.

Oktatási és Kulturális Minisztérium – Hiller István (MSZP)
Hiller István kinevezése az oktatáspolitikában hatalmas meglepetést jelentett. Tipikus hűbérminisztérium, hiszen az MSZP korábbi elnökének pusztán politikai parkolópályát jelent azt követően, hogy Gyurcsány Ferenc elfoglalta az MSZP-t, majd a párton belül ellehetetlenítette Hillert. Az elmúlt egy évben a minisztérium működését állandó kritikák érték. Mind a közoktatási, mind a felsőoktatási átalakítások átgondolatlan döntések következményei, amelyek inkább kormányzati diktátumokként települtek rá az oktatási intézményekre, mint kiérlelt szakmai konszenzusok eredményei.

Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium – Lamperth Mónika (MSZP)
Azzal, hogy a nagyobbik ellenzéki párt elsöprő győzelmet aratott az önkormányzati választásokon, a minisztériumtól érdemi hatásköröket vontak el annak érdekében, hogy továbbra is a kormányzat preferenciái alapján kerüljenek felhasználásra azok a források, amelyekről korábban az önkormányzatok döntöttek. (A pénzek elosztása elsősorban a Bajnai Gordon vezette Fejlesztéspolitikai Irányító Testület kezébe került.) Ezzel a tárca gyakorlatilag súlytalanná vált.