Balliberális precedens

Megkönnyebbült a balliberális tábor: az Országos Választási Bizottság (OVB) szerdán Kálmán László három népszavazási kérdését is hitelesítette. Az OVB határozatai reménnyel töltik el őket, hiszen nem egyedül a Fidesz gyűjt majd aláírást és kampányol a kormány már folyamatban lévő vagy még csak tervezett intézkedései kapcsán.
Nemcsak népszavazás lesz, hanem várhatóan ellennépszavazás is. Ilyen még úgysem volt. Egyesek – köztük Szigeti Péter, az OVB elnöke – úgy vélik, a több hónapos folyamat vége az lehet, hogy mind a Fidesz, mind a nyelvész kérdései megkapják a választók több mint 25 százalékának szavazatát. Akkor pedig a két kérdéscsoport kioltja, megsemmisíti egymást. Az Országgyűlésnek tehát semmit sem kell majd tennie, szabadon érvényesülhetnek a kormány elképzelései. A baloldal azonban valószínűleg kicsit előre szaladt az időben. A népszavazás ügye még nincs lefutva. Bizonyosra vehető, hogy az OVB mind a hat határozata az Alkotmánybíróság elé kerül. A bírák döntését részben megelőlegezhetjük, hiszen egyszer már szabad utat adtak a Fidesz és a KDNP kezdeményezésének. A kórház-privatizáció, a gyógyszerárusítás és a családi gazdálkodók elővásárlási joga ügyében hitelesíthetőnek ítélték a kérdéseket. Ez várhatóan most is így lesz.
Távolról sem biztos azonban, hogy a nyelvész kérdései kiállják az alkotmányossági próbát. Vegyük például a földtörvény ügyét! – Egyetért-e ön azzal, hogy a földterület megművelőjét illesse meg első helyen elővásárlási jog termőföld vásárlása esetén? – tudakolja Kálmán László. Mi pedig azt kérdezhetjük: vajon kinek az elővásárlási jogáról lehet itt szó? Kit tekinthetünk a földterület megművelőjének? Azt, aki bérlőként használja a tulajdonos földbirtokát? Vagy pedig azokat a szolgáltatókat, akik a bérlő megbízásából saját kezűleg vetnek és aratnak, kapálnak és permeteznek, tehát alvállalkozóként, netán napszámosként ténylegesen megművelik a termőföldet. S még számos variáció képzelhető el. A nyelvészeti szempontból talán egyértelműnek minősíthető kérdés a jogi kategóriák teljes zűrzavarára utal. Ebből az Országgyűlés aligha tudná eldönteni, kinek kell megadnia az elővásárlási jogot.
A termőföld kérdése egyébként a régi mozgalmi jelszavakat juttathatja eszünkbe. Azokat az időket idézi, amikor a következő tulajdonjogi megfontolások érvényesültek: „Miénk a gyár!”, „Tiéd az ország, magadnak építed!”, „Azé a föld, aki megműveli!” Nem lenne meglepő, ha az Alkotmánybíróság úgy találná, hogy a földbirtok ügyében feltett kérdés nem egyértelmű, nem bocsátható népszavazásra. Hasonló aggály vethető fel annak a kérdésnek a kapcsán is, amely az önkormányzatok egészségügyi feladatainak ellátásáról érdeklődik.
A formainál súlyosabb a tartalmi dilemma. Milyen referendum az, amelyet azért kezdeményeznek, hogy ugyanabban a kérdéskörben megakadályozzák a nép tényleges megkérdezését? Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy a nép a hatalmat képviselői útján és közvetlenül gyakorolja. A komoly szándékkal elindított népszavazási eljárás meghiúsítása aligha nevezhető a népszuverenitásból fakadó jogok gyakorlásának. A nyelvész kezdeményezése tilalmazott, burkolt alkotmánymódosításnak tekinthető.
A Horn-kormány úgy próbált egy népszavazást kijátszani, hogy ugyanabban az ügyben maga is eljárást indított. A Gyurcsány-kabinet egy magánkezdeményezés támogatásával igyekszik útját állni a népszuverenitás gyakorlásának. Az Alkotmánybíróságnak most módja lesz arra, hogy az 1997-es precedenst továbbgondolva kifejtse álláspontját a jogi formában megnyilvánuló politikai törekvésről.