Miközben a kormány a tavaly tavaszi választások előtt még tagadta a tömeges termőföldeladás tervét, októberben lapunk már olyan információk birtokába került, melyek szerint 2006 augusztusában a földművelésügyi tárca, illetve az állami tulajdonban lévő földek felett rendelkező Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) a földek nagyarányú és gyors eladására vonatkozó szabályokon dolgozik. Egy, a minisztériumból kiszivárogtatott dokumentumból ugyanis kiderült, a termőföldeladások felgyorsítása érdekében az NFA a tárca egyetértésével egy olyan földtörvény-módosító javaslattal élt, mely-lyel elővásárlási jogot biztosítottak volna a földeket bérlő cégeknek. A módosító indítványt három szocialista képviselő be is nyújtotta, ám mivel a tervek lapunkban korábban napvilágra kerültek, a közfelháborodás, illetve Kis Zoltán liberális képviselő átszavazása miatt végül az megbukott.
Az első, az agárminiszter megfogalmazása szerint az agrárbékét veszélyeztető lépés tehát éppen a tárca tudomásával történt. Egyébként a módosítást benyújtó Herbály Imre, Magda Sándor, Karsai József, Zatykó János és Godó Lajos szocialista képviselők a helyben lakás követelményének eltörlését, illetve az elővásárlási jog kiterjesztését javasolták a cégekre, illetve azok helyben lakó tulajdonosaira is.
Miután a törvénymódosítás nem sikerült, az NFA kitalálta az úgynevezett értékesítési egységet. Ez lényegében azt jelenti, hogy különböző helyrajzi számon szereplő termőföldterületek garmadáját összevonva kínálják föl egy-egy földértékesítési pályázatban. Így 150-200 hektárnyi földet hirdetnek meg egyben, esetenként százmillió forintot meghaladó áron, s a kistermelőket ezzel elvágják a földvásárlás lehetőségétől – ha másképp nem megy, hát utólag. Ez történt nemrégiben Újfehértón, ahol a meghirdetett területre éppen egy helyben lakó gazda adta a legjobb ajánlatot, de hiába. Az érintett Szolnoki Ferenc elmondása szerint a 200 hektárnyi földterületet, melynek hektárját 295 ezer forintért hirdette meg az NFA, ő hektáronkénti 620 ezer forintos ajánlattal nyerte el, vagyis összesen 124 millió forintot ajánlott. Egy hónappal azt követően, hogy nyertesnek kiáltották ki, és már a tízmillió forintos előleget is befizette, a földalapkezelő arról tájékoztatta, hogy a pályázati eljárást mégis érvényteleníti.
Kérdéseinkre, vajon miért történt ez így, felszínes és semmitmondó válaszokat kaptunk, ám a minisztériumból egy olyan dokumentum jutott birtokunkba, mely arról tanúskodik, hogy a tárca államtitkára találkozott a földeket jelenleg is bérlő társaság, az Agro-City Zrt. vezetőjével, s ennek nyomán utasította az NFA-t az eljárás megszüntetésére, pedig a földalapkezelő egyértelműen felhívta a figyelmet arra, hogy a pályázat lefutása minden elvárásnak megfelelt. Szolnoki Ferenc tudomása szerint a környékbeli földeket bérlő Agro-City a szóban forgó birtokot hektáronként mintegy 8-10 ezer forintért bérli, miközben piaci áron a környéken 45-50 ezres hektáronkénti bérleti díjak a jellemzők. Természetesen az NFA-t megkérdeztük arról is, mi indokolta az igen alacsony bérleti árakat, ám erre nem kaptunk választ. A termőföldbérleti díjak különben már a Gazdasági Versenyhivatal szemét is szúrták, így sajtóinformációk szerint e téren jelenleg országos vizsgálatokat folytat – valószínűleg ez sem a sokat emlegetett agrárbéke jele.
Ugyancsak az állami földek erősen megkérdőjelezhető bérbeadási gyakorlatát tükrözi Szeremley Huba története. A közismert borász arról számolt be lapunknak, hogy az általa állattartásra használt városlődi, mintegy 600 hektárnyi területet egy szövetkezet bérli az NFA-tól, s az adja neki bérbe. Ez teljesen törvénytelen helyzet, mivel az államtól csak művelésre lehet földet bérelni, s az ilyen terület nem adható tovább bérbe. Az országszerte elismert gazdálkodó ezt mintegy három éven keresztül mindhiába jelezte, megoldást az NFA mégsem tudott találni a törvénytelenség megszüntetésére. Megemlítendő még, hogy Szeremley a földalapú támogatást sem kapta meg, mondván, nem ő a föld bérlője. Ez a helyzet ugyancsak törvényességi problémákat vet fel.
A fentiek alapján kérdéses, hogy milyen árat kell fizetni azért az agrárbékéért, melyre Gráf József a termőföldkérdés felmerülésekor mindannyiszor hivatkozik. A földértékesítési gyakorlat jellemzően a nagyüzemi termelőknek kedvező birtokpolitikát követ – olykor súrolva a törvényesség határát is.

A legtöbben csak 4 pontig jutnak – Ön mennyire ismeri Magyarországot?