Sajátos megnyitó, de nem más, mint az eddigiek: van pizsamás beteg, betegszállító, főnővér, pszichiáter s kifogástalan öltönyös egészségügyi menedzser is. És sok művészetpártoló, látogató, érdeklődő. Maga a galéria támogatásokból jött létre: vállalatok, magánemberek, civilek kétkezi munkájából és pénzügyi adományából 2004-ben. A Tárt Kapu Galéria műtárgyait az intézetben folyó művészetterápiás foglalkozások termékei adják. Nem sete-suta képzőművészeti tárgyak láthatók a kiállításon, teljes értékű művészeti remekek sorakoznak itt, szobrok, kisplasztikák, festmények. A galériába kerülő műveket a művészetterápiás foglalkozásokat vezető képzőművészekből álló művészeti tanács választotta ki. Az elmúlt években a 721 munkanapon keresztül nyitva tartó galériában 1200-nál is több festményt és kisplasztikát tekinthettek meg az érdeklődők. A műveket 15 kiállításon több mint 15 ezer látogató nézte meg ebben az időszakban.
– Az alkotások többnyire vidámak, nem olyan világot ábrázolnak, mint amilyet az egészségügyi kormányzat hozott ránk – veti oda valaki ironikusan.
– Ma már – az egyre hatékonyabb gyógyszereknek köszönhetően – a pszichiátriai betegségek kezelésének végső célja nem a tünetek csillapítása vagy megszüntetése, hanem az érintett betegek teljes életbe visszavezetése. A társadalomba történő sikeres visszailleszkedés kulcsa a megfelelő rehabilitáció és annak részét képező művészetterápia – tudom meg egy szakembertől.
– Hagyománnyá vált a jótékony célú árverések szervezése a galéria kiállítási anyagából, valamint az intézet több alkalommal tartott nyílt napot, ahol a betegek és a látogatók közösen vehettek részt képző- és iparművészeti foglalkozásokon. Az így szerzett bevételt a művészetterápiás foglalkozások anyagszükségletére fordítottuk – tudom meg Nagy Zoltán profeszszortól, az intézmény főigazgatójától. Mint tudható, az OPNI papíron már nem létezik, más intézmények jogán folyik itt a betegellátás. Kilenc kórház veszi át a betegeket és a dolgozók egy részét, ám az elsietett, kapkodós „reform” következtében a kijelölt kórházak még nem készültek fel a fogadásukra.
A galéria második születésnapján, 2006 szeptemberében Sólyom László köztársasági elnököt látták vendégül, ő most is levélben méltatta a törekvéseket. Itt van viszont a kerületi polgármester, ám a búcsúkiállítás megnyitójára az Egészségügyi Minisztérium képviselői nem jöttek el.
Sokan nem is gondolnák, hogy a pszichiátriai betegek művészetterápiája milyen fontos. Volt.
A képzőművészet kapcsolata a pszichopatológiával rendkívül gazdag.
– A művész képi, tárgyi megjelenítő képességével, rajzaival, festményeivel, szobraival bepillantást enged benső énjébe, saját lelki működéseinek komplexitásába. Az őszinteségnek, a kendőzetlen feltárulkozásnak katartikus ereje van. A szemlélő számára az azonosulás lehetőségét, élményét jelentheti, hogy a művek olyasmit mondanak ki helyettünk, amit mi magunk nem merünk megfogalmazni. Több évezred tapasztalatai mutatják, hogy a műalkotások komoly hatással vannak lelkünkre, és klinikai megfigyelések tömege támasztja alá: a pszichiátriai betegek állapota nagymértékben befolyásolható a művészet eszközeivel, zenével, képpel, mozgással, színházzal. Célunk a galériával az volt, hogy ezt a törekvést közelebb vigyük az emberekhez – mondja Horváth Szabolcs a gyógyító célú foglalkoztatók nevében.
Megtudom, a művészetterápia önálló gyógyeljárásként a legtöbb mentális zavar esetén nem elegendő, de kiegészítő kezelésként a gyógyszeres, pszicho- és egyéb szocioterápiás beavatkozások mellett elemi hatású lehet. A művészetterápia speciális kommunikációs csatornákat nyit, és gyakran a szokványos terápiák hatástalansága esetén is áttörést hozhat az önmagukba zárt, a külvilágtól saját lelki világukba zárkózó, különös élményekre különös viselkedésformákkal reagáló páciensek kezelése során.
A XX. század elejéig a pszichiátriai betegek műalkotásairól, műveiről a világ csak szórványosan értesülhetett, a közvélemény igazán pedig csak az 1950-es világkongresszus alkalmából ismerkedhetett meg a művészetterápiák eredményeivel és magukkal a művekkel. Azóta egyre több intézet, egyesület, szövetség alakult világszerte, amelyek a pszichés zavarral élők alkotásait, a művészetterápiákat állították tevékenységük középpontjába. Újságokat adtak ki, galériák létesültek, illetve a meglévő galériák helyet adtak a betegek műveinek is. Néhány híres művész (pl. Van Gogh, Soutine és sokan mások) pszichiátriai betegsége az utóbbi évtizedekben újra felhívta a figyelmet a művészet és a mentális betegségek kapcsolatára.
Itt Budapesten, a búcsúmegnyitón grafikák, olaj- és akvarellfestmények, kisplasztikai alkotások, hímzések és textilmunkák dicsérik a betegek alkotókedvét, tehetségét. A Tárt Kapu Galéria méltán sorakozhat fel Európa nagy pszichiátriai intézményeiben működő művészetterápiás gyűjtemények sorába. A betegek képei mellett a gyűjtemény természetesen kiemelt helyet biztosított az itt ápolt hivatásos képzőművészek alkotásainak is, többek között Nemes Lampérth József, Bártfay József Árpád, Pál István, Zórád Géza és Áronson Gábor műveinek.
A gyűjtemény a látogatók figyelmének felkeltése mellett a toleranciára való nevelésen túl lehetőséget ad arra, hogy a művészettörténész kutatók sok esetben ma már csak itt fellelhető művek, dokumentumok alapján elinduljanak egy-egy alkotói pálya feltérképezésénél, a pszichológus, pszichiáter szakemberek számára pedig hozzáférhetővé válnak a különböző kórformák képi, vizuális lenyomatai.
Bezár a galéria, megszűnnek a művészetterápiás foglalkozások is. Megint sokkal szegényebbek lettünk. Kár, hogy ebből az egészből az egészségügyi kormányzat vezetői nem értettek meg semmit.
Magyar Péter
Magyar Péter megint ringbe szállt a valósággal, de az végül a baloldali politikus fölé kerekedett
