A megbánhatatlan pufajkás kaland

A 75 éves Horn Gyula emlékezetének serkentésére és a történelmi emlékezet megteremtésére alkalmas tanulmányt publikált Germuska Pál történész a napokban a legmagasabb állami elismeréstől elesett, pufajkásból lett volt MSZP-s miniszterelnökről. Eszerint a 24 éves Horn nem egy szürke karhatalmista volt a 15 ezerből, hanem a forradalom utáni megtorlásban, ezrek elhurcolásában, forradalmárok meggyilkolásában kulcsszerepet játszó Hunyadi zászlóalj kitüntetéssel elismert tagja.

Horn Gyula Cölöpök című önéletírásában az első homályos pont Germuska Pál történész HVG-ben közzétett írása szerint az, hogy 1956. október 26-tól a Nemzetőrségben teljesített volna járőrszolgálatot. A kutató úgy véli, inkább a pártmilíciához csatlakozhatott, még az október 28-i fordulat, a felkelés hivatalos forradalommá nyilvánítását megelőzően.
A szocialista politikus életútjának a Hunyadi János zászlóaljba való belépés dátuma az egyik legtöbbet vitatott állítása – állapítja meg írásában a történész. Ismert, ezt Horn december 12-re teszi. A sajtó azonban gyakran idézi Horn saját kezűleg kitöltött szolgálati lapját, amelyen 1956. november 15-ét jelöli meg karhatalmi szolgálata kezdeteként. Korábbi önéletrajzában „1956. novembertől 1957 júniusáig” kitétel szerepelt erre vonatkozóan, az MSZMP Politikai Bizottságának 1989. január 31-i ülésén pedig ugyancsak novemberre tette a pártközpontban tett látogatását. Ám Germuska elismeri: az, hogy Horn ’56. december 6-án fegyveresen vagy csak a Kádár-kormány támogatójaként vett részt a Nyugati pályaudvarnál három felkelő agyonlövésével záruló kommunista tüntetésen, egyelőre nem dönthető el. Okiratokkal jelenleg az igazolható, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) V. kerületi intézőbizottsága 1956. december 12-én megbízta „Horn Gyula elvtársat, hogy karhatalmi beosztása végett jelentkezzen Czinege Lajos alezredes elvtársnál”, az adminisztratív osztály akkori vezetőjénél. Látogatása után a 24 éves pénzügyi előadó be is vonult szolgálatra a Hunyadi laktanyába.
A zászlóalj fél év alatt mérhetetlenül sok gaztettet követett el. Fischer András rendőr főhadnagy 1957. december 31-i beszámolójából tudhatók viselt dolgaik: az újpesti rendőrkapitányság megerősítése, hidak, a Ferihegyi repülőtér, a gyűjtőfogház és a szervezés alatt álló kistarcsai internálótábor őrzése, továbbá 85 akció. Ebből 36 járőrszolgálat, illetve 13 razzia, 10 esetben „fegyveres bandák felszámolása”. Több mint 2000 személyt állítottak elő. Az egység részt vett a csepeli és kőbányai forrongások leverésében. A Budapesten maradt század operatív csoportja 520 embert taszított az igazságügyi szervek elé. Fischer azzal is elbüszkélkedett: a Hunyadi zászlóalj határszélre vezényelt két százada 6000 határsértőt akadályozott meg a „disszidálásban”, az ottani operatív csoport 300 „aktív ellenforradalmár gyilkost” és szökött rabot adott a társszervek kezére. 1957. március 15-én a Nemzeti Múzeum környékéről legalább 30-35 fiatalt állítottak elő, mivel gyászszalaggal és Kossuth-címerrel „tüntetőleg fel-alá sétáltak”. A zászlóalj önállóan 1957 novemberéig működött; Horn már júniusban leszerelt. Az önéletírás a karhatalmi szolgálatért kapott Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremről már nem tesz említést, pedig ezt Horn Gyula is megkapta.