A botrányok miatt menesztették a rendészeti vezetőket. Akár örülhetnénk is, hiszen az őszi brutális rendőrerőszak után a rendőrség vezetőit nem elmarasztalták, hanem elismerést kaptak. Mi erről a véleménye?
– Azt gondolom, ha öt rendőr erőszakoskodik egy hölggyel éjszaka az utcán, vagy ha egy rendőr emberrablásban vesz részt, ez az egyéni felelősség területe. Persze ha ilyesmi sorozatosan előfordul, akkor felvetődik az általános kérdés: milyen állapotban van a rendőrség? De itt mégis elsősorban személyes, egyéni felelőssége van az elkövetőknek. Vessük ezt össze azzal, hogy ha valaki rendőrvezetőként parancsba adja: október 23-án meg szeptemberben egy egész hónapon át nyugodtan otthon lehet felejteni az azonosító jeleket. Maga Gergényi Péter hivatkozott az országos rendőrfőkapitány ilyen rendelkezésére. Vagyis ősszel olyan törvénysértéseknek voltunk szemtanúi, amelyekért nemcsak az elkövető rendőrök felelősek, hanem a parancsnokok is, meg azok a politikusok, akik ezeket a parancsnokokat irányították. Úgy gondolom, a mostani elbocsátásokat megelőzően előbb meg kellett volna vizsgálni, milyen szervezeti és erkölcsi állapotban van a rendőrség, hiszen csak ezután lehet eldönteni azt, hogy a konkrét rendőri vezetőknek mi a saját felelősségük. A híresztelések szerint például az egykori budapesti főkapitány többször nagy hangon kijelentette, hogy amíg ő hivatalban van, rendőrt nem fognak elítélni. Októberben kitüntetés, az egyéni felelősséget megállapító vizsgálat nélkül, májusban elbocsátás, szintén vizsgálat nélkül. A legfontosabb kérdések így bizony megválaszolatlanok maradnak. Brüsszel és a nemzetközi közvélemény felé nyilván úgy igyekszik majd eladni ezt a kormány, hogy ez már az őszi eseményeknek a konzekvenciája is. Itthon meg azt mondják: az őszi rendőrségi eljárás rendben volt, a tavaszi botrányos ügyek meg nincsenek rendben. Ennek a ferdítésnek egyszerű a magyarázata. A kormányzati kommunikáció úgy látja, a magyar lakosság többsége az őszi eseményekkel kapcsolatban megosztott, tanácstalan. A tavaszi botrányok kapcsán viszont a magyar lakosságnak a 99 százaléka azt gondolja, hogy ez felháborító.
– Valami okot mégis ad a bizalomra az, hogy az emberi jogi bizottság végül is vizsgálódhatott, az országgyűlési képviselőket beengedték az őrizetbe vettekhez. Még ha a hatalomhoz közel álló szakértőkből is, de felállt egy vizsgálóbizottság, később egy független, Civil Jogász Bizottság is megalakult. Sajnálatos, hogy az emberi jogok ombudsmanhelyettese, Takács Albert nem tartotta annyira fontosnak az őszi eseményeket, hogy részletesen foglalkozzon a rendőri erőszakkal a tavalyi évről szóló jelentésében.
– És ezzel el is nyerte a rendészeti miniszteri pozíciót. Én azért nem lennék enynyire elégedett. A Gönczöl-bizottság ugyanis egyértelműen a felelősség elmosására játszott, még ha egy-két dolgot meg is állapítottak. De például abban a fontos kérdésben, hogy ráterelte-e a rendőrség az úgynevezett randalírozókat, provokátorokat a békés ünneplő tömegre vagy sem, nem foglaltak állást. Márpedig ez kulcskérdés. De a legfőbb probléma a bizottsággal az volt, hogy semmilyen konkrét ügyet és esetet nem vizsgált, így nem is tudott tényfeltáró munkát végezni. Megemlíteném egy harmadik bizottság jelentését is, amit a nemzetközi tekintélyű Herczeg Géza alkotmánybíró és két társa, Zlinszky János és Tertyánszkiné Vasadi Éva készített. Ez a jelentés a Gönczöl-bizottság jelentésének a kritikája, igen kiváló alkotmányjogi érveléssel alátámasztva.
– És az Amnesty International is kiadott egy jelentést, amely ugyancsak élesen bírálja a rendőrség eljárását.
– Vannak pozitív dolgok. Csak az a probléma, hogy ezek mind a civil társadalom részéről indulnak ki, miközben a hivatalos politika nem végzi el a feladatát, pedig ezért fizetik. Helyettük azok végzik el a feladatot, akiknek ez nem hivatásuk, mégpedig saját áldozatvállalásukból, saját kockázatukra. Gondoljunk csak arra a boszorkányüldözésre, ami Morvai Krisztinával kapcsolatban kibontakozott. Miközben mások helyett dolgozott, aközben megpróbálták erkölcsileg megsemmisíttetni.
– De az mégiscsak pozitív fejlemény, hogy az őszi események után a jobboldalon erőteljesen felértékelődött az emberi jogok védelmének ügye. Korábban ezt liberális monopóliumnak tartották.
– Ez nagyon fontos fejlemény. Bár szerintem az emberi méltóságot leghatározottabban a keresztény értékek alapján lehet védeni. Október 23-án a nemzeti oldalt arcul csapták, sőt minden magyar állampolgárt arcul csaptak. De az már rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel az ütéssel. A mi oldalunkon ebből egy olyan tanulási folyamat indult el az emberi jogok védelme tekintetében, amit igen pozitív dolognak tartok. A felelősségvállalás is itt tapasztalható, és látható az áldozatokkal való szolidaritás is. Ez azt jelenti, hogy erősödik a politikától független civil világ.
– De a rendőrség törvénysértéseinek kivizsgálására ott van az ügyészség is, amely a saját hatáskörében megtehette volna azokat a lépéseket?
– Egyetértek abban, hogy az ügyészségnek sokkal nagyobb a mozgástere és felelőssége, mint hogy csak konkrét ügyekben kezdjen el nyomozni. De még Révész Máriusz ügyében és más rendőrök által elkövetett bántalmazási ügyekben sem kezdődtek el az eljárások. Abban a kilenc ügyben rendőrök ellen sem, amelyeknél vádemelési javaslattal zárult a vizsgálat. Ha emellé odatesszük, hogy szeptemberben az utcán összefogdosott fiatalok közül az egyik tíz napon belül megkapta első fokon a letöltendő (!) két és fél éves szabadságvesztést, akkor nyilvánvaló az ellentmondás. Tehát egyrészről azt mondja például a Gönczöl-bizottság meg a megmondóemberek, hogy itt mindenki felelős egy kicsit, mert még senki nem tudta, hogy kell egy ilyen helyzetet kezelni, ezért legyünk megengedők a rendőrökkel, az ügyészekkel, a bírákkal meg a politikusokkal szemben is. Másrészt az egyszerű embereket meg kőkeményen megbüntetik. Itt megint egy olyan kettős mércének lehetünk a tanúi, amibe nem szabad belenyugodni. Ezért felmérést készítünk, hány eljárás van folyamatban a rendőrök ellen hivatalos eljárásban való bántalmazás miatt, és ezek hol tartanak. És hol tartanak a civilek ellen folytatott ügyek? Ennek a kettőnek az összevetése után meg kell kérdezni a legfőbb ügyészt – és én ezt meg is fogom tenni –, miért ez az aránytalanság az ügyészség munkájában? A tendenciák világosak. „A hivatalos szervek nem hibásak, csak tapasztalatlanok szegények, ne bántsuk őket.” De az állampolgárt meg szigorúan számon kell kérni, meg kell büntetni. Ez jogállamban így nem mehet.
– Úgy tűnik, a céljukat elérték, sikerült megfélemlíteni az embereket. Az elégedetlen tömegek nem vonulnak az utcára, nem merik gyakorolni alkotmányos jogukat.
– Az a fajta morális és politikai tiltakozás, ami az ősszel volt jellemző, az most valóban gyenge. De érik a szociális elégedetlenség. Az emberek nem ideológiai alapon fogják azt mondani, hogy elegük van, hanem egyszerűen azért, mert olyan mértékben romlanak az életfeltételeik, hogy ezt már nem lesznek hajlandók eltűrni. Dolgoztam tisztességesen 16 évig, miért én fizessem meg, amit mások elrontottak?
– Mit gondol, nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy legközelebb, akik utcára mennek, azok gondoskodni fognak a saját védelmükről is a rangjelzés nélküli, maszkok mögé bújt, állítólagos rendőrök osztagaival szemben? Mi lesz, ha a tüntetők komolyan felveszik a harcot? Ön nem tart emiatt a polgárháborús veszély kibontakozásától?
– Úgy érzem, hogy a polgárháború már zajlik az emberek lelkében. Olyan mérhetetlen keserűség és elutasítás van azzal szemben, amit a politikai elit kormányon levő része művel velük, hogy az felér egy lelki polgárháborúval. De a fizikai polgárháború az más, az nem megy erőszak nélkül. És az szerintem megengedhetetlen. Én bízom benne, hogy az emberek többsége ebben egyetért velem. Nem véletlenül épült fel úgy az államrendszer, hogy az erőszak az állam monopóliuma. Csak az államnak van joga a törvények alapján eldönteni, mikor, mire és hogyan használja az erőszakot. A polgárnak ez a mérlegelés nem adatott meg. Ugyanakkor erkölcsi joga van az erőszakmentes polgári engedetlenséghez. Ez az a választóvonal, amit a többség – én bízom benne – soha sem fog átlépni. Viszont rá kell kényszeríteni a hatalmon lévőket arra, hogy a mi törvénytiszteletünkkel ne éljenek vissza. Ma ugyanis úgy áll a helyzet, hogy mi betartjuk a törvényeket, ők meg nem tartják be.
– A tavaly őszi események ügyét önök kivitték nemzetközi politikai színtérre is. Hogy látja: változott a törvénysértő rendőrségi eljárás miatt Magyarország megítélése?
– Kevés ügyben lépett fel olyan határozottan az unió, mint ebben. Bár a média elhallgatta, de mégiscsak idejött Frattini úr, az Európai Bizottság alelnöke, aki négyszemközti megbeszélést kezdeményezett velem, az emberi jogi bizottság elnökével. Sőt személyesen találkozott a Morvai Krisztina-féle bizottság tagjaival is. És szakított időt arra is, hogy az áldozatok közül is meghallgasson néhányat. Szégyen, hogy az áldozatokat a mai napig – hivatalos hatalom részéről – csak egy brüsszeli politikus hallgatta meg, mert a kormány részéről a mai napig senki nem állt szóba velük, még a Gönczöl-bizottság sem. Úgy vélem, mi, ellenzéki helyzetből, Ékes Ilonával és másokkal, szintén igyekeztünk. Ő ma is szervezi a „Verem Klub”-ot az októberben megverteknek a Jégverem utcában. Jó lenne, ha ezt azok az emberek is tudnák, akiket ebben az ügyben képviseltünk. Azért küzdöttünk értük, mert tudtuk, hogy az igazságért küzdünk. Fontos, hogy érezzék, hogy nemcsak a civileknek, de a politikának is volt olyan része, amely kiállt az emberi jogaikért. A nemzetközi tiltakozás a mi beadványainknak is köszönhető.
– Ezt az ügyet az ellenzék emelte nemzetközi színtérre, ami lényeges dolog, mert azt mutatja: mégis csak van valami lehetőségünk.
– Ezek nagyon lassú ügyek, de azért Frattini úr nem olyan rég mégiscsak írt még egy levelet, amelyben megkérdezte: miért nincsenek még mindig következményei az októberi eseményeknek? Mi pedig újból és újból fel fogjuk tenni a kérdést: hol vannak a garanciák arra, hogy még egyszer ilyen mértékű hatósági erőszak Magyarországon ne fordulhasson elő? Mint ahogy 1956 óta, ötven évig nem is fordult elő. A Kádár-rendszer megúszta ilyen súlyos rendőri atrocitások nélkül, a Gyurcsány-rendszer hogyhogy nem volt erre képes? Ez nagyon nagy szégyen.
origo.hu
Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével
