Ahhoz képest, hogy évekig készült, túl sok időt nem hagyott az SZDSZ-es irányítású Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, hogy a szakma hozzászólhasson az új magyar energiapolitikához. A 2007-től 2020-ig tartó időszak energiastratégiáját vázoló dokumentum június 15-én került ki a tárca honlapjára. A kísérőszöveg szerint a „konszenzusos megoldások kialakítását és a döntések társadalmi elfogadását” segítő vitára alig több mint két hét maradt, mivel véleményt, hozzászólást június harmincadika után már nem fogadnak. Információink szerint több civil szervezet, kutató- és az iparágban tevékenykedő társaság is lázas munkába kezdett, hogy „beleférjenek” a szűkre szabott határidőbe, ám egyelőre még nem akadt túl sok hozzáfűznivalójuk a dokumentumhoz. Ráadásul a stratégiát meghatározó szöveg minden lapján ez virít: „Tervezet, a kormány álláspontját nem tükrözi.”
*
A gazdasági tárca három évvel ezelőtt egyszer már közzétette középtávú energiapolitikai téziseit – a jelenleg is érvényben lévő alapvetés 1993-ból való –, ahhoz azonban olyan mennyiségű hozzászólás érkezett, s azok olyan mértékben kérdőjelezték meg az egész stratégia hitelességét, hogy a minisztérium azt a szöveget végül nem nyújtotta be elfogadásra a parlament elé. Ez a mostani verzió már összeszedettebbnek tűnik első ránézésre, igaz, most nem is hagytak annyi időt a társadalmi vitára, mint akkor.
Ha egy mondatban szeretnénk összefoglalni az új stratégia lényegét, az talán úgy hangozhat, hogy az állam a jövőben a lehető legjobban kivonul az energiaellátás gyakorlati terepéről, s csak a közvetett irányításban, illetve a piaci modell kialakításában szán magának szerepet. Az olcsó energia kora lejárt, emeli ki a dokumentum, hozzátéve, hogy az a korszak is a végéhez közeledik, amikor az állam még szociális kérdésnek tekintette az alapvető energiahordozókhoz való hozzáférést.
A stratégia külön kiemeli, hogy Magyarországnak – főleg a gázellátás terén – gondoskodnia kell energiaforrásainak színesítéséről és arról, hogy a jövőben ne emelkedjen tovább a földgázfogyasztás részaránya a teljes energiaszerkezeten belül, ám nem foglal állást arról, hogy ezt miként kellene elérni. Az ügyben ugyanis a magyar kormány nincs döntési helyzetben, így szerepvállalása nem lehet több „iránymutatásnál”, illetve „kommunikációs támogatásnál”. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a jövőben elengedhetetlenné válik két új atomerőművi blokk építése Magyarországon, s versenyképessé kell tenni a távhőszolgáltatást.
Bizonytalanok voltak a terv készítői, vajon idehaza sikerül-e elérnünk 2020-ra az EU által elvárt húsz százalékos megújulóenergia-részarányt. A stratégia függelékében található diagram szerint a megújuló célérték 15 százalék – némiképp csökkenő szén-, földgáz-, olaj- és nukleáris energia, illetve valamennyivel növekvő gázfelhasználás mellett.
Máris túllőttünk a célon? Már most fenntarthatatlan szintet ért el a magyarországi bioetanol-termelés, további felfutása esetén más ágazatok összeomlásához és környezetszennyezéshez vezethet – véli Márai Géza, a Szent István Egyetem professzora, az Ökológiai Egyesület elnöke. A szakember szerint a kukoricára alapozott, 250-300 ezer tonnás jelenlegi bioüzemanyag-előállítás egymillió tonna alapanyagot igényel. Ez a mennyiség csak a megelőző évekéhez hasonló, kiemelkedő terméshozamú idényekben biztosítható, ellenkező esetben az állattenyésztés, a vegyipar és a vetőmagtermesztés alapanyag-szükséglete nem fedezhető.
Márai Géza utalt arra, hogy az elmúlt 8-10 évben évi 4–8 millió tonna kukoricát takarítottak be Magyarországon. Ehhez képest a kormány elképzeléseivel összhangban országszerte 8-12 bioetanol-üzem épül, amelyek termelésükhöz hárommillió tonna kukoricát használnának fel – mutatott rá az egyetemi tanár. (MTI)
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
