Költöző vállalkozások

Rövidesen újabb csapás érheti a reformpolitikát, pontosabban a költségvetés bevételi oldalát: az Európai Bizottság állásfoglalása szerint szabadon áthelyezheti székhelyét Olaszországba egy magyar kutatás-fejlesztési vállalkozás. A Cartesio Bt. közben megtarthatja hazai bejegyzését is – a római szerződés, vagyis az unió alapdokumentuma szerint nemcsak a magánszemélyek, hanem a gazdasági társaságok is élvezhetik a szabad letelepedés jogát. Ha megtörténik a váltás, akkor a vállalkozás továbbra is a magyar társasági törvény szerint működik (és nem változik sem a cég formája, sem az alaptőkéje), de az adót már Olaszországban fizetné ki (eddig az ilyen költözésre csak az úgynevezett európai részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek volt joguk egy 2001-es uniós rendelet alapján). Az Európai Bizottság állásfoglalása különben azt már elfogadja, hogy a tagállamok feltételekhez kössék a költözést, hiszen jogos érdek, hogy a változás előtt a cégek számoljanak el az adóhatósággal, s ne hagyjanak köztartozásokat maguk mögött.
A bajai vállalkozás még 2005 őszén bejelentette az új, olaszországi székhelye bejegyzését a Bács-Kiskun Megyei Cégbíróságon, ám az elutasította a beadványt. A cég ezután a Szegedi Ítélőtáblához fordult, utóbbi kérte tavaly áprilisban az Európai Bizottság álláspontját. A testület most nem látja akadályát a székhelyváltoztatásnak, ám a végső döntést az Európai Bíróság mondja ki. Luxembourgban várhatóan július tizedikén tárgyalják az ügyet. Az EU alapszerződésének, vagyis a római szerződésnek a 43. és 48. cikkelye szerint a közösségben nemcsak a magánemberek, hanem a jogi személyek, gazdasági társaságok is élvezhetik a szabad letelepedés jogát, amennyiben valamelyik tagállamban már be vannak jegyezve, és a székhelyük is valahol az unióban (de nem feltétlenül a bejegyzés szerinti országban) van. A luxembourgi bíróság júliusban tulajdonképpen arról dönt, hogy ellentmond-e a Bács-Kiskun Megyei Cégbíróság döntése az uniós alapszerződésben rögzített szabadságjogoknak.
Nézzük meg a dolog hátterét: a magyar szabályozás jelenleg kizárja, hogy egy itthon bejegyzett cégnek más uniós államban legyen a székhelye. Aki erre vágyik (általában a kedvezőbb adózás miatt), annak meg kell szüntetnie – végelszámolással – a céget itthon, és újat kell alapítania a célországban, természetesen az ottani törvények és feltételek betartásával. A cégtörvény szerint különben a székhely ott van, ahol a központi üzletvezetés történik, és ahol a cégvezetés (menedzsment) elérhető az üzleti órákban. Ha a székhelyváltás egyszerűsödik, akkor kialakulhatnak belső adóparadicsomok az unióban, egész pontosan azokban az országokban, ahol alacsonyabbak az adóterhek, hirtelen megszaporodhat a cégek száma, másutt pedig – például nálunk – drasztikusan csökkenhet. Az ügyet bonyolítja az is, hogy mindenkinek ott kell adóznia, ahol a tevékenysége zajlik (tehát hiába költözne egy cég vezetése külföldre, ha a gyára itt maradna), de természetesen ez is kijátszható, hiszen belső költségszámlákkal például a haszon könnyen kimenthető az országból. Ha a Cartesio Bt. zöld jelzést kap (és ezzel precedenst teremt), azonnal újabb kérdések merülnek fel: újra kell szabályozni a gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet intézményét és – legalábbis az igazságügyi tárca szerint – újra kell gondolni a hitelezők védelmét szolgáló szabályokat is.
A bizottság egyébként korábban előterjesztett egy irányelvtervezetet, amely megkönnyítené a cégek székhelyáthelyezését, de a tervezet szerint ezt csak úgy tehetnék meg, hogy egyúttal az eredeti tagállamban elveszítenék a jogi személyiségüket, és a másik országban új társaságként jegyeznék be. A magyar betéti társaság egyik tulajdonosa – maga is ügyvéd – szándékosan vállalta cégével a kísérleti nyúl szerepét, és nem az adókerülés volt a célja (ugyanakkor jobban is járna, hiszen Olaszországban alacsonyabb adókulcs mellett vehetik ki a tulajdonosok az osztalékot). Az ügy ugyanis hazai kérdéseket is felvet, hiszen az 1979-es magyar nemzetközi magánjogi törvényerejű rendelet szerint egy társaság ott honos, ahol bejegyezték (függetlenül attól, hogy hol található a székhelye), miközben a magyar társasági törvény kiköti, hogy kizárólag az itteni székhelyű társaságokra vonatkozik. Sok külföldi tulajdonú magyar cégnél azonban gyakorlat, hogy fiktív itteni székhelyet adnak meg, sőt vezetői is külföldön élnek, itthon csak kézbesítési megbízottjuk van.
A magyar betéti társaság győzelme a többi tagállam cégeire is hatással lehet, hiszen a közösségi szintű bírói döntéssel nem mennek szembe a helyi bíróságok. Hasonló ügy már volt 1987-ben: a brit Daily Mail például a kedvezőbb adójogszabályok miatt úgy akarta áthelyezni székhelyét Hollandiába, hogy közben megtartotta volna angol honosságát. Ehhez a szigetországi szabályozás szerint szükség lett volna a pénzügyminisztérium előzetes beleegyezésére, de azt a lap ellentétesnek találta a római szerződésben rögzített szabadságjogokkal. A bíróság akkor nem adott igazat nekik. Volt egy másik eset is. Az úgynevezett Cadbury-ügyben tavaly szeptemberben hozott döntésben azt hangsúlyozták: ha egy társaságot a kedvezőbb jogszabályok miatt hoztak létre valamely tagállamban, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy a letelepedés szabadságával visszaéltek. Ugyanakkor a bíróság utalt arra is, hogy a tényleges gazdasági tevékenység fizikai jelenlétet is feltételez, tehát lennie kell például berendezett üzlethelyiségnek és alkalmazottaknak.
Az Európai Bizottság mostani álláspontja nem egyezik a tagállamokéval: a Cartesio-ügyről eddig rajtunk kívül öt tagállamnak a kormánya nyújtott be írásos véleményt, és a holdingvállalatokat kedvelő hollandokon kívül az írek és az egykori keleti blokkhoz tartozó lengyelek, csehek és szlovénok nem hívei a szabad vándorlásnak.
Sokan azt jósolják, hogy ha nyer a bajai cég, óriási lesz a káosz, a magyar cégek székhelyváltással próbálnak majd kibújni a növekvő adóterhek alól. Mások optimisták, azt vallva, hogy amennyiben itthon marad a tevékenység, a kettős adóztatást kizáró egyezmények ellenére is (az efféle megállapodások általában a székhelyhez kötik egy társaság adójogi honosságát) itt kell fizetniük az adót. Ennek a tábornak a hívei úgy vélik, ezzel a döntéssel a cégek rugalmassága nő, hiszen nem kell megszakítaniuk legalább fél évre a működésüket a költözéshez. Azt már kevesen vitatják, hogy a váltással – és az ezzel járó esetleges vagyonáttelepítéssel – megnehezíthetik a hitelezők dolgát, hiszen a tagállamokban eltérő módon szabályozzák a csődeljárást, a végrehajtást és az esetleges felszámolást is. Ugyanakkor az is tény, hogy jelenleg főleg a kis cégek szenvednek jelentős versenyhátrányt az eltérő adórendszer miatt. Ők ráadásul a nagy cégek által elköltött összeg többszörösét, fajlagosan számolva akár a kétszázszorosát is kénytelenek kiadni azért, hogy megfeleljenek a nemzetközi adórendszerek követelményeinek, mert nekik nehezebben megy/menne a költözés, mint a multiknak, így az összes felmerülő kérdésre a legfrappánsabb megoldás az lenne, ha az unió tagállamai összehangolnák az adórendszerüket.
Különben Magyarországon egyre bővül a fizetésképtelenné váló cégek sora: 2006 első felében például a felszámolások száma 15 százalékkal, a végelszámolásoké pedig 13 százalékkal nőtt 2005 első fél évéhez képest.