A kormánypártok összetétele már első pillanattól jelezte, sok jót nem hozhat a kisebbségek számára a Fico–Slota–Meciar hármas. A romák esetében a csalódás oka a teljes semmittevés lehet, hiszen Fico éppen az „elesettek védelmét, a szociálisan rászorulók támogatását” tűzte zászlajára a „monopóliumokkal és a nyugati nagytőkével szemben”, amiből eddig annyi „teljesült”, hogy a kormány leváltotta a romaügyekkel megbízott biztosát, Klára Orgovánovát, aki mellesleg nagy tudású, nemzetközileg elismert szaktekintélye a kérdésnek, s azon kevés diplomás romák közé tartozik, akik nemcsak vállalják származásukat, hanem szorgosan dolgoznak is a roma közösségekkel. A romák számára meg annyi maradt, hogy megbecsülik Dusan Caplovicot, a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettest – őszinteségéért. Mert maga a kormány alelnöke ismerte el a napokban, hogy a kabinet romakérdéssel kapcsolatos koncepciója még el sem készült, legfeljebb októberre–novemberre „áll össze az új prioritásokra épülő program”. A késlekedést, persze, nem indokolta, s azt sem nagyon körvonalazta, mit is tart az új kormánykoalíció fontosnak e kérdésben, így még van remény arra, hogy nem Ján Slota koncepciója érvényesül, aki a választások előtt tudta a bajra az orvosságot. „A cigánykérdés megoldásának egy módja van: szűk udvar és hosszú ostor” – állította a nemzeti politikus, aki egyébként kikéri magának, ha netán valaki extremizmussal vádolja.
A magyarok ennyire sem becsülhetik Dusan Caplovicot meg az új kormányt, mert ugyan a választások előtt Szlovákia déli, magyarok lakta vidékeinek gazdasági és szociális felzárkóztatását ígérte nekik a Robert Fico és Caplovic vezette Irány (Smer) párt, első intézkedéseik egyike arról szólt – még tavaly szeptemberben –, hogy hosszú és hideg tél nyomorgatja majd a magasabb tengerszint feletti településeket (értsd: Észak-Szlovákiát), ezért az ottani önkormányzatoknak több pénz jár, mint a délieknek. Igaz, a meleg télben majd tönkrementek a tátrai vendéglátó-ipari vállalkozások, de Ján Slota Zsolnája azért csaknem negyvenmillió forintnyi összeggel gazdagodott, Dunaszerdahely meg ugyanennyivel kapott kevesebb támogatást – hogy csak egy példát hozzunk fel innen is, meg onnan is. És míg a magyarok lakta vidékek egészen közelinek érezhették Mikulás Dzurinda jobbközép kormánya idején a régió legnagyobb beruházását, a gyorsforgalmi utat, amely Pozsonyból a Csallóközt is érintve vezetett volna Honton és Gömörön át Kassáig, most már annyit tudhatnak, hogy az új kormány a 2010-ig kidolgozott úthálózat-fejlesztési tervébe erre a célra egyetlen fillért sem tervezett, még a hatástanulmányok elkészítését is leállította. Az már csak hab a tortán, hogy a kormány Ipolyságon olyan több száz milliós környezetvédelmi beruházást fújt le, amelyhez az európai uniós alapokból is nyert pénzt a város, s a habon csokoládéreszelék, hogy a komáromi Selye János Egyetem működését tízmillió koronás hiány veszélyezteti, merthogy az intézményt nem az induló főiskolákat megillető „speciális rezsimben” finanszírozza a minisztérium, hanem sima fejkvótát kap.
Malina Hedvig esetét már meg sem említjük. Nem mintha nem történt volna meg – ahogy azt a szlovák rendőrség állítja –, ha-nem azért, mert a téma közismert. Ékes bizonyítéka, mintegy jelképe mindannak, ami az utóbbi esztendőben a felvidéki magyarsággal történt. Persze, ha a Szlovák Nemzeti Párt kormányzati szerepvállalására gondolunk, még azt is megállapíthatjuk, hogy akár roszszabb dolgok is történhettek volna. Hiszen, ne feledjük, Slotának nem csak a romakérdés rendezésére volt forgatókönyve. A Szlovákiában élő magyarokkal kapcsolatos elképzelése valahogy így hangzott: „tankokba vágjuk magunkat, és a földdel tesszük egyenlővé Budapestet”.
lakáshitel
Otthon Start: Már ősztől jön a jelentős könnyítés a lakásvásárlóknak
