Lezáratlan kommunista múlt Németországban

A volt NDK állambiztonsági minisztériumának hátramaradt irataival foglalkozó hivatal rendszeresen hallat magáról. Tizenhét esztendővel a német újraegyesítés után a Stasi-papírok feldolgozása és annak kísérőjelenségei még mindig problémáktól terhelt örökséget jelentenek.

(Köln)
A hivatal első vezetője, a kormánybiztosi jogokkal felruházott Joachim Gauckról elnevezett szervezet személyzeti összetétele éppen úgy aktuális vitatéma, mint a hivatal jövője. Gauck, a keletnémet erőszakrendszer ellenzőinek egyik meghatározó személyisége a berlini fal leomlását követően nehéz feladattal találta szemben magát, a Stasi-akták rendezésére háromezer főnyi hatóságot kellett felállítania. A munkatársak kiválasztásánál abból a meggyőződésből indult ki, hogy a papírtömeg átvilágítását elsősorban olyan személyek tudják gyors iramban megoldani, akik a rendszer szolgálatában álltak és ismerik annak labirintusát. Így került a Gauck-hivatalhoz ötven egykori Stasi-ügynök, akikkel határidő nélküli szerződést kötöttek. Közülük negyvenegy még most is itt dolgozik. Marianne Birthler – a szervezet jelenlegi vezetője – első alkalommal kritizálta elődjét, és kijelentette: „ma már nem tudjuk a tubusba visszanyomni a fogpasztát”. Joachim Gauck védelmébe vette a hajdani ügynökök foglalkoztatását eredményező döntését, és magyarázatul kijelentette: „a rendezetlen aktatömeg láttán az ő ismereteikről nem lehetett lemondani.” A hírhedt Erich Milke vezette állambiztonsági minisztérium bizalmasai időmegkötés nélküli szerződést kaptak és így nem lehet nekik felmondani. Birthler aszszony azzal a garanciával igyekszik elvenni a visszás helyzet élét, hogy a hajdani NDK-ügynökök nem juthatnak hozzá bizalmas és szenzibilis aktákhoz. A személyzeti politika e jelzáloga mellett a hivatal jövője is ellentétekről gondoskodik. Bernd Neumann, a kultúrpolitikáért felelős államminiszter egy alapítványnak szándékozik átadni a Stasi-iratok tudományos feldolgozását, az aktákat pedig a köztársaság központi archívumában, Koblenzben akarja véglegesen elhelyezni.
Marianne Birthler elhibázott döntésnek tartja a CDU-politikus és rajta keresztül a kereszténydemokraták elképzelését, és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a független hivatal munkáját az NDK összeomlása után legalább harminc esztendőn keresztül – 2019-ig – biztosítani kell. E meglátását mind a szociáldemokraták, mind a Zöldek támogatják. Oskar Lafontaine, a Baloldali Párt vezéralakja a szervezet felszámolását követeli: „az országnak fontosabb gondjai vannak, mint a Stasi-spiclik leleplezése.” Meggyőződése merő ellentétben áll a közhangulattal. Tavaly havonta hétezer aktabepillantást igénylő kérvény érkezett a hivatalhoz, és arra utal, hogy a fiatal generáció tagjai fokozott érdeklődést tanúsítanak az NDK múltjával szemben. A keleti tartományok pedagógusai a német történelem oktatása során igyekeznek felhasználni a Stasi-aktákból levonandó tanulságokat. Különös tekintettel arra a jelenségre, hogy az NDK állambiztonsági szervezetének egykori munkatársai egyre nyíltabban és hangosabban próbálják meghamisítani a múltat.