A bakonyai Szent György-templom

R E J Z Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

Félezer lakosú falucska a Mecsek délnyugati lábánál fekvő, Pécstől tizenöt kilométerre található Bakonya. Neve – eredete azonos a bükkerdőt jelentő Bakonyéval – 1235-ben szerepel először írásban mint a pécsi káptalan birtoka. 1270–90 között „Bakana”, „Bokona” formában tűnik fel, 1329-ben „Bakanha”. Jakab nevű papja 1332–34 között évi 20-20 báni dénár pápai tizedet fizetett, ami az átlagnál tehetősebb plébániáról árulkodik. Szent György lovag tiszteletére szentelt egyháza a tatárjárás utáni országos templomépítési hullám idején épülhetett.
Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség munkatársai – Maróczky Erzsébet építész irányításával – 1972 és 1974 között elvégezték az épület teljes feltárását. Elbontották a templom hajójához utólag hozzátoldott északi és déli mellékhajókat, a későbbi vakolatrétegek alól napvilágra hozták a lappangó középkori részleteket. A kutatás eredményeként egy teljes XIII. századi, román stílusú falusi plébániai egyház bontakozott ki.
Az átlagosnál valóban nagyobb méretű, tört kőből (utóbb téglából) falazott épület téglány alakú hajóból, arányosan keskenyebb szentélyből, nyugati toronyból és sekrestyéből állt. Teljes hossza 30 méter, a hajó külső szélessége eléri a 11 métert. A szentély érdekessége, hogy a nagyjából négyzet alaprajzú szakasz keleti vége egy újabb szűkület után félköríves apszissal záródik. Ez utóbbi déli és keleti falkaréján az 1200-as évekre jellemző keskeny nyílású tölcsérablakok kerültek elő, bizonyítékul az egyidejű keletkezésre, ezáltal a Kárpát-medencében alig tíz rokon emléke közé sorolva a bakonyai templomot.
Két másik félköríves ablak nyílt a szentélynégyszög déli oldalán, s további két pár ablaknyílás bocsátja be a napvilágot a hajóba. Ez utóbbiak között találták meg – szintén 1974-ben – a déli bejáratot. A falkutatás során középkori freskótöredékekre is akadtak, azonban az újkori átépítések és bővítések a felismerhetetlenségig megrongálták a képeket.
Bakonya a XVI. századig szépen fejlődött. Az 1300-as évek derekától a Bakonyai család törzsbirtoka volt; 1480-ban, a família kihalásakor Mátyás király Váradi Péter kancellárnak és testvéreinek adományozta a települést. Az 1542. évi adólajstrom szerint a falu újra a pécsi káptalané. A török hódoltság pusztulásba döntötte a Mecsek vidékét. 1721-ben Bohus Imre kanonok látogatta meg a bakonyai templomot. A vizitációs jegyzőkönyv a környék legnagyobb egyházáról ír, azonban „nyugati tornyának a földdel egyenlő romjait betemették, kórusa összeomlott, az oltár kőlábazatát kivéve minden berendezési tárgya hiányzik”. Romba dőlt a déli oldalhoz kapcsolt sekrestye is. Ezután öt év alatt újjáépítették a szentélyt, kijavították és újrazsindelyezték a tetőt, a munkák azonban gyönge kivitelben készültek el, ezért előbb 1800-ban, majd 1867-ben szükségessé vált az épület teljes renoválása. Utóbb bővítették két oldalról a mellékhajókkal, majd boltozták újra a hajót, és építették az új harangtornyot a középkori torony helyébe. A Szent György-templom – amely a XVIII. században Kővágószőlős filiája volt – 1976-ban nyerte el ma is látható, helyreállított formáját. Kőből faragott, kora gótikus szenteltvíztartója azóta keresztelőkútként szolgál. Sajnos esztendőről esztendőre ritkábban.