Dörmög az orosz medve

Sokan spekuláltak azon, hogy a Kreml ellenőrizte sajtóorgánumok által jól előkészített CFE-kiugrási manőver végül pozitív fordulatot vesz, és Vlagyimir Putyin mégsem írja alá az európai hagyományos fegyverekről szóló szerződés végrehajtásának felfüggesztését kimondó elnöki rendeletet. Csalatkozniuk kellett, mert Oroszország vezetője gyakorlatilag kilépett a hidegháborút lezáró megállapodásból, amely egyben a kontinens ma már magától értetődőnek vett katonai stabilitásának az egyik sarokköve. Moszkva arra hivatkozik, hogy a NATO tagországai nem ratifikálták az 1990-ben között megállapodás 1999-es módosítását, míg a szövetség ezt azzal indokolja, hogy az orosz csapatok az ígéretekkel ellentétben még mindig nem vonultak ki Grúziából és Moldovából. Szakértők viszont sokkal inkább azt valószínűsítik, hogy a lépés annak az aszimmetrikus válaszsorozatnak a része, amellyel Oroszország a saját biztonságán esett csorbát akarja kiköszörülni, legyen szó a NATO-bővítésről, a szövetség közép-ázsiai jelenlétéről vagy a mindennél veszélyesebbnek ítélt amerikai rakétavédelmi tervekről Közép-Európában.
Bár a szerződés 150 napos felfüggesztési ideje alatt még sok minden történhet, érdemes megvizsgálni, hogy Putyin sakkhúzásának milyen hatása lehet az európai biztonsági környezetre. Mert hiába az olajbevételek nyújtotta többletfinanszírozás (2004 óta évről évre 25-30 százalékkal nő az orosz védelmi költségvetés), nyilvánvaló, hogy Oroszország még mindig képtelen olyan gyors fegyverkezési programra, amelynek útjában állhatnának a CFE korlátozásai, azaz hogy hány tankja, repülőgépe, helikoptere lehet. A 2006 és 2015 között időszak állami fegyverzeti programja (GPV–2015) ötezermilliárd rubellel számol, amiből még mindig kevés pénz marad a hagyományos erők „fejlesztésére”. Csak összehasonlításképpen: ez körülbelül feleannyi, mint amit az Egyesült Államok évente (!) költ védelemre.
Oroszország aligha akarhatja Európát ismét „szovjet módon” fenyegetni ugrásra kész harckocsihadosztályokkal. Sokkal valószínűbb, hogy az ellenőrzési rezsimek felfüggesztése nyomán kialakuló bizonytalanságra építenek. Míg ugyanis a NATO-tagországok ellenőrei eddig rendszeresen meggyőződhettek a CFE mennyiségi és telepítési előírásainak betartásáról, ezentúl a legális megfigyelésére nem lesz módjuk. Bár ez aligha gátolja meg a NATO-t a pontos helyzetfelmérésben, az európai lakosság az elhangzó orosz fenyegetések miatt minden bizonnyal az amerikaiakat teszi majd felelőssé, amiért ingerlik Moszkvát. Ha ez a kommunikációs akció sikerrel jár, még az sem kizárt, hogy az amerikai tervek minden eddiginél keményebb ellenállásba ütköznek Lengyelországban és Csehországban, ahol a közvélemény (javarészt éppen az orosz reakciótól való félelmében) már most nagy többséggel elveti a rakétavédelmi rendszer befogadásának ötletét.