Nyírségi barangolásunk a vidék középkori falusi templomainak nyomában a Báthory család ősi birtokközpontjában ér véget. Utunk során már megfordultunk Nyírbátorban: április 7-i számunkban megismerkedhettünk a város nagyszerű, késő gótikus stílusú református, eredetileg Szent György-templomával. Tőle puskalövésnyire délre található a minoriták – a franciskánus barátok kisebbik rendjének – zárdatemploma. Mindkettő Báthory István erdélyi vajda akaratából és pénzéből épült, nagyjából egy időben.
A Gut-Keled nemzetségből származó Bereck lovag 1279-ben kapta IV. (Kun) László királytól adományul Bátor falut, ettől fogva onnan címezte magát a híres família. Országos nagyságra Mátyás király uralkodása alatt, az 1460-as és 1470-es években jutottak a Báthoryak. Nem csoda, hogy Hunyadi Mátyás kedvelt emberei voltak. Báthory István országbíró – e néven az első – 1458-tól udvari főétekfogó volt Budán, István fia már erdélyi vajda, Margit leánytestvére Hunyadi János sógorához (Mátyás nagybátyjához), Szilágyi Mihályhoz ment feleségül. Mégsem érdemtelenül kapta az adományokat királyi famulusától a vajda. 1479-ben az ország legvitézebb katonájával, Kinizsi Pál temesi bánnal az oldalán borzalmas vereséget mért a Dél-Erdélybe betört törökökre a Maros menti Kenyérmezőnél. A szétszórt martalóc hadtól zsákmányolt vagyon rá eső részéből – meg a királyi jutalomból – alapította és építette a Szent Ferenc-rendiek számára a kolostort és a templomot nyírségi székvárosában az 1480-as évek eleje és 1493 között. A ferences hagyomány szerint 1493-ban itt fektették először sírba a kenyérmezei hőst, s csak a XVI. század elején helyezték át földi maradványait a másik, szintén általa megkezdett Szent György-templomba.
Lenyűgöző a város déli szélén, szabadon álló épület nagysága, a funkciójából eredő, lényegre törő egysége. A tárgykör legjobb hazai kutatójának, Entz Gézának (1913–1993) 1959-ben megjelent munkájából idézzük az alábbi, máig helytálló megállapítást: „Az egyhajós, hosszú szentélyű és a szentélyhez észak felől csatlakozó toronnyal ellátott teremtemplom mind szerkezetében, mind részleteiben teljesen egységes alkotás. Ezt azért szükséges hangsúlyoznunk, mert többször felmerül az a vélemény, hogy e helyen már a XIV. században ferences templom állt. Erre azonban nem maradt hiteles adat, s a mai épület sem mutat semmiféle korábbi részletet.” (E sorozat készítése során gyakran kapok olyan – laikus – olvasói bírálatot, hogy az ismertetett templomok „az újabb tudományos kutatások szerint” sokkal régebbiek, mint amilyennek a korukat leírom. E kritika mögött rendre felismerhető az a revíziós szándék, hogy a magyarság építészeti, művészeti alkotásai időben – és minőségben – megelőzzenek minden más idegen befolyást a Kárpát-medencében. Így „keletkeznek” az utóbbi időben önkényes datálások révén „IX–XI. században épült” – valójában két-háromszáz évvel későbbi – román stílusú templomaink, és nem egy XV. század végi, késő gótikus épületről „derült ki”, hogy „már az Árpád-korban megvoltak”. Az igaz, hogy minél régebbi egy épület, annál értékesebb, de mi, magyarok nem szorulunk rá, hogy így öregbítsük évezredes építészetünk dokumentumait.)
A reformáció a XVI. század közepére elhatalmasodott az ország e részén. Amikor Báthori György földesúr is az új vallás pártjára állt, megnehezült a nyírbátori szerzetesek sorsa. Ráadásul 1587-ben Petraskó oláh vajda és zsoldos hada megtámadta és lerombolta a klastromot. Százharminc esztendeig romladozott elhagyottan a hatalmas épületegyüttes, amire 1717-ben páter Kelemen Didák minorita szerzetes irányításával – a katolikus Károlyi Sándor szabolcsi főispán támogatásával – pár év alatt helyreállították. 1722 és 1724 között készült el a barokk boltozat a gótikus keresztboltozat magasságában, vélhetőleg az eredeti formák megtartásával. A barokk modorban átépített nyugati főbejárat falazata mögül az 1973–74. évi restauráláskor került elő az az 1490 táján készült, faragott kő díszkapu, amely szamárhátívű oromzatával, keresztvirágos koronájával alighanem a legszebb késő gótikus portál Magyarországon.
1725-ben újraszentelték a felújított templomot. Pompás barokk berendezési tárgyai, faragott padjai, bútorzata és oltárai közül is kitűnik a hajó északi oldalán látható passióoltár. A gazdagon faragott faépítményt Krucsay János szabolcsi földesúr és neje, Pogány Borbála költségén állították 1731-ben. Krucsay első nejét, Tolvay Borbálát – Magyarországon utolsóként élve a pallosjoggal – hűtlenség gyanújával lefejeztette. Midőn kiderült az asszony ártatlansága, vezeklésül készíttette a remek mívű oltárt. Talán egy eperjesi mester faragta, a sárosi, szepességi gótikus szárnyas oltárok hagyományát követve.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
