Én nem tudom, helyénvaló-e, hogy amikor csopaki házunkban különböző kft.-k, utazási irodák, s egyéb piaci szereplők rábeszélő emberei telefonon hívogatnak, kissé morózusan köszöntöm őket, sőt nemegyszer leteszem a telefont, mielőtt mondandójukat elkezdenék. Kifejezetten utálom a palimadárfogásnak eme erőszakos módját, s ez az utálat olykor magával ragad, s felfüggeszti bennem a szeretetet, amelyet embertársaim, felebarátaim iránt érezni igyekszem.
A minap a lányom figyelmeztetett rá, hogy szegény telefonosok csak a munkájukat végzik, én pedig lenyeltem azt a választ, hogy a hívott fél reakciója természetes velejárója ennek a munkának, mint ahogy a kubikolással is együtt járt a feltört tenyér. Beláttam, hogy végső soron igaza van, bár a hívogatásra kárhoztatott dolgozó szempontjából lényegében szerintem egyre megy, hogy undorodva lecsapom a telefont, vagy bűbájjal utasítom el ajánlatát. Netán így gyorsabban is megy a dolog, s több ideje jut arra, hogy megfogja az esedékes palimadarat. Belátásom után úgy döntöttem, változtatok a modoromon. Tehát, amikor minap a Kék Lagúna hölgyhangú képviselője, Kristóf úrként szólítván, személyesen kért a telefonhoz, majd bemutatkozott és közölte, hogy van egy szenzációs utazási ajánlata, udvariasan üdvözöltem, és kértem, tiszteljen meg mondandójával. A következő dialógus zajlott le közöttünk:
– Önnek olyan szerencséje van, hogy a Kék Lagúna Kft. egyharmadnyi összegért luxusutazást ajánl fel Tahitire és a környező szigetekre.
– Luxusutazást?! – kérdeztem hitetlenkedve. – És Tahitire? Ahol Gauguin Gogen alkotott?
– Az az úr is nyilván a mi szolgáltatásunkat vette igénybe.
– Elképzelhető. És egyharmadnyi összegért? – A hangom most már csodálatot fejezett ki.
– Igen – felelte lelkesen.
– Hihetetlen – mondtam.
– Igenis hihető uram!
– És szólhatok Tárnoki néninek is? Ez az ajánlat rá is érvényes?
– Természetesen szólhat, uram.
Egy pillanatig eltűnődtem: – És mihez képest egyharmadnyi?
Csend lett. Erre ugyanúgy nem volt felkészülve, mint Chacon Csonttörő övön aluli jobbhorgára. – Hogy érti ezt? – kérdezett vissza.
– Azt hiszem úgy, hogy mihez képest. Mármint.
– Ja! Értem uram. Az eredeti árhoz képest.
– Tehát az eredeti ár kétharmadát a Kék Lagúna elengedi.
– Természetesen uram.
– Ez hihetetlen.
– Éppen ezért hívtam önt, mert így van, és hihető.
– Fenomenális.
– Hát akkor uram?
– Ki képezte az eredeti árat?
– Már hogy az eredetit…
– Igen. Ez valami nemzetközi ár volt, mint mondjuk a forint értéke a bankközi devizapiacon?
– Ehhez nem értek, uram.
– Feltételezhető, hogy az eredeti árat is a Kék Lagúna határozta meg?
– Minden bizonnyal. – A hangban most már volt némi türelmetlenség. – Hajlandó végre dönteni, uram?
– Miről?
– Az ajánlatunkról.
– És milyen kártérítés jár cunami esetén?
Hogy a hölgy ekkor miért tette le a kagylót, én nem tudom…
Emmanuel Macron: Európa soha nem hagyja magára Ukrajnát
