Tabukat döntöget Sarkozy politikája

Brice Hortefeux, a bevándorlás, integrálás, nemzeti identitás és közös fejlődés minisztériumának vezetője 25 ezer illegális bevándorló kitoloncolását tervezi az idén Franciaországból. A bevándorlókat védő egyesületek hevesen kritizálják, hogy az új kormány előre meghatároz egy „kitoloncolási adatot”. Szerintük ez felveti azt a kérdést, hogy a kétes helyzetben lévő személyek helyzetét mennyire fogják objektíven vizsgálni a hatóságok.

Nicolas Sarkozy államfő már egy éve felvetette az alig pár hete született minisztérium ötletét, s akkor nagy vihart kavart a „bevándorlás” és az „identitás” szó ily módon történő egy lapon emlegetése. „Mintha a bevándorlás fenyegetné a nemzeti identitást”, jegyezték meg a kritikusok.
Megválasztása után az új elnök létrehozta az ominózus tárcát, amelynek egyszerre feladata, hogy a bevándorlást, köztük az állampolgársági kérvényeket kezelje, és hogy részt vegyen az oktatási, lakhatási, valamint munkaügyi politikák kialakításában. Beleszólása van mindazon kérdésekbe, amelyek a bevándorlókat érintik. Az országban mintegy ötmillió bevándorló él, 40 százalékuk francia állampolgár. Elsősorban volt francia gyarmatokról érkeznek: Algériából, illetve Marokkóból, de egyre többen jönnek Afrika más részeiről és Ázsiából is.
Sarkozy már belügyminiszterként nekilátott az új bevándorlási politika kidolgozásának. Elve már akkor is az volt, hogy az „elszenvedett” bevándorlás helyett a „válogatott” bevándorlásra kell építeni: csak azon személyek jöhessenek az országba, akik hozzájárulnak Franciaország fejlődéséhez, és el tudják tartani saját magukat és családjukat. Emellett a már legálisan az országban tartózkodó külföldiek helyzetét is megszigorította, és megváltoztatta az állampolgárság megszerzésének feltételeit.
Politikájával egy olyan tabutémához nyúlt hozzá, amelyről korábban csak a szélsőjobboldal beszélt, de amely sok francia szemében helyeslésre talált. Le Pen évek óta növekvő népszerűsége többek között annak volt köszönhető, hogy kimondta azt, amit sokan gondolnak, de nem mertek szóvá tenni: hogy a közbiztonság romlása és a munkanélküliség részben a bevándorlók miatt alakult ki. Ugyanakkor ezért nem a bevándorlóak tehetők felelőssé, hanem egy olyan bevándorlási politika, amely elvben nem tesz különbséget francia és francia között, de amelyhez társadalmi szinten sok esetben diszkriminatív cselekedet társul. Az állampolgárok között a hivatalos álláspont szerint nincsenek arabok, ázsiaiak vagy feketék, hanem mindenki francia. Ami azt is jelenti, hogy a legjobb, ha franciaként viselkedik, például otthon hagyja a csadort, amikor dolgozni vagy iskolába megy. Ugyanakkor számos munkáltató első körben az önéletrajzokon szereplő nevekből szűri ki a számára nemkívánatos bevándoroltjelölteket, akiket emiatt is gyakrabban érint a munkanélküliség, mint az „eredeti” franciákat.