Kiss Imre negyvenhét éves, kedvese, Kármen a harmincas évei elején jár. Virágokkal foglalkoznak, őstermelők. A bicskei kávéház teraszára vastag paksamétával érkeznek. Kávét rendelünk, majd egymás szavába vágva, feldúltan mesélik Imre történetét.
Imre kálváriája egy telek, majd egy autó megvásárlásával kezdődött.
Elhatározták, kiköltöznek a főváros hetedik kerületéből, építkezni fognak. Vettek egy telket Mány-Alsóörspusztán, a szőlőhegyen. Jelentős földmunkákat kellett elvégezni ahhoz, hogy az építkezés megkezdődhessen 2002 őszén. A munkára negyedmillió forintos árajánlatot kaptak.
– Úgy gondoltam, olcsóbb lesz, ha saját teherautóval oldom meg a dolgot – mondja a napbarnított, mokány férfi.
Ez azért is tűnt jó ötletnek, mert Kiss Imre sokáig teherfuvarozó vállalkozó volt. Ráadásul az autóra csak a saját kertjében volt szüksége: a telek egyik végéből kellett földet szállítani a másikba, erre a célra pedig megfelelt egy forgalomból kivont jármű is, amire elvileg nem kell súlyadót, illetéket fizetni. Talált is egy kiszolgált billencs IFA-t, amely, úgy tudta, ideiglenesen ki volt vonva a forgalomból. Kétszázezer forintért megvette. A földmunkákat elvégezték, az autót 160 ezerért eladta.
– A negyedmilliós munkát megoldottam negyvenezerből. Büszke voltam magamra egészen 2006. március 3-ig – mondja Imre. Azért csak eddig, mert ekkor kapott egy „ismételt” felszólítást. Kérték, menjen be a mányi polgármesteri hivatalba, és nyilatkozzon, hogyan áll anyagilag.
Kiss Imre bement, bár nem tudta, miért. Csakhamar fény derült a tartozás okára: az illetékhivatal az IFA átírási költségét követelte tőle. Érdekes, hogy a követelés négy esztendő alatt sehogy sem találta meg Kiss Imrét, aki ráadásul abban a tudatban vásárolta a teherautót, hogy mivel nincs forgalomba helyezve, éppúgy nem kell illetéket fizetnie utána, mint ha valakinek a megunt télikabátját vásárolta volna meg a bolhapiacon.
Imre állandó lakcíme sokáig Pesten volt, mivel Mányon még nem készült el a ház. Az első telet sátorban, illetve pincében vészelte át. Igaz, a pince fűthető, ahol szoba, konyha, tusoló, telefon, sőt internet is van. A bicskei postán 2006-ban postafiókot bérelt, akkor már az állandó lakcím azonos volt a tartózkodási helyével: Mány-Alsóörspusztán a 3594/1-es helyrajzi szám.
A postafiókba aztán – a márciusi levelet követően – fizetési felszólítás is érkezett 2006 májusában. Ekkor derült ki, hogy a vásárolt autó adatai nem egyeztek meg a munka elvégzése után eladott teherautó adataival.
– Vagyis valahol létezik egy autó, amely az én nevemen van, csakhogy ez nem az az autó, amelyiket annak idején hazahoztam – mondja Imre, aki már tudja, nagy a baj. A papíron birtokában lévő autó – erre gyanakszik – soha nem is volt nála.
A férfi kérelmet nyújtott be a fehérvári illetékhivatalba, hogy vizsgálják felül az autóvásárlását. A teherautó előző tulajdonosával perre ment. Az eladó azt vallja, Kiss Imre tudta, hogy az eladásra kínált IFA forgalomban van, Imre azonban határozottan állítja, hogy ő forgalomból kivont gépkocsit vásárolt. (Hogy kinek van igaza, arról majd a bicskei bíróság dönt.)
– Mi van, ha fát lopnak a másik autóval, vagy ha rábillen valakire? Kit visznek el? Engem! – kiált föl kétségbeesetten.
Közben illetéktartozás miatt a hetedik kerületi és a bicskei okmányiroda is kivonta a forgalomból az Imre számára csak papíron létező autót.
Ám az okmányiroda szerint, amíg forgalomban volt, Kiss Imrének fizetési kötelezettségei keletkeztek, amiről értesítette az illetékhivatalt, ahol egy kicsit ültek az ügyön, majd kiküldték a fizetési meghagyást. A hivatalok meg négy évig (!) rossz címre küldték a leveleket. Pedig az okmányiroda kezdetben jó címet kapott a Belügyminisztérium lakónyilvántartásától: 2002 novemberében azt írták a nyilvántartóból, hogy a férfi tartózkodási helye: Mány-Alsóörspuszta, 3594/1. A fizetési meghagyást elküldték a pesti állandó lakcímére, valamint a férfi tartózkodási helyére is, ám hibás címre: a 2594/1-es helyrajzi számra.
Nem csoda, hogy a levelek nem értek célba. A Fejér Megyei Illetékhivatal megállapította, hogy a kiküldött fizetési meghagyás „a címzett nem kereste jelzéssel” érkezett vissza, bár a posta megkísérelte a kézbesítést. Hogy miképpen kísérelte meg, kérdéses, tekintve, hogy a mányi posta tájékoztatása szerint helyrajzi számra nem visznek ki levelet, de a másik szám egyébként sem létezik. Az illetékhivatal a hatályos jogszabályok szerint a többszöri sikertelen kézbesítés után átvettnek minősítette a levelet, a tartozás pedig „végrehajtási szakaszba került”. Majd a határozat jogerőre emelkedett, és Kiss Imre épülő házára a tartozás erejéig (110 ezer forint) jelzálogot jegyeztek be, amiről a tulajdonos mit sem tudott. (Illetéktartozás esetén először a fizetést tiltják le, ha azt nem lehet, akkor az ingóságokat viszik el, ha nincs az sem, akkor vehetik el a házat, feltéve, hogy a bíróság a pénzbüntetést nem változtatja elzárásra.)
Megtörténhetett volna, hogy minderről Kiss Imre csak akkor értesül, amikor elárverezik ingatlanját.
Szerencsére nem így történt. A Fejér Megyei Illetékhivatal egyik alkalmazottja azt a feladatot kapta, hogy rendezze a kifutó ügyeket. Az időközben tekintélyesre duzzadt akta láttán a tisztviselő szólt a mányi polgármesteri hivatalnak, ahol egy másik dolgozó felkutatta a férfi tartózkodási helyét, és „ismételt” felszólítást postázott részére. Akkor ment be a hivatalba Kiss Imre, és kissé erőteljes hangnemben közölte, hogy nem kapott első felszólítást sem, hogy kaphat hát másodikat. Jegyzőkönyvet vettek föl, amelyben az alkalmazott elnézést kért a tévedésért.
Ezután a levelek már jó helyre, Kiss Imre bicskei postafiókjába érkeztek. Imre a vásárlás körülményeire való tekintettel a jelzálog törlését kérte. Az illetékhivatal által követelt összeg ekkor csökkent 30 ezer forintra. A jelzálog azonban ettől még jelzálog, és az ügynek ezzel nem lett vége.
Imre fellebbezést is benyújtott, amelyet azonban a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatalban elutasítottak. Ezután felülvizsgálatért fordult a Fejér Megyei Bírósághoz. De ekkor újabb kellemetlenséggel találta szembe magát: feltehetően ügyintézői hibából a bíróság úgy hirdette ki az ítéletet, hogy Imre nem is tudott a tárgyalásról.
Az első tárgyalás után ugyanis a férfi az eljárás felfüggesztését kérte, mivel szerinte nem történt meg az ügy érdemi kivizsgálása. A bírónő ennek a kérésnek nem adott helyt, és a következő tárgyalási napot 2008. március 29-ére tűzte ki. Kiss Imre nem értette a 2008-as dátumot, azt gondolta, elírás. De a biztonság kedvéért 2007. március 28-án telefonált a Fejér Megyei Bíróság kezelőirodájára, hogy lesz-e tárgyalás másnap. Azt mondták, nem lesz. Már nem hitt a telefonnak, ezért bement a bicskei bíróság kezelőirodájára, és megkérte az ügyintézőt, hívja fel ő is Fehérvárt. Neki is azt mondták, nem lesz tárgyalás sem 2007. március 29-én, de még egy évvel később sem. Erről aznap hivatalos feljegyzés is készült. Ez év májusában mégis postáztak Imrének egy ítéletet, amelyben az állt, hogy elutasították a kérelmét, valamint kötelezték az alperes perköltségének, ezen belül a jogtanácsos munkadíjának (összesen 15 ezer forint) megfizetésére, „miután a bíróság a perben két tárgyalást tartott”.
Tehát mégis megtartották a második tárgyalást. De mikor és hogyan?
Gieszné dr. Boda Orsolya, a Fejér Megyei Bíróság sajtószóvivője szerint tévedés történt. Szerinte a gépíró kisasszony téveszthette el a második tárgyalás dátumát. Hogy telefonon érdeklődött volna a felperes? Nyoma nincs, pedig ott a Bicskei Városi Bíróság pecsétes papírja arról, hogy igen, érdeklődtek. A sajtószóvivő szerint csak akkor kerül le a jelzálog a házról, ha új ítélet születik, vagy ha befizetik a 30 ezer forintot. Javasolta, a sértett fél kérje a második tárgyalás megismétlését. „Elnézést kérünk az eddigi tévedéseinkért” – tette hozzá.
– Szerintem a Keleti pályaudvar csövesei valahogy így veszíthették el a házukat – véli a bizalmatlanná vált Kiss Imre, aki elkeseredésében már a lakásmaffia üzelmeit sejti a háttérben.
Imre végül befizette a 30 ezer forintot, majd úgy döntött, beadványt intéz az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz. Már csak azért is, mert várható, hogy immár a helyes címre megérkezik az elmaradt súlyadót követelő levél is egy csekk kíséretében, amely Imre számítása szerint legalább félmillió forint lesz.
origo.hu
Így hagyták meghalni társai a traktorbaleset áldozatát
