Változó klíma

A tudomány elmélyítette a klímaváltozás okaival kapcsolatos ismereteinket és új lehetőségeket adott, hogy felvegyük a küzdelmet ellene – mondotta a minap George W. Bush. Még azt is hozzátette, hogy a következő év végéig más nemzetekkel együtt hosszú távú célokat kíván kitűzni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Mint ismeretes, Washington mind ez ideig nem volt hajlandó aláírni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklését szorgalmazó kiotói egyezményt, ezért mostani száznyolcvan fokos fordulata meglepetést okozott. Leginkább azzal magyarázzák Washington új keletű érzékenységét, hogy Bush elnök a G8 klub júniusi értekezlete előtt ki akarja fogni a szelet Angela Merkel vitorláiból. A német kancellár asszony ugyanis azt akarja, a G8 egyezzen meg konkrét lépésekben, hogy a Föld felmelegedését 2 Celsius-fokra tudják korlátozni. Washington tehát az élére akar állni annak, amit nem tud megakadályozni.
Az EU27 legújabb célja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 50 százalékkal való csökkentése 2050-ig. Ez az unió ilyen irányú céljai között a negyedik a sorban, de persze a kibocsátás mérséklésének felső határa a csillagos ég. Talán mondani sem kell, hogy a célokból eddig semmi sem valósult meg, sőt a szén-dioxid-kibocsátás növekszik.
A most már sorozatos, bizonyíthatóan irreális célkitűzések mögött főként politikai okok húzódnak meg. A zöldek nyomására, elsősorban Németországban, Belgiumban és Spanyolországban be akarják zárni az atomerőműveket, és földgázalapú, valamint szélerőművekkel akarják pótolni. Ez egyrészt meg fogja drágítani az áramot, de a szén-dioxid-kibocsátást sem mérsékli lényegesen. Ugyanis a nagyobb arányban telepítendő földgázerőművek szén-dioxidot bocsátanak ki, szemben az atomerőművel. A kibocsátás mérséklését – a neoliberális gazdaságpolitikai nézeteknek megfelelően – egy olyan kereskedelmi rendszerrel kívánják elérni, amelyben az állam által szétosztott kibocsátási kvótákkal az egyes vállalatok üzletelnek. E rendszer ugyan lehetővé teszi, hogy a tőkeerősebb vállalatok jobban szennyezzenek, összességében azonban nem hat a kibocsátás mérséklésének irányába. Az energiatermelés területén ugyanakkor érett technológiák vannak, így a kibocsátást pontosan ki lehet számítani. Ha tehát mérsékelni akarjuk azt, akkor a korszerűbb technikák elterjesztését kellene szorgalmazni a kvótákkal való üzletelés helyett. Úgy tűnik, e téren az amerikaiaknak reálisabb elképzeléseik vannak, mint a választási érdekek által befolyásolt európai politikusoknak.