„Adjanak egy kis levegőt, hogy tudjunk élni!”

A Balatonnál alig indult be a csúcsszezon. Főként a déli parton kevés a vendég, nem sokan térnek be a vendéglőkbe. Az idegenforgalommal és vendéglátással foglalkozók közül egyre többen arra jönnek rá, hogy a növekvő adóterhek miatt nemhogy meggazdagodni nem lehet egy nyár alatt a Balatonnál, hanem megélni is nehéz. Az Opten Informatikai Kft. legfrissebb adatai szerint országosan is egyre több vállalkozás szűnik meg. Számuk ebben az évben meghaladta a négyezret, korábban ez a mutató 2000–2400 között volt. A cégbírósági és adóhatósági adatok azt támasztják alá, hogy ebben a fél évben tíz százalékkal kevesebb vállalkozást regisztráltak, mint egy éve, miközben több mint tizenötezer végrehajtási eljárás indult. Mindezek a kedvezőtlen előjelek hogyan hatnak a Balatonnál? Vendéglősökkel beszélgettem, akik még gebinesként kezdték a szakmát.

A balatonszárszói Véndiófa étterem valamikor a nyárnak ebben az időszakában, szombat délben zsúfolásig tele volt. A kerthelyiségben sem lehetett asztalt kapni. Most június végén, július elején csak néhány vendég lézengett. A kamionosok kedvelt megállóhelyeként volt ismert, mert a betérő biztosan számíthatott délben-este a házias ízekre, reggel a kolbászos tojásrántottára, a meleg pogácsára és a forró kávéra. Püspök Zoltán évtizedek óta űzi ezt a szakmát, több mint húsz éve a Véndiófa éttermet mint bérlő, majd tulajdonos vezeti.
– Ez a szezon is rosszul kezdődött – panaszkodott a vendéglős. A Somogy megyei KISOSZ szervezésében májusban a déli part vendéglősei a szokásos nyár eleji értekezleten meghallgatták a különböző hatóságok figyelmeztetéseit, elvárásait. Ott voltak a többi között az ÁNTSZ, az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Hivatal, a munkavédelemi hatóság, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a vám- és pénzügyőrség, a tüzeléstechnikai hatóság emberei.
Püspök Zoltán szerint a legnagyobb baj az, hogy ezen hatóságok ellenőrzési jogkörei átfedik egymást. Ugyanazt ellenőrzi a tisztiorvos, mint amit a fogyasztóvédelmi és állat-egészségügyi hivatalnok: így az ételek tárolását, a nyersanyagok beszerzésének helyét, annak szakszerű elhelyezését és felhasználását. Mindezt szigorítja az úgynevezett HACCP-rendszer is, amit az Európai Unió tagországaiban csak nálunk vesznek ilyen komolyan. A HACCP élelmiszer-biztonsági rendszer betartása sokba kerül, többen a pénzhiány miatt zárták be boltjukat. Ehhez a rendszerhez igazodva a Véndiófa konyháját, mellékhelyiségeit tizenötmillió forintos beruházással tette alkalmassá a tulajdonos. Püspök úr azt is értelmetlennek találja, hogy a munkaszerződéseket, a nyugtaadást, a pénztárgépeket egyaránt vizsgálják az adóhatóság, a munkavédelem emberei és a vámosok.
– A hatósági ellenőrzés stílusa is viszszatetsző – mondta Püspök Zoltán. – Volt, hogy egy nap négy különböző hatóság ellenőrzött. Minden vállalkozót egy kalap alá vesznek, és a rosszat feltételezik róla. Tavaly Siófokon egy vendéglős kollégámnál szállt ki este a vámkommandó jövedéki csoportja. Fegyveresen rohanták le az üzletet. A német vendégek sorban álltak fel az asztaltól, ott hagyva a megkezdett ételt, italt. Nyilván azt gondolhatták, hogy mi lehet abban az étteremben, ahol a polcokról leszedik az italokat, kiforgatják a pult fiókjait, kirámolják a jégszekrényeket, a raktárt. A szárszói vendéglős hozzátette, természetesen nem találtak zárjegy nélküli italt a vámosok, de kollégája elvesztette oda szokott vendégeit, néhány százezer forintot, és megrendült a hitele is. – Ilyen megfélemlítéssel nem lehet balatoni idegenforgalmat csinálni. Mindenesetre ezzel a sok szabállyal, törvénnyel, teljesíthetetlen feltételekkel nehezítik a munkánkat, és az államkassza hiányát a legkönnyebben rajtunk igyekeznek bevasalni – szögezte le Püspök Zoltán. – Vagy a kis- és középvállalkozókat akarják tönkretenni, generációk munkáját megsemmisíteni, hogy a multik étteremláncai vegyék át a mi helyünket? – kérdezte szinte magától és tőlem is beszélgetőpartnerem.
Tavaly a Balaton déli partján 78 étterem, vendéglő, büfé zárt be, ezek az idén sem nyitottak ki. Sok helyen ki van téve: eladó, kiadó. Fonyódon alig van hely, ahová be lehet ülni. Persze a valódi statisztika sokkal sötétebb az étterem-tulajdonos szerint. Ugyanis többen nem adták vissza a vállalkozói igazolványukat, és a hivatal csak azokat a vállalkozásokat regisztrálja megszűntnek, amelyek ezt megteszik. Így a statisztika szerint a bezárt vendéglők nyitva vannak.
Hasonlóan siralmas a helyzet a szobakiadásnál is. Pedig az árakkal is jócskán lementek, még sincs vendég. A Zimmer frei-táblát sok háznál a szezon kezdete óta nem tudták levenni. A telt ház táblát évek óta már csak kevés tulajdonos tudja kitenni az ablakba. A balatoni vállalkozók jelentős része nem örül az újonnan megépült autópályának sem, mivel az átmenő forgalmat is jelentősen csökkentette, s megcsappant a vásárlók száma.
Püspök Zoltán szerint a csökkenő vendég- és idegenforgalomhoz hozzájárult a jelenlegi gazdasági helyzet is. Egyre kevesebb magyar engedheti meg magának, hogy beüljön szabadsága alatt egy vendéglőbe, étterembe. A Véndiófa forgalma az elmúlt két évhez képest hetven százalékkal kevesebb lett. Az üzletet így egyre nehezebb fenntartani és az alkalmazottakat eltartani. A vállalkozók helyzetét súlyosbítják a megnőtt és újabb adóterhek. A vendéglős egy 2007-es adatlapot mutatott egy főfoglalkozású egyéni vállalkozó adóterheiről, aminek véleménye szerint már nem lehet más célja, mint hogy minél többen adják vissza vállalkozói engedélyüket. Elrettentésül egy vállalkozó legjellemzőbb adóterhei: egészségügyi hozzájárulás alkalmazottanként minimum havi 23 400 forint, saját társadalombiztosítás egy évre legkevesebb 341 500 Ft, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, vállalkozói járulék, munkaadói járulék, szakképzési és táppénz-hozzájárulás, saját személyi jövedelemadó vállalkozói kivét után (18–36 százalék) évente 141480– 282960 Ft, iparűzési, kommunális, építmény-, idegenforgalmi és gépjárműadó, és sorolhatnánk tovább…
– Ilyen körülmények között egy becsületes vállalkozó örül, ha nullszaldóra hozza ki a vállalkozását – állította Püspök Zoltán. Szerinte ezt a szakmát már nem érdemes űzni. Nem tartható tovább, hogy száz forintból hetven forintot elvisznek adók címén. A cigányzenét is elűzték a Balaton-partról a lehetetlen feltételekkel. A muzsikus még egy fillért sem keresett, amikor a szerzői jogvédő hivatal például egy zenész után naponta 370 forintot kér a vállalkozótól. Nem beszélve a szerzői jogdíjról. „Adjanak egy kis levegőt, hogy tudjunk élni!” – mondta búcsúzóul a Véndiófa étterem tulajdonosa.
A Balaton északi partján egy kicsit más a helyzet. Valamivel több a vendég, mint a somogyi parton, de a vendéglátással és az idegenforgalommal foglalkozó vállalkozókat éppen úgy érintik a reformnak nevezett megszorítások, mint a szemközti parton dolgozó társaikat. Egy part közeli koktélbár vezetőivel és egy nagyon híres vendéglő tulajdonosával váltottam szót. Nevük és a pontos hely megjelölésének elhallgatását kérték, mert félnek a retorziótól, mondván, bosszúállók az APEH emberei. Itt tartunk, már beszélni sem lehet. A koktélbárosok előzőleg egy éttermet vezettek a parton. Jól is ment, a szezonban hosszú ideig telt ház volt. A bérleti díjat azonban folyamatosan emelték, közben szaporodtak s növekedtek az adóterhek, az ellenőrzések. Volt, hogy tíz alkalmazottal dolgoztak, fizették utánuk a sokféle járulékot, és természetesen a dolgozóik tisztességes fizetést kaptak. Végül a házaspár besokallt, elegük volt abból, hogy eltartanak tíz embert, és ezzel az állami szipolyozás még intenzívebbé vált, a szolgáltatói munkájukért pedig még jobban büntetik őket. Akkor jöjjenek inkább a bevásárlócentrumok, a plázaérzés, mondták. Ott hagytak csapot-papot, és egy másik helyen kisebb vállalkozásba fogtak, amit már csak ketten működtetnek. Szerintük ebből még valahogyan meg lehet élni; csak magukért és a családjukért dolgoznak.
– Veszprém megyében az elmúlt két évben ötszáz vendéglátó cég ment tönkre – állította a jó konyhájának örvendő vendéglátós, aki kifejezetten családi vállalkozást vezet, és csak a szezonban vesz fel néhány alkalmazottat. Ennek okát abban látja, hogy a balatoni vendéglátás, a turizmus évtizedek óta mindig is fejőstehénnek számított a magyar gazdaságban. Inkább elvettek tőle, mintsem adtak. Ami fejlesztés van a Balaton-parton az utóbbi időben, az nem kormányzati, hanem önkormányzati, elsősorban a helyi vállalkozók pénzéből épülő beruházás. – Amíg a „bolsevikok” és a liberálisok voltak a megye élén – bizonygatta a halkészítés elismert mestere –, addig eladták a kempingeket, például az északi part legnagyobb autóskempingjét, a balatonfüredit, ahol egyesek szerint majd lakópark épül. De csődbe ment a szobakiadó rendszer is, amit a nyolcvanas években építettek ki. Már nincs, aki szervezze a vendégeket, mert sorra zártak be az utazási irodák, amelyik megmaradt, az nem ajánl kiadó szobákat. – Ma csak az a balatoni étterem, vendéglő marad fenn, amelyik mögött rengeteg a munka óriási áldozatok árán – mondta a vendéglős, aki 42 éve űzi a szakmát. Az adóterheken kívül négyszáz százalékkal emelkedett az energiafelhasználás a HACCP-rendszer miatt. Éppen ezért a vendéglátásban a vízzel nem lehet spórolni – folyamatosan mosogatni kell –, de az elektromos árammal sem, mert ötször annyi hűtőt kellett beszerezni, mint ami eddig volt. Emellett a víz, az áram és a gáz ára az elmúlt évben többször is emelkedett.
Az északi part jó nevű vendéglátója még arra is felhívta a figyelmet, hogy nemrég egy népszerű német élelmiszer-ipari szaklap leírta: évente harminc-harminckétezer ételmérgezés van Németországban, ami mind a multinacionális cégek által gyártott élelmiszerektől eredt, és nem a vendéglátóiparban fordult elő. Szerinte ez jellemző nálunk is. A vendéglátós szakember mégis borúlátó. Úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények között a balatoni családi vállalkozásának nincs jövője. Fiai „jussát” már ez a kormány felélte.