Előző adásainkban már szó esett a demokráciáról, de szakértőink most is maradnak a témánál, csak egy kicsit tovább is gondolják azt és a liberális demokráciát cincálják szét.
Gondolták volna, hogy nem mindenki elégedett a demokráciával? Néhányak szerint az említett politikai rendszernek lehet egy zsarnoki természete, ha egy túlságosan erős központi hatalmat alakít ki.
A II. világháború előtti politikai rendszerek is demokráciának vallották magukat valamilyen szinten, még akkor is, ha nem voltak azok. Megmondóembereink szerint ez az önhitegetés csak azért volt fontos, mivel így szerették volna jó színben feltüntetni magukat az épp kizsákmányolt nép körében. Az emberjogi rezsimek megjelenése a második világégés utánra tehető, és azt követően „kötelezővé” is tették az úgymond akkor „feltalált” humánus hozzáállás betartását a különböző társadalmi formákban. Szakértőink nem mentek el szó nélkül a csoportjogok megjelenése mellett sem, de szó esett arról is, hogy miként került át a büntetés-végrehajtó döntéshozás a legitim politikai szervek kezéből a Nemzetközi Bírósághoz.
Ezeket és sok hasonló, a liberális demokráciát körüllengő témát boncolgatott e heti adásunkban is Molnár Attila Károly eszmetörténész, professzor, egyetemi tanár és Megadja Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Politikai Gondolkodás Kutatóintézetének igazgatója. Tartsanak velünk ma is!
