Katar Irán fontos partnere volt, és a katari vezetés mélyen felháborodott a csapás kapcsán. Részint azért, mert az ország jó ideje közvetít Teherán és Washington között, részint azért, mivel Katar és Irán közösen termelnek ki tengeri alatti földgázmezőket. Bahreinben az amerikai csapatok védelme sokkal gyengébb, de itt nem következett be támadás. Az emírségek területén 300 ezer iráni vendégmunkás dolgozik.

Irán, bár többször meglebegtette, nem zárta le a Hormuzi-szorost. Ezzel megszűnt volna a tengeri szállítása a kőolajnak és a földgáznak. Ezen a szoroson keresztül zajlik a világ kőolaj-kereskedelmének húsz százaléka, míg a tengeri szállítás csaknem negyven százaléka. A döntés elsősorban Kínát sújtotta volna, amely az iráni kőolaj fő vásárlója. Előnyt az oroszoknak jelentene, hiszen az áraik az egekbe mentek volna.

Az iráni atompotenciál nyilvánvalóan meggyengült. Azt, hogy pontosan milyen mértékben, nem lehet tudni. Az iráni rendszer a háború után is megmaradt. Meghirdette, hogy az atomdúsítást folytatni fogja. Továbbra is együttműködik Moszkvával és Pekinggel. A rendszer meggyengült, de nem omlott össze. Várhatóan folytatódni fognak a tárgyalások az USA-val.

Az USA győztesként szerepel. Szétverte az iráni atompotenciált és a háborúban egyetlen fő amerikai veszteség sem volt. Sem a Katarban állomásozó erőknél, sem a támadó repülőgépeknél, sem az amerikai, a Hormuzi-szoros bejáratában állomásozó és Iránra rakétákat zúdító hadihajókon.
Izrael szintén győztesnek hirdeti magát. Veszteségei az iráni rakéta- és dróntámadások hatására viszonylag csekélyek. Megítélésük szerint az iráni atompotenciál hosszabb ideig nem fog veszélyt jelenteni rájuk.

Az oroszok a háború folyamán mint nagyhatalom és mint közvetítő, teret nyertek. Washington sokadszor bebizonyította, hogy Oroszország fontos a számára. Az amerikai szenátus az iráni háború hatására nem tárgyalta meg az Oroszországgal szembeni szankciókat.

A NATO-csúcs amerikai győzelmet hozott. Miután a spanyolokat újabb vámokkal fenyegették meg, a 32 részt vevő ország elfogadta, hogy 2035-ig a katonai kiadásokat felviszik a GDP öt százalékára. Ebből 3,5 százalék lesz a valós katonai kiadás, 1,5 százalék az egyéb beruházás. A döntés után Trump elnök bejelentette, hogy az USA továbbra is készen áll bármely NATO-tagország megvédésére.

Érdekes fejlemény, hogy a Perzsa-öböl dúsgazdag államai továbbra is inkább az USA-ban és nem az EU-ban fektetnek be. Nem látják a növekedési potenciált Európában, alacsonynak tartják az elérhető profitot és túl soknak az adminisztratív szabályozást. Az új helyzet győztese újra csak Amerika lett. Dübörög a hadiipar és a fegyvervásárlás.

A britek az orosz–ukrán háború kezdete óta 58 ezer ukrán katonát képeztek ki. Eddig Nagy-Britannia csak tengerről volt képes atomeszközök indítására. Most először történelmében beszerzett olyan amerikai katonai gépeket, amelyekkel a brit atomrakéták célba juttathatóak. Giorgia Meloni olasz kormányfő bejelentette, hogy felesleges egy közös euró­pai haderő felállítása.

Szenátusi meghallgatásán az USA Európában állomásozó katonai erőinek új főparancsnoka kijelentette, hogy Ukrajna képes az Oroszországgal szembeni háború megnyerésére. Én máshogy látom a jövőt.

Elképesztő mennyiségű hadiipari együttműködési szerződést kötöttek az elmúlt napokban. A fegyvereket legyártották, eladták, a felhasználásuk helyét és idejét meglátjuk.

A szerző biztonságpolitikai szakértő