(ki legyen palimadár…)

Kristóf Attila
2007. 07. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Én nem tudom, helyénvaló-e, hogy amikor csopaki házunkban különböző kft.-k, utazási irodák, s egyéb piaci szereplők rábeszélő emberei telefonon hívogatnak, kissé morózusan köszöntöm őket, sőt nemegyszer leteszem a telefont, mielőtt mondandójukat elkezdenék. Kifejezetten utálom a palimadárfogásnak eme erőszakos módját, s ez az utálat olykor magával ragad, s felfüggeszti bennem a szeretetet, amelyet embertársaim, felebarátaim iránt érezni igyekszem.
A minap a lányom figyelmeztetett rá, hogy szegény telefonosok csak a munkájukat végzik, én pedig lenyeltem azt a választ, hogy a hívott fél reakciója természetes velejárója ennek a munkának, mint ahogy a kubikolással is együtt járt a feltört tenyér. Beláttam, hogy végső soron igaza van, bár a hívogatásra kárhoztatott dolgozó szempontjából lényegében szerintem egyre megy, hogy undorodva lecsapom a telefont, vagy bűbájjal utasítom el ajánlatát. Netán így gyorsabban is megy a dolog, s több ideje jut arra, hogy megfogja az esedékes palimadarat. Belátásom után úgy döntöttem, változtatok a modoromon. Tehát, amikor minap a Kék Lagúna hölgyhangú képviselője, Kristóf úrként szólítván, személyesen kért a telefonhoz, majd bemutatkozott és közölte, hogy van egy szenzációs utazási ajánlata, udvariasan üdvözöltem, és kértem, tiszteljen meg mondandójával. A következő dialógus zajlott le közöttünk:
– Önnek olyan szerencséje van, hogy a Kék Lagúna Kft. egyharmadnyi összegért luxusutazást ajánl fel Tahitire és a környező szigetekre.
– Luxusutazást?! – kérdeztem hitetlenkedve. – És Tahitire? Ahol Gauguin Gogen alkotott?
– Az az úr is nyilván a mi szolgáltatásunkat vette igénybe.
– Elképzelhető. És egyharmadnyi összegért? – A hangom most már csodálatot fejezett ki.
– Igen – felelte lelkesen.
– Hihetetlen – mondtam.
– Igenis hihető uram!
– És szólhatok Tárnoki néninek is? Ez az ajánlat rá is érvényes?
– Természetesen szólhat, uram.
Egy pillanatig eltűnődtem: – És mihez képest egyharmadnyi?
Csend lett. Erre ugyanúgy nem volt felkészülve, mint Chacon Csonttörő övön aluli jobbhorgára. – Hogy érti ezt? – kérdezett vissza.
– Azt hiszem úgy, hogy mihez képest. Mármint.
– Ja! Értem uram. Az eredeti árhoz képest.
– Tehát az eredeti ár kétharmadát a Kék Lagúna elengedi.
– Természetesen uram.
– Ez hihetetlen.
– Éppen ezért hívtam önt, mert így van, és hihető.
– Fenomenális.
– Hát akkor uram?
– Ki képezte az eredeti árat?
– Már hogy az eredetit…
– Igen. Ez valami nemzetközi ár volt, mint mondjuk a forint értéke a bankközi devizapiacon?
– Ehhez nem értek, uram.
– Feltételezhető, hogy az eredeti árat is a Kék Lagúna határozta meg?
– Minden bizonnyal. – A hangban most már volt némi türelmetlenség. – Hajlandó végre dönteni, uram?
– Miről?
– Az ajánlatunkról.
– És milyen kártérítés jár cunami esetén?
Hogy a hölgy ekkor miért tette le a kagylót, én nem tudom…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.