Lenin Lübeckből

Vér szerinti rokona vagyok Vlagyimir Iljics Uljanovnak! – erre a váratlan felismerésre jutott a német Günter Kruse. A Wagner-fesztiváljáról híres Bayreuthban élő pszichológussal és családkutatóval arról beszélgettünk, miképpen bukkant a bolsevik forradalmár családfájának a Szovjetunióban nemigen reklámozott, terebélyes német ágára.

Amikor Günter Kruse még a hidegháború idején elkezdte kutatni a Lenin-családfát, áthidalhatatlannak tűnő akadállyal találta szemben magát: a Kreml mindent megtett annak érdekében, hogy elkendőzze a kommunista világhatalomhoz vezető forradalom vezéralakjának német és svéd származását, és Lenint kizárólag mint az orosz föld szülöttét mutassa be az ország népének. Kruse csak a szovjetrendszer megszűntével kapott lehetőséget arra, hogy orosz archívumok anyagát is átvizsgálva nyomozzon a forradalmár származásának a titka után.
A hetvenöt éves Krusét pszichológusi hivatása és a történelem iránti érdeklődése fordította a családfakutatás felé.
– A famíliák története szorosan összefügg a szülőváros, az ország kultúrájával. Olyan összefonódások tárultak fel előttem, amelyekre előzőleg álmomban sem gondoltam – mondja.
De hogyan is kezdődött a Lenin-családfa-kutatás? Günter Kruse a hatvanas évek végén rövid sajtójelentésre figyelt fel. Arról értesült belőle, hogy Lenin elődei között Grosschopff nevű családtagok bukkantak fel.
– A hír felvillanyozott, mivel az édesanyám leánykori neve is Grosschopff volt, ez a név pedig igen ritka – mondja. Ettől kezdve igyekezett utánajárni az összefüggéseknek. A családfa történetének feltárása végül, bármennyire is bizarrul hangzik ez Lenin esetében, Kruse számára „örvendetes” eredménnyel zárult. – Lenin nagyanyjának, a Szentpétervárott született Anna Grosschopffnak a testvére, Gustav Adolf Grosschopff volt a dédapám – állítja a családfakutató. – A rokoni kapcsolat tehát elvitathatatlan!
A német ág a következőképpen vezethető vissza: Anna Grosschopff férjhez ment Alexander Blank orvoshoz, és ebből a házasságból származott Maria Blank, Lenin anyja, aki német nevelésben részesült. A Blank gyerekek nagynénjüktől, Katarina-Leonora von Essen tanárnőtől tanultak németül, angolul és franciául. A családban otthon heti kétszer kizárólag német nyelven folyt a beszélgetés.
– Felfedeztem, hogy Maria, Lenin anyja folyékonyan beszélt németül, tehetséges zongorista volt, aki a német zenét helyezte előtérbe. Lutheránus családból származott, és az uljanovszki evangélikus templomban néha-néha leült az orgonához, hogy játékával kísérje az istentiszteletet – közli Kruse.
A kutató több alkalommal is járt Uljanovszkban, szoros kapcsolatot épített ki a Lenin szülőházában berendezett múzeum vezetőivel. Az orosz kollégák – hozzá hasonlóan – hosszú ideig nem mertek olyan területre tévedni, amelyet a szovjetrendszer inkább politikaiaknak tartott. Kruse megfogalmazásában: „A félisten Lenin mögött nem állhatott német rokonság, a szovjet ideológia színtiszta oroszként kívánta bemutatni.”
Hosszú ideig tehát ismeretlen volt, hogy Anna Grosschopff apja Lübeckből vándorolt ki Szentpétervárra, ahol kereskedőként vert gyökeret, és svéd nőt vett feleségül. „E tények a Szovjetunióban nem kerültek szóba. Most viszont az a benyomásom, hogy az orosz kutatás igyekszik bepótolni az elmulasztottakat. Igaz, úgy tűnik, hogy a foltos hírnevű forradalmárt most épp a családi múlt feltárásával próbálják népszerűsíteni!”
Günter Kruse családkutatása az orosz média érdeklődésének középpontjába került, hála a uljanovszki múzeum munkatársainak.
– A helyi sajtó szenzációként tálalta a munkámat. Az egyik moszkvai távirati iroda átvette a témát, amely ezzel átlépte a határokat. Előbb a Berliner Zeitung, majd a Bild jelentkezett nálam – mondja Kruse, ám keserűen megjegyzi: sajnos több olyan utalást is a szájába adtak, ami nem felel meg a valóságnak.
– Holmi híresztelésekből kiindulva abban bíztak, hogy rajtam keresztül sikerül bebizonyítaniuk, a volt német államelnök, Richard von Weizsäcker is rokona Leninnek. Ami persze találgatás és valótlanság!
Ugyanakkor vannak még tisztázatlan kérdések Lenin családja körül. Például mind a mai napig nem tudni, miért vette fel Vlagyimir Iljics Uljanov a Lenin nevet. Több erre vonatkozó magyarázatkísérletet ismerünk. A Lhenin nevű ősi német kolostor, a szibériai Léna folyó vagy a hasonló névre hallgató hajdani pesztonka emléke késztette a felvételére? A moszkvai Michael Stein átfogó biográfiát jelentetett meg Leninről. A mű hetven oldalon keresztül foglalkozik a név eredetével. Kruse meglátása: véletlen, hogy Vlagyimir Iljics végül a Lenin nevet választotta.
– Lenin sokszor változtatta a nevét, különböző álneveken publikált, ezek közé tartozott a Lenin is, amiről egy időben lemondott, majd ismét felvette, és azután véglegesítette. A végső választás alighanem a véletlenen múlt.
Vlagyimir Iljics – Szibériában eltöltött háromesztendei száműzetés után – 1900 júliusában elhagyta Oroszországot, és Genfen keresztül Münchenbe érkezett. Az ott meglehetősen gyakori Meyer név alatt egy szociáldemokratákkal szimpatizáló kocsmárosnál, Rittmeyernél szállt meg a Kaiserstrasse 53. szám alatt. Hogy miért a bajor fővárosra esett a választása? Kruse megítélése szerint azért, mert a gyermekkorában elsajátított nyelv nem jelentett neki semmiféle nehézséget, itt gyors iramban fejlődött a szociáldemokrácia, aránylag széles körben ismerték a marxista tanokat, a jelentős ipari fejlődés során pedig erős proletariátus jött létre.
– Véleményem szerint Lenin innen szándékozott megindítani az orosz forradalmat és kirobbantani a kommunista világrevolúciót.
Lenin aztán a bajor állami könyvtárban írta ismert könyvét Was tun? (Mi a teendő?) címmel.
Német gyökerekre visszavezethető származása viszont már aligha játszott szerepet abban, hogy az őt és a mellé szegődött forradalmárokat 1917-ben Svájcból Németországon, Svédországon és Finnországon keresztül szülőhazájába szállító, exterritorialitást élvező vonat állítólag megállt Berlinben, és negyvenmillió aranymárkával gazdagabban folytatta útját Pétervár felé. (II. Vilmos császár abból a meggondolásból támogatta Lenint, hogy a forradalom által kikényszerített kormányváltás után különbékét tud kötni Oroszországgal. A császárság 1918 márciusában el is érte célját, II. Vilmos azonban novemberben kénytelen volt lemondani.) Nyolc hónappal később meggyilkolták a szintén német gyökerekkel rendelkező cári családot, az újabb tézisek szerint Lenin parancsára.
De ez már nem Günter Kruse területe. Ő inkább a forradalmár születése előtti időkre koncentrál. Lenin családi múltjának kutatója arra következtet a különböző archívumokban gyűjtött adatokból, hogy az 1924 januárjában elhunyt Lenin családfája sokkal távolabbi időkre nyúlik vissza, mint azt eddig hitték – Lübecken, Lüneburgon, Revalon (ma Tallinn) keresztül a középkorig. Ennek feltérképezése talán egy kicsit öncélúnak tűnhet, ám Krusét nem csupán a családfa érdekli, hanem az is, miképpen alakult a családok társadalmi helyzete, milyen gondolatokat, felfogást, érveket, elképzeléseket adhattak át egymásnak a família tagjai generációkon át.
– Nem elégítenek ki a nevek, a születési és elhalálozási adatok. Szeretném tudni, melyik szociális-társadalmi csoporthoz tartoztak azok az emberek, mit értek el, milyen volt családjuk struktúrája, szellemisége, érdeklődése. Ezek azok a témák, amelyek után továbbra is kutatok.